A Kommunizmus Áldozatainak emléknapján Gyarmati Gyöngyi, az Illyés Gyula Gimnázium intézményvezető-helyettese osztotta meg gondolatait, és a gimnázium diákjai verssel és énekkel tették méltóvá a rendezvényt Dombóváron. Az 56-os emlékműnél a város előljárói és vezetői helyezték el koszorúikat.
„A mai nap, február 25-e a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. 75 éve ezen a napon jogellenesen tartóztatták le a megszálló szovjet hatóságok Kovács Bélát, a választásokon győztes Független Kisgazdapárt befolyásos főtitkárát és hurcolták el a Szovjetunióba, ahol a mentelmi jogától megfosztott képviselő közel kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. A népszerű kisgazda politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Kovács Béla önkényes fogva tartása, a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim uralmát. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. A Baranya megyei Patacson született politikus legfőbb bűne a nyílt konfrontáció vállalása volt a kommunistákkal, s az „aki nincs velünk, az ellenünk van” szellemében elhallgattatásra volt ítéltetve hosszú-hosszú évekig. A Gulagon és a Ljubjankán, a moszkvai központi állami börtönben ismerhette meg a létező szocializmus rémisztő valóságát. 1955-ben térhetett haza, hogy újabb hat hónapot magyar börtönökben töltve végre szabadlábra helyezzék. Egészsége megrendült a hosszú fogság alatt. „
„Február 25-én emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon felidézzük azok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikét és szeretteikét is, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.
A történelmi emlékezet lehetővé teszi számunkra, hogy mögé lássunk a „szögesdrótnál is jobban bénító szólamoknak”, a „talpraálltan harsogott éljeneknek, hurráknak, énekeknek, az ernyedten tapsoló tenyereknek”. Kutatómunkával befejezhetjük dédszüleink furcsán félbeszakított és elharapott történeteit. A dombóvári gimnáziumban rácsodálkozhatunk nap mint nap a kommunista diktatúra időszakában vallásos témái miatt lemeszelt, majd a későbbiekben restaurált seccokra. A szovjet munkatáborokba hurcolt százezreknek emléket állító filmet megnézve megérthetjük a Gulág örök telének sorsokat kettészelő rettenetét. Gyomorszorító időutazáson vehetünk részt az Andrássy út 60-ban Terror Háza múzeummá avatott egykori ÁVH központban. Turistaként léphetünk be a recski büntetőbarakkokba. Elhallgatott titkok után kutathatunk könyvtárakban, levéltárakban. Ma már összerakhatjuk és megérthetjük a múlt-darabkákat, megfogalmazhatjuk az elődeink által átélt traumák tanulságait. A kommunista diktatúra áldozatai holtukban is felkiáltójelek lehetnek számunkra.”
Last modified: 2022.03.02.
