fbpx

Városunk Dombóvár

Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényében részesített személyek és szervezetek bemutatása

Dr. Antalffy Zsolt

onkológus, sebész szakorvos

 

Kaposváron született, polgári családban nőtt fel, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd 1991-ben Pécsett végezte el az orvosi egyetemet.

Friss diplomával segédorvosként kezdett el dolgozni a dombóvári kórház sebészeti osztályán. Felesége radiológusként helyezkedett el és dolgozik azóta is ezen a területen. Egy fiúk és két lánygyermekük született.

2002-ben új feladatokat és ismereteket keresve a Kaposvári Egyetemen kapott álláslehetőséget. A daganatos betegek gyógyítása érdekében szerzett szakvizsgát sugárterápiából és klinikai onkológiából. A következő években több alkalommal tartott szakmai előadásokat, emellett részt vett az egészségügyi főiskola hallgatóinak oktatásában is. Ez idő alatt sem szakadt el teljesen a dombóvári betegektől, heti egy-két napban a sebészeti betegellátásban, valamint a sebészeti ügyeleti ellátásban továbbra is dolgozott a kórházunkban.

A kaposvári onkológiai betegellátásban eltöltött 10 év után tért vissza a dombóvári kórházba, megosztott munkaidőben segítve az onkológiai és a sebészeti betegeket egyaránt. Jelenleg nagyobbrészt a daganatos betegek kivizsgálását és gondozását végzi.

Dr. Antalffy Zsolt a hivatásban eltöltött évek alatt ismertséget és elismertséget vívott ki magának. Munkáját és magánéletét is a humánum, a családszeretet és az Istenbe vetett hit vezérli. A kitüntetés a daganatos betegek gyógyítása érdekében végzett példaértékű és áldozatkész orvosi munkájának méltó elismerése.

 

Illés Károly

vállalkozó

 

Az új díszjelvényes építőipari műszaki főiskolát végzett, majd Budapesten egy tervezőirodánál kezdte meg szakmai pályafutását. Innen költözött vissza Dombóvárra, ahol több kitérő után kereskedelemmel és biztosításokkal kezdett el foglalkozni a rendszerváltást követően, a főprofil később az építőanyag-kereskedelem maradt. 1997-ben az egyéni vállalkozás kft.-vé alakult át, amely 2006 óta WEBÉPKER Kft. névén működik. 20 éve már importtevékenységgel is foglalkoznak, a cég 2003-ban csatlakozott az Új Ház Centrum országos építőanyag kereskedési hálózathoz.

Elkötelezett híve a környezettudatosságnak, ezt bizonyítja a 2013-ban megvalósított bemutató lakóépület is, ahol a víz-, az energia és a szennyvízkezelés környezetkímélő módon került kialakításra. A kivitelezés során kihívás volt számára, hogy a külföldi építési rendszerek mellett egy olyan hazai komplexitást hozzon létre, amely megfelel a mai kor elvárásainak. Ez a Napház Építési és Épületüzemeltetési Rendszer, melynek részeként több környezetkímélő terméket szabadalmaztattak, ilyen a lábazati hőhídmegszakító elem, valamint az Ecobox, amely a homlokzati hőszigetelő rendszerek alapanyagaként használható fel.

A cég jelenleg 80 fő munkavállalónak ad munkát, a Dél-Dunántúl legnagyobb építőanyag kereskedőjévé nőtte ki magát.

Illés Károly mindig szívügyének tekintette a város, a helyi intézmények és a dombóvári futballsport támogatását, hozzájárult az adventi időszakban nagy sikert aratott műjégpálya kialakításához is. Fontos számára a helyi vállalkozások összefogása, alelnöke a Dombóvári Vállalkozók Egyesületének.

 

Dr. Kalocsa Jolán

közjegyző

 

Egyike azon közjegyzőknek Magyarországon, akik a legtöbb évet töltötték el a pályán. Dombóváron született, jogi pályafutása is itt kezdődött el a bíróságon, majd 1973-ban lett közjegyző, 1992-ben pedig magánközjegyző.

