Mészárosné Fodor Klára (1942- )
1942. november 15-én született Újdombóváron. Az általános iskola elvégzése után a Gőgös Ignác (ma: Illyés Gyula) Gimnáziumban folytatta tanulmányait, s 1961-ben érettségizett. Szakmai képesítést a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben szerzett (1970). Vásárosdombón, Dalmandon, majd a helyi Gárdonyi Géza Általános Iskolában tanított. Később az alapítói tantestület tagjaként 1982-ben létrejött Molnár György Általános Iskolából ment nyugdíjba. Közösségi érdekvédő munkájáért országos kitüntetést, pedagógiai tevékenységéért miniszteri dicséretet kapott.
A legendás Pičin Fodor Ágoston (1863-1949) vasúti mérnök, a Gazdasági Kisvasút vonala és Újdombóvár településképe kialakítójának unokájaként is, az újdombóvári lokálpatriotizmusa hozta 1984-ben az akkor megalakult Városszépítő és Városvédő Egyesületbe. 1988-ban megírta, majd pályázatként benyújtotta nyertessé vált helytörténeti monográfiáját „Újdombóvár története” címmel, amit a Városszépítő és Városvédő Egyesület kis is adott. Ugyanez a hézagpótló tanulmány megjelent a dr. Szőke Sándor szerkesztette és 1996-ban nagy példányszámban publikált Dombóvár monográfiában is. Emlékei a településrész (1850-től a volt eszmei község) szempontjából meghatározóak: iskola, templom, temető és a társadalmi élet vonatkozásaiban. Kutatott, fényképeket gyűjtött, és még ismerte a hiteles adatközlőket.
Újdombóvári monográfiája alapul szolgál pl. az ismét hagyománnyá vált szüreti mulatságnak, míg a II. világháborús áldozatok táblájánál a városrész halottak napi megemlékezését tartják immár állandóan.
Kezdeményezte, hogy a volt önálló település híres embereinek emléktáblát állítson a mára már egybeolvadt város. Így – Egyesületük anyagi fedezetével – állhatatos szervezésével került Fehérvári József, Újdombóvár első plébánosa tiszteletére emléktábla 1994-ben a templom oltár melletti falára. Saguly Károly erdélyi származású vasútmérnöknek, „a Telep” tervezőjének 1995-ben – szintén Mészárosné Fodor Klára kutatásának eredményeképpen – a Városszépítő és Városvédő Egyesület emléktáblát helyezett el a templom homlokzatán. Az 1990-es évek első felében egyéb területen is aktív egyesületi tevékenységet folytatott: felkutatta Pável Ágoston gimnáziumi tanár, híres néprajztudós gyermekeinek a sírját, a Holokauszt-emlékünnepségeken tevékenyen vesz részt. Az Újdombóvári Általános Iskola (ma: József Attila ÁMK) jubileumi kötetében nagyszerű intézmény-történeti dolgozatot publikált, s ennek eredménye még az ott tevékenykedett nevelők munkájának megörökítése egy-egy tanterem elnevezésével. Az utóbbi esztendőkben két társadalmi munkaközösségnek is alkotó tagja volt. A 2011 elején megjelent új Dombóvár monográfiában Újdombóvár kialakulását és a dombóvári vasutasság történetének első nagy szakaszát írta s publikálta. A Dombóvári Kegyeleti Munkaközösségben jobbára reá hárult az újdombóvári temető jeles halottai jegyzékének elkészítése, amely alapján 2011 novemberében egy hiánypótló, szerkesztett térkép jelenhetett meg. Az újdombóvári temető történetéről ugyancsak az elmúlt év őszén fejezte be monografikus feldolgozását kérésükre, amely jelenleg kiadásra, illetve támogatásra vár.
A Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény egyedülálló kismesterség történeti anyagainak összegyűjtését és feldolgozását vállalta magára a 2000-es évek első felében, majd 2007 nyarától egy nagysikerű, Dombóvár oktatástörténeti emlékeit felvonultató időszakos kiállítás megvalósítását vezette.
Az alkotó művészetekben való jártasságát és emberi érzékenységét jelzik kiállításai, amelyek során grafikákat, akvarelleket s ikonokat ad közre („Angyalok márpedig vannak…” című sorozata, vagy a „Vízi világ”).
Tagja Dombóvár Díszjelvénnyel kitüntetett polgárainak. Jelenleg is aktív társadalmi életet folytat: helyi középiskolások felsőfokú felkészítésében, valamint az Újdombóvári Római Katolikus Plébánia közösségben vesz részt állandóan.