Idén immár 10. éve folytatódik Dombóváron a Kapos partján a szisztematikus régészeti kutatás. Az elmúlt évek során sikerült a Dombai család egykori rezidenciájának megismerni a kiterjedését, alaprajzi elrendezését és a főbb építési periódusait.
A régészeti feltárások az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet szervezésében zajlanak Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával. A Nagyatádi Ady Endre Technikum és Gimnázium diákjai már második éve vesznek részt nagyobb számban a munkálatokban. A terepi feladatok elvégzésébe és adatok kiértékelésébe és feldolgozásába bekapcsolódnak továbbá önkéntesek és régész kollégák, régész hallgatók Dombóvárról és az ország minden tájáról.
Az elmúlt néhány év során végzett földradaros vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az egykori – alapokig lerombolt – északi épületszárny alatt feltehetően még megtaláhatóak a betemetett pincéknek a maradványai. Az idei év egyik elsődleges célkitűzése az, hogy ezt az épületmaradványt feltárja. Nagyszámú régészeti leletre és az elpusztult épületornamentika töredékeire számítanak a kutatók.
Az idei év másik célkitűzése, hogy az egykori kaputorony korábban már megkezdett feltárását befejezzék. A vár első nagyobb átépítésekor, a második építési periódusában a déli épületszárny nagyarányú bővítése mellett egy monumentális kaputornyot emeltek, amelynek valódi nagyságáról korabeli írott forrásokból van tudomásunk. Mára sajnos csak az alapfalai maradtak meg. Ennek az épületrésznek a feltárásából az egykori vár védelmi rendszerére vonatkozó adatokat is remélnek a régészek.
Többek között kérdés, hogy a vár körül már a kezdetekkor árkot, vizesárkot ástak-e, vagy mindössze a kaputorony védelmét biztosították egy farkasveremmel. Az idei feltárás egyik feladata lesz tisztázni, hogy a vár bejárata a korábbi periódusokban is itt áll-e, ahogy azt eddig feltételezték.
Megelőző években zajló feltárások során a kaputoronynál kerültek elő a legérdekesebb leletek, amik Zsigmond-kori kályhacsempe-töredékek voltak, amelyek habár másodlagos helyzetben kerültek elő egy átépítésnek köszönhetően, azonban a rezidencia díszes berendezésére utaltak. Ez bizonyítja azt, hogy ez a vár valóban a korabeli főúri rezidenciák színvonalához igazodott.
Ezek a munkálatok részben adatgyűjtésül is szolgálnak a város által tervezett állagmegóváshoz, és részleges műemléki rekonstrukcióhoz. A városvezetés szeretné, hogy a dombóváriak valódi közösségi helyszíne lehessen ez a lelőhely, amely a mai település őse volt.
Mivel korábban csak elvétve zajlottak roncsolásmentes kutatások az egykori vár területén és írott forrásokból is viszonylag kevés állt rendelkezésre, ezért ennek a kutatásnak köszönhetően tudtuk megismerni a vár építéstörténetét és adatokat szerezni a korabeli hétköznapi életről.
Az egykori várat a Dombai család kezdte el építtetni valamikor a 14. század végén, vagy 15. század elején, és ennek a főúri családnak az egyik központjául szolgált. A család 150 éves története során a politikai ranglétrán való előrejutásuk és a gazdasági megerősödésükkel párhuzamosan a várat egyre inkább kiépítették és az adott időszak divatjának megfelelően díszítették. Így a gótikus stílusjegyeken keresztül az érett reneszánsz megoldásokig minden stílusirányzat fellelhető, bár már már sajnos csak töredékeiben.
A főúri rezidenciából a 16. század közepétől 150 évig török végvár lett, majd az oszmánok kiűzése után a bécsi udvari haditanács az alapokig leromboltatta. Jelenleg csak négy falcsonk látható a felszínen. Ahhoz, hogy bármilyen új információt nyerhessünk erről az egykori erősségről, kénytelenek vagyunk régészeti módszerekhez fordulni.
A sok éve zajló komplex kutatás az írott adatok elemzésétől kezdve a különböző roncsolásmentes és geofizikai vizsgálatokon át a hagyományos ásatási módszerekig felhasználja a régészettudomány sokrétű eszköztárát.
Last modified: 2023.07.21.