A Pécsi Közjegyzői Kamara alapító tagjaként több cikluson át volt elnökségi és választmányi tag is. Munkája elismeréseként 2013-ban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökségének elismerő oklevelét vehette át, majd 2015-ben a Kamara a kar tagjai számára adható legmagasabb kitüntetéssel, az Ökröss Bálint-díjjal ismerte el pályafutását és igényes szakmai munkáját. Az alábbi mondatok a kamarai méltatásában szerepelnek:

„Dombóvár környékén a közjegyző szó szinonimája a „Kalocsa”. Mi, akik ismerjük azonban tudjuk, hogy Ő maga a vitalitás és a dinamizmus, aki néhány perc
alatt befutja a terem négy sarkát és intézkedik. Szinte nem is hihető, hogy ebben az évben elérte a nyugdíjkorhatárt.”

Dr. Kalocsa Jolán munkáját hatalmas lexikális tudással, óriási tapasztalattal, precizitással és odaadással végezte. Rendkívül nagy köztisztelet veszi körül értékrendje, példamutató életvitele, embersége miatt. Az ügyfelek mind mai napig számíthatnak rá.

Igazi lokálpatrióta, a városi kulturális események gyakori résztvevője. Szülővárosát folyamatosan támogatja, teszi ezt sokszor a háttérből, névtelenül.

 

Dr. Kerekes László

főorvos, a Dombóvári Szent Lukács Kórház főigazgatója

 

Pécsett született és járt iskolába. Az egyetemi évei alatt az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán dolgozott, 1989-ben pedig már Dombóváron látott el aneszteziológusi feladatokat, ahol a kórház osztályvezető főorvosa lett.

Karrierjének negyven éve alatt az első időszakot a szakmai és tudományos tevékenység, az intenzív ellátás és az aneszteziológia határozta meg.

Megszervezte Tolna megye első intenzív terápiás osztályát, ahol a gyógyítás mellett kutatómunkával is foglalkoztak, a kutatási területükön országosan is vezető szerepet töltött be az általa vezetett munkacsoport. 1994 és 2002 között a Magyar Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Társaság dél-dunántúli szekciójának elnöki feladatait látta el, mellette megyei szakfőorvosként is dolgozott.

Húsz évvel ezelőtt orvosi életpályája más dimenzióba került.

2002-ben a dombóvári Szent Lukács Kórház ügyvezetőjének nevezték ki, 2012-től pedig főigazgatóként irányítja a járás első számú kórházát. Óriási elhivatottsággal és erős hittel végzi vezetői munkáját is, nevéhez számos innovatív kezdeményezés fűződik. Irányításával országos szinten elsőként vettek részt az irányított betegállátás kialakításában, illetve kezdtek el mátrix szerkezetben működtetni szakmai osztályokat. Pályázati forrás segítségével alakították ki a Gunarasi Rehabilitációs Központot, amely a megye és a régió meghatározó centruma lett. A Dombóvári Római Katolikus Egyházközösség világi elnöki feladatainak ellátását immár 10 éve végzi.

2019 októberében a szakmai és menedzseri tevékenységének elismeréseként miniszteri kitüntetésben, Pro Sanitate-díjban részesült.

 

Rieger Erika

gyógypedagógus-logopédus

 

Zalaszentgróton született. Édesapja egy olyan bentlakásos intézmény vezetője volt, ahol középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek nevelkedtek. Ezáltal az élete részévé vált az a fajta érzékenység, amivel azóta is a fogyatékossággal élő emberekhez közeledik. Itt szembesült azzal a problémával is, hogy a bentlakásból kikerülő fiatalokat többnyire idősotthonokban helyezik el, melynek egyenes következménye a leépülés.

Diplomáját a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán szerezte gyógypedagógus-logopédus szakon. Ezután 10 évig az egyik legszebb hivatást űzte: főállású anyaként nevelte négy gyermekét.

1994-től logopédusként dolgozott, ő látta el több dombóvári intézményben és városkörnyéki településen a logopédiai feladatokat.

2001-ben kérte fel a városvezetés olyan intézmény vezetésére, amely megoldást jelent a fogyatékossággal élő felnőttek nappali ellátására. Akkor öt fiatallal indultak el egy olyan úton, amely a mai napig egyedülálló a szakmai berkekben. Kevés olyan intézmény létezik ugyanis, amely az értelmi fogyatékos és a mozgássérült emberek számára is nyitva áll. Számára mindig fontos volt, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a fiatalokkal, a szülőkkel és a tapasztalatok, visszajelzések alapján szakemberekkel együttműködve alakítsák ki azt a környezetet, amelyben színvonalas ellátást, foglalkoztatást, ezáltal pedig minőségi életet tudnak biztosítani a számukra.

A Reménység Napközi Otthont 10 éve a PRESIDIUM Közhasznú Egyesület tartja fenn, amelynek kezdettől fogva az elnöke. Az otthonban a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek komplex rehabilitációját oldják meg, az alkalmazott terápiák nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket.

Alapvető céljuk, hogy minél teljesebb önellátásra és adott esetben akár az önfenntartáshoz is hozzásegítsék a fogyatékossággal élő embereket, ezáltal bővítve az életterüket. Igyekeznek minél szélesebb körben elfogadtatni, hogy a fogyatékkal élők helyzete nem eredményezheti társadalmi elszigetelődésüket, sorsuk, állapotuk beletörődő, lemondó elfogadását.

Az ellátottak a segítő szolgáltatások mellett, ezekre építve olyan magas minőségű kézműves termékek előállítását tudják megtanulni, amelyek megállják helyüket bármelyik kézműves üzletben és vásáron.

Rieger Erika elhivatottsága, szakmai tapasztalata, hozzáállása példaértékű a fogyatékossággal élő embertársaink segítése tekintetében.

 

 

Dr. Alacsony Mária Magdolna

gyermekorvos

 

Doktornő Felsőszelestéről származik. A pécsi egyetemi éveket követően 1974-ben került a dombóvári kórházba, ahol tíz éven át a gyerekosztály megbecsült orvosaként gyógyított. 1985-ben lett a munkahelye a Szabadság utcai rendelő, és házi gyermekorvosként mind a mai napig itt fogadja a kis betegeket. Körzetéhez tartozik Szuhay-domb, Szőlőhegy és a Belváros jelentős része, de a városkörnyékről és a szomszédos megyékből is sok szülő választja gyermeke orvosának. A doktornő tudására és a hosszú évek alatt gyűjtött tapasztalatára alapozva meglátásaival, javaslataival folyamatosan segíti a gyermekorvosok közösségét. Az önkormányzatnál több oltás ingyenes biztosításának kezdeményezője volt. Pályafutása során számos szakmai elismerést kapott, a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kara néhány évvel ezelőtt főorvosi címben részesítette. Közvetlenségével, szerény és megnyerő személyiségével a több mint négy évtizedes praxisa alatt mind szakmailag, mind emberileg egy olyan renomét sikerült felépítenie, amelyben rengetegen bíznak a mai napig, sok páciense szüleit még ő kezelte kisgyermekként. Régóta nyugdíjasként praktizál, ám még mindig fáradhatatlan odaadással és eltökéltséggel végzi áldásos munkáját a város egészségügyi alapellátásában.

 

Tóth Ada Eszter

klarinétművész és zenetanár

 

Zenei karrierjét Dombóváron kezdte, majd a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, diplomát a Szegedi Tudományegyetem klarinéttanár-kamaraművész szakán szerzett. 2006-ban kezdte meg tanári pályafutását a dombóvári zeneiskolában, ahol előbb tanszakvezető lett, 10 éve pedig tagintézményvezetőként segíti és inspirálja kollégáit. Klarinét- és szaxofonos tanítványai számos hazai és nemzetközi versenyen értek el kiváló eredményeket vagy előkelő minősítéseket, felkészítő tanárként többször részesült különdíjban. Az elmúlt 15 év során több hagyományossá vált rendezvényt álmodott és szervezett meg: ilyen a „Tolna megyei Apró Fúvósok Találkozója”, illetőleg a Zeneiskolai Fúvós- és Ütőhangszeres Tanárok Országos Versenye” is, melyek már országos ismertségre tettek szert. Tanári pályája kezdete óta tevékenyen részt vesz a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar munkájában is, az Egyesület megalakulása óta ellátja a titkári teendőket. Szakmai elhivatottságával és felkészültségével példaértékű pedagógus, lelkes és elkötelezett híve a zeneoktatás népszerűsítésének. A dombóvári gyermekek zenei nevelése érdekében végzett áldozatkész munkája nélkül jelentősen szegényebb lenne Dombóvár kulturális élete.

 

Börcsök Zoltán

agrárvállalkozó

 

Tanyasi környezetben nőtt fel, 1965-ben költöztek az Eszék melletti Dárdára, miután otthonukat árvíz öntötte el. Iskolái elvégzése után egy családi agrárvállalkozásban dolgozott. Első házasságából két fiúgyermeke született. A 90-es évek elején a délszláv háború kitörését követően családjával a biztonságuk és magyarságuk védelme érdekében Magyarországon telepedtek le, majd édesapjával közösen megalapították a RÓNA Kft.-t, mely azóta is mezőgazdasággal foglalkozik a dombóvári térségben. 2005-ben vásárolta meg a megszűnés veszélyével fenyegetett, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó Kocsolai Mezőgazdasági Szövetkezetet. A működés újjászervezésével sikerült mintegy negyven munkahelyet megőrizni, illetve megalapozni a folyamatos bővítést és fejlesztést. A céltudatos munkának köszönhetően a családi vállalkozás mára cégcsoporttá nőtte ki magát. Börcsök Zoltán mások boldogulását és segítését is szívén viseli, szociális érzékenysége, társadalmi szerepvállalása átlagon felüli. Számos szervezetet, alapítványt és magánszemélyt támogat, nevéhez több karitatív kezdeményezés, valamint jónéhány jótékonysági akció fűződik. Segítőkészsége, jóakarata és a várospolgárok érdekében kifejtett nagylelkű erőfeszítései méltóvá teszi arra, hogy városunk díszjelvényesei közé tartozzon.

 

Dr. Papp János József

a Dombóvári Szent Lukács Kórház sebész szakorvosa

 

1985-ben diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, azután gyakornokként Szekszárdon dolgozott, majd 1989-ben került a dombóvári kórházba, ahol immár több, mint 30 éve dolgozik. Ez idő alatt nagy gyakorlatot szerzett a sebészeti kezelést igénylők ellátásában, gyógyító hivatását nagy empátiával, mély elkötelezettséggel és magas színvonalon végzi. Fő érdeklődési területe a hasi sebészeti beavatkozások, a kórházban elsők között sajátította el a laparoszkópos epehólyag eltávolítás technikáját, továbbá jelentős szerepe volt az egynapos sebészeti ellátások bevezetésében és folyamatos bővítésében is. Rendszeresen képezi magát, nyitott az új eljárásokra. Professzionális szakértelmének és példamutató orvosi magatartásának elismeréseként 2002-ben Szent Lukács Emléklap kitüntetésben részesült, 2017-ben pedig munkatársai és a kórház vezetősége az év orvosának választották meg. Betegközpontúsága, emberségessége és szakmai hozzáértése miatt nagy megbecsülésnek örvend a betegek, a hozzátartozók és a kollégái körében egyaránt. A városi kórház sebészeti osztályának meghatározó és megbízható szakorvosa, a betegek nála mindig jó kezekben vannak.

 

Kőmüves Mihály

labdarúgó

 

Az újdombóvári VI. utcai grundon nőtt fel. A dombóvári gimnáziumban érettségizett, amely akkor még Gőgös Ignác nevét viselte. Labdarúgó pályafutását a Dombóvári Vasutas Sportegyesület csapatában kezdte. Többek között együtt rúgta a bőrt Garamvári Jánossal, Potó Lajossal, Varga Lászlóval és Tapaszti Jánossal. Edzője volt Galambos István is. 1965-ben megnyerték a nemzeti bajnokság harmadik osztályának délnyugati csoportját, a gólerős csatár a sorsdöntő mérkőzésen négy gólt rúgott a Kaposvári Vasas kapujába, a szezont összesen 35 góllal fejezte be. A bajnoki cím elnyerésével az együttes felkerült az NB II-be. Ez a futballcsapat a mai napig az egyik legkiemelkedőbb a város labdarúgásának történetében. 1966-ban a Szekszárdi Dózsa labdarúgója lett. Leszerelése után még egy évet játszott Dombóváron, majd Tapolcára igazolt, utána pedig évekig az első osztályú Tatabányai Bányászt erősítette, amely akkor a magyar futball meghatározó együttese volt. Tagja volt az 1972-es magyar kupa-döntős csapatnak, a következő két évben pedig vele együtt nyerték meg egymás után kétszer is a Közép-európai Kupát. Az 1973-74-es idényben második helyen végzett az NB I. góllövőlistáján 15 találattal. 1976 és 78 között Szegeden a SZEOL-ban futballozott, jelenleg is a Tisza-parti városban él. A tucatnyi nemzetközi kupameccs mellett a magyar élvonalban összesen 127 mérkőzésen szerepelt, és ezeken több mint 40 gólt szerzett. Buzánszky Jenő után a második legeredményesebb dombóvári születésű labdarúgó, akire méltán lehet büszke a szülővárosa.

Szabó Csaba

karateedző, a Dombóvári Karatesuli Egyesület elnöke és a MÁV Zrt. pécsi pályávasúti területi igazgatója

 

Az első karateedzések 1975-ben kezdődtek Dombóváron, Szabó Csaba rá öt évre látogatott el az egyikre. Azóta is előszeretettel űzi az általa választott sportágat, 15 éve pedig már edzőként is pallérozza az ifjú karatékákat. Kitartásának és alázatosságának köszönhetően kiváló eredményekkel büszkélkedhet: világbajnokságokon egy ezüst- és öt bronzérmet, Európa-bajnokságokon pedig egy második és három harmadik helyezést szerzett. A Magyar Karate Szakszövetség eredményeinek és kiemelkedő munkájának jutalmaként 2019. februárjában elismerésben részesítette. 2005-ben alapította a Dombóvári Karatesuli Egyesületet, melyet azóta is rendületlen kitartással vezet és ismerteti meg a fiatalokkal ezt a nemes küzdősportot. Nemcsak edző, hanem sport összekötő erejét valló és megvalósító közösségépítő. A tanítványok hazai és nemzetközi sikereinek felsorolása hosszú terjedelmet kívánna, ugyanakkor az minden éremnél és díjnál többet jelent számára, hogy a jellemük fejlesztésével pozitív hatással van az életükre és ezáltal értékes, becsületes emberekké tudnak válni. Szabó Csaba olyan edző, aki képes bárkiből bajnokot nevelni, tanítványai példaképként tekintenek rá. Edzői tevékenységével, szakmai és emberi hozzáállásával, példaértékű életvitelével megtestesíti mindazon értékeket, amelyek az embert jobbá teszik.

 

Gaál János

a Tolna Megyei Szakképzési Központhoz tartozó Apáczai Csere János Technikum és Kollégium igazgatója

 

Gaál János 1954-ben született Alsómocsoládon. Első tanári diplomáját 1978-ban szerezte a Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika- műszaki ismeretek és gyakorlatok szakos általános iskolai tanárként. Később matematika szakos középiskolai tanári és közoktatásvezetői képesítést is szerzett. Pedagógiai pályája jelentős részét a dombóvári Apáczaiban töltötte. Itt a kezdetektől matematikát tanított, 1987-től pedig már több mint három évtizede az intézmény vezetőjeként tevékenykedik. Szaktanárként szerzett tapasztalatait jól tudja hasznosítani igazgatóként is, mindig érzékeli azokat a problémákat, amelyekkel a pedagógusoknak meg kell birkózniuk. Kiemelten fontosnak tartja a tehetséggondozást és a felzárkóztatást. Folyamatosan képezi magát, a minőségbiztosítási rendszer kiépítése, a bankforgalmi és vasútgépész képzés beindítása is a személyéhez köthető. Mindig fogékony az újdonságokra, számos hazai és nemzetközi pályázatban, tananyagfejlesztésben és projektben vett részt, többek között egy ilyen pályázatnak köszönhető a térségben egyedülálló természettudományos laboratórium kialakítása. Minden körülmények között az iskola érdekeit képviseli, elsősorban neki köszönheti az Apáczai, hogy a számos átszervezés és struktúraváltás ellenére is őrzi versenyképességét, és jövője biztos alapokon nyugszik a szakképzés terén.

 

Tóth István

nyugalmazott református lelkész

 

1937-ben született. Édesanyja akaratának eleget téve szakmát tanult, géplatos lett, ám munka mellett leérettségizett, majd 1964-ben teológus diplomát szerzett, és segédlelkészként előbb Komlóra került, majd Sásdon teljesített missziós lelkészi szolgálatot. 1967-ben választották meg dombóvári lelkésznek, ahol a város és a környező településeken lévő gyülekezetek lelkészi feladatait látta el. 1969-ben feleségül vette Bereczk Mária fényképészt, aki a helyi gyülekezetben a kántori feladatokat is ellátta. Hivatását nagy lelkesedéssel és alázattal végezte 34 éven keresztül a 2001-es nyugdíjazásáig. Ezt követően Sárbogárdra költözött, ahol már nyugdíjasként a Fejér megyei lelkészek felkérésére vállalt szolgálatot. Kapcsolata Dombóvárral ezután sem szakadt meg, szőlőhegyi kis birtoka művelése miatt rendszeresen hazajárt. Szíve visszahúzta szeretett városába, 2005-ben visszaköltözött. Hivatástudata, emberszeretete és elkötelezettsége jelenleg is a város lakóihoz köti. A dombóvári gyülekezet lelkészének felkérésére alkalmanként a mai napig segédkezik a református hívők lelki vezetésében.

 

Dr. Bereczki Mária

a Dombóvári Szent Lukács Kórház kardiológus főorvosa és a Dombóvári Szívklub elnöke

 

1979-ben Szegeden szerzett orvosi diplomát. Munkáját a Tolna Megyei Önkormányzat Kórházának Belgyógyászati Osztályán kezdte meg, 1987-től dolgozik a Dombóvári Szent Lukács Kórházban. 1986-ban belgyógyász szakorvosi, 1989-ben kardiológiai, 2016-ban pedig orvosi rehabilitáció szakvizsgát tett. A dombóvári kórházban 1989-ben szervezte meg a kardiológiai járóbeteg ellátást, de a kardiológiai rehabilitációs osztály 2006-os indítása is a személyéhez kötődik. Munkájában mindig kedves, segítőkész, akár kollégáról, akár betegről van szó. Hivatását a legnagyobb felelősséggel, odaadással és emberséggel végzi. Munkája mellett 1993-ban elindította a Szívklub Egyesületet, mely először 10-15 fővel működött, ma már azonban az egyik legnagyobb városi betegklub 70 fővel. Szakmai tudásával és tapasztalatával az egészségügyi ellátás keretein kívül is segíti a szívbetegeket és hozzátartozóikat. Elhivatottsága a Szívklub ügye mellett példamutató. Szakmai hitelessége és civil társadalmi tevékenysége miatt városunk egyik meghatározó személyisége, a több évtizeden keresztül kifejtett munkája kiemelkedő érdemű a város fejlődésében és megítélésében.

 

Dr. Kovács János  és Dr. Kovácsné Dr. Horváth Irén

dombóvári gyógyszerész házaspár

 

Mindketten a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán végeztek 1963-ban. A diploma megszerzését követően helyezték őket Dombóvárra, amely azóta is otthonuk. Dr. Kovács Jánost először helyettesítő gyógyszerésznek nevezték ki, majd 1968-ban vette át a megye második legforgalmasabb gyógyszertárának vezetését Dombóváron. Rendszeresen képezte magát, gyógyszerügyi szervezési, gyógyszer-hatástani és toxikológiai szakvizsgával is rendelkezik. Hat évig a város népegészségügyi ellátását is segítette Dr. Sáfár Lászlóné mellett. Több nagyvárosba is hívták dolgozni, de ő ragaszkodott Dombóvárhoz. 1990-ben részt vett a Magyar Gyógyszerészi Kamara alapításában. Már a kezdetektől dolgozott a megyei vezetésben, majd országos küldöttként képviselte Tolna megyét. Dr. Horváth Irén az egyetemen megismert férjével együtt kezdett dolgozni Dombóváron beosztott gyógyszerészként, majd gyógyszertárvezető-helyettes lett. 1980-ban Gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés szakvizsgát szerzett. A rendszerváltást követően a Kovács házaspár közösen nyitotta meg a megye második magángyógyszertárát, az Arany János téri Imola Patikát 1992-ben. A gyógyszertárnak Dr. Horváth Irén azóta is vezetője és személyi jogos gyógyszerésze. 2009-ben mindketten megkapták a gyógyszerész doktori címet, 2013-ban pedig aranydiplomások lettek. Szakmájukban a házaspár mindkét tagja méltán elismert, és mind a mai napig példamutató alázattal vesznek részt a hozzájuk fordulók kiszolgálásában. Mindketten fontos értékteremtő szerepet töltenek be a dombóvári közösség életében, sok embernek segítettek a boldogulásukban és problémáik megoldásában, számtalanszor támogatták a helyi civil egyesületek, művészek és az oktatási intézmények munkáját.

Gerd Mannuss

a Dombóvár – Kernen im Remstal Baráti Kör tiszteletbeli elnöke

 

Gerd