dr. Berger Rezső (1930-2018 )
Beremenden született 1930-ban. Iskoláit a helyi elemi iskolában, majd Siklóson és Pécsett végezte. 1948-ban érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnháziumban. Orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett 1954-ben. Az I. sz. Sebészeti Klinikán kapott állást, ahol később általános sebészeti és traumatológiai szakvizsgát tett, Budapesten pedig mellkassebészetből szakvizsgázott. A klinikán gyakorlati és elméleti oktatásban egyaránt részt vett. Alkalma volt gyakorolni hasi, mellkasi és baleseti műtéteket. Tudományos közleményei hazai és külföldi folyóiratokban főleg a hasi sebészet tárgyköréből jelentek meg, de számos mellkassebészeti tudományos fórumon előadásokat tartott. A pécsi egyetemen az első olyan mellkassebész volt, aki szakvizsgával rendelkezett. A tüdősebészetben korszerű módszert vezetett be.
Az intenzív therápiás osztályon az acut és postoperatív ellátásban is gyakorlatot szerzett. Elméleti és gyakorlati tudással felvértezve sok betegen végzett eredményes beavatkozást. Az Orvosi Hetilap c. folyóirat állandó recensori tevékenységére tartott igényt. Az 1999-ben megjelent Pécsi Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikájának emlékkönyvében olvasható: dr. Berger Rezső 1969-es Dombóvárra kerülésével a klinikán a mellkassebészeti profil megrendült. Valójában önálló tevékenység vágyával, gyógyítási és tanítási szándékkal a „salus aegroti est suprema lex” alapelv szemmeltartásával, elméleti és gyakorlati háttérrel, klinikai adjunctusi ranggal, az újonnal épült dombóvári kórház sebélszeti osztályának osztályvezetői állását több mint tíz pályázó közül elnyerte. A kezdeti nehézségek ellenére kitűnő orvosi, műtősnői és ápolónői csapatot sikerült kinevelni, akikkel mindig újabb és sikeresebb műtéti eljárásokat lehetett bevezetni. A térség baleseti sérültjeinek ellátásában a konzervatív megoldások mellett bevezették az „Arbeitgemenschaft für Osteosynthesefragen” röviden AO munkacsoport alapelvein nyugvó műtéti csontegyesítést szegekkel, lemezekkel és csavarokkal.
Új eljárást alkalmaztak a lágyéksérv műtéteknél is, amelyekkel az országos 10-15% recidívát 2% alá sikerült csökkenteni. Gyomor- és bélműtéteknél a modernebb és biztonságosabb gépi resectiokat és anastomosisokat alkalmazták.
Magyarországon először itt végeztek először olyan nyombélfekély műtétet, ahol a gyomrot teljes egészsében meg lehetett tartani az odavezető idegek átvágása mellett. Ez az úgynevezett proximális selectiv vagotomia, amelyet a Magyar Sebészet c. folyóiratban közöltek.
A betegek iránti empátiától indíttatva, hogy minél kevesebb beteget kelljen más intézetbe szállítani, ellátták az idegsebészethez tartozó baleseti koponyaűri vérzésektől kezdve haemotothoraxon keresztül az öngyilkossági szándékból elkövetett szúrt és lőtt szívsérüléseket is.
Az ambíció nem csökkent, mert nyugdíjba vonulása előtt néhány évvel bevezette a laparoscopos cholecystectomiát, amely igen nagy előnyt jelentett a környék betegeinek mind a kórházi tartózkodást, mind a munkába állást illetően. A laparoscopot egyébként diagnosztikus és más therápiás célra is kiterjedten igénybe vették.
25 éves dombóvári sebészeti munkássága során a térség betegeinek magas szintű, szinte klinikai szintű ellátására való törekvése csak lelkes, lelkiismeretes, őszinte és mindig hivatástudatuk magaslatán álló munkatársaival volt megvalósítható.