Múltunk
A település neve onnan származik, hogy a honfoglaláskori magyarok a Kapos menti területen kisebb számú szláv népességet találtak, akik a folyó árterében lévő szigeteken éltek, melyeken sok mocsári tölgy volt található. Az említett fafajtát szláv nyelven dobov(o)-nak hívják, innen kaphatta a település a nevének az első tagját.
A település nevének második tagja a mai Szigeterdőben álló várra utal. Az erődítmény a 15. században a Dombai család birtokában volt, akik fontos udvari méltóságokat és megyei tisztségeket töltöttek be. A család férfi ágának kihalása után a várat Werbőczy István országbírói ítélőmester szerezte meg.
A török által meghódított területeken a város a budai pasalik (kormányzóság) koppányi szandzsákjának (kerület) lett egy kisebb közigazgatási egysége. Majd a török hódoltság alól Bádeni Lajos császári serege szabadította fel 1686. szeptemberében. Az akkori települést és a környékén elhagyatottá vált területeket 1691-ben Eszterházy Pál nádor vásárolta meg. Ekkor indult meg egy lassú fejlődési folyamat a város életében.
Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány vonal, majd folytatódott a Dombóvár-Bátaszék-Baja, a Budapest-Pécs, a Dombóvár-Veszprém vonal építésével. 1908-ra Dombóvár előnyös közlekedési helyzetbe került, s ez hatott az ipar fejlődésére is. Az addig mezőgazdasági jellegű településen megjelent a polgárság, s néhány évtized alatt a környék közlekedési, ipari és kereskedelmi központja lett. A századforduló egyéb változást is hozott a város életébe. 1902-ben a település nevét Ódombóvárról Dombóvárra változtatták. Megindultak az infrastrukturális elemek kiépítése, mint például a villamos hálózat, az utak és járdák leburkolása. A közlekedés szempontjából mindig meghatározó volt az előnyös földrajzi fekvése. Ezért válhatott Dél-Dunántúl vasúti központjává. Ez további fejlődési lehetőségeket nyitott meg. Megnőtt a felvevőpiac és több gyár is megalakult, többek között konzervgyár, vajgyár, malom és Talpfatelítő Üzem is. Az elemi iskolák mellett a kispolgári réteg erősödésével igény jelentkezett egy középiskola felállítására is. 1929-re megépült a Dombóvári királyi katholikus Eszterházy Miklós főgimnázium, amely azóta több híres-neves diákot is nevelt, mint Illyés Gyula költőt, vagy Buzánszky Jenő labdarúgót, az Aranycsapat tagját. Ez a jelenlegi Illyés Gyula Gimnázium.
Dombóvárt 1970. április 1-jén nyilvánították várossá.
1973-ban Gunaras területén kezdődött fúrások által alkáli-hidrokarbonátos hévíz került feltárásra, lehetővé téve a termál és gyógyfürdő kialakítását, ami ma is a legfőbb idegenforgalmi vonzerőt jelenti a város életében.
Dombóváron 2007 nyarán, a város legújabb bevásárlóközpontja építésének földmunkái során régészeti feltárás kezdődött. Az ásatás a város múltját 25 ezer évre bővítette, ugyanis ilyen régről kerültek elő emlékek. A csiszolatlan kőkorszaktól a bronzkorszakon, a keltákon, a rómaikon, a honfoglaláskori magyarokon, a török uralmon keresztül napjainkig vezet tehát településünk története. A feltárt gazdag leletanyag egy része restaurálás és feldolgozás után a helyi Helytörténeti Múzeumban talál majd otthonra. (A feltárást Szabó Géza régész „Föld felett – föld alatt” című, gazdagon illusztrált könyve mutatja be.)
