Csillag László (1935- )
1954-ben Szegeden végzett a Magasépítőipari Technikumban. 1957-ben került a Dombóvári Járási Tanácshoz, amikortól nyugdíjazásáig a közigazgatásban dolgozott. A kezdeti időszakban főleg műszaki ellenőrzési és tervezési feladatokat végzett (mélyfuratú ivóvízkutak, vízvezeték-hálózat kiépítése, Víztorony, köztemető, buszmegálló). A 60-as évek közepétől indult a település útjainak (69-ben 19% volt szilárd burkolatú…), járdáinak kiépítése, a Kertváros, a Kesztyűgyár építése, majd 1970-től az ipartelepítés, a lakásépítési program, 1971-től Gunarasfürdő kialakítása. Ezen munkálatok összehangolása nem kevés munkaidőn kívüli elfoglaltságot jelentett. A mai körülmények között szinte elképzelhetetlen mértékű fejlesztés valósult meg társadalmi összefogással, amely fejlesztések minden hibájukkal együtt meghatározók a város életében: Béke-park kialakítása a Kossuth-szoborcsoporttal, a Nyergesi, a Hetényi, a Kertvárosi és Gunarasfürdő körüli parkerdők, a Tüskei tó bővítése, a Szállásréti és Nyergesi tavak kialakítása, a játszótérprogram, Szőlőhegy fejlesztése, elektromos hálózat fejlesztése, aztán a gázvezeték-, szennyvízvezeték program indítása… Érintőleges felsorolása is sok. Szinte nincs olyan fejlesztés tevékenysége során, amely valamilyen formában ne kötődne nevéhez. Mindezt munkaköri kötelezettségként nem, csak hihetetlen munkabírású lokálpatriótaként lehetett megvalósítani. Járt ezért elismerés is (Dombóvárért, Társadalmi Munkáért Emlékplakett, Munka Érdemrend bronz fokozata, stb.), amelyekkel ma nem szokás büszkélkedni, pedig egy életmű áll mögötte, amely kitörölhetetlen a város fejlődését maghatározó időszakból.
Ma is aktív résztvevője a városi rendezvényeknek. Az ÁFÉSZ igazgatósági tagjaként döntő szerepe volt a központi iroda városközponti, képbe illő fejlesztési terveinek elfogadtatásában is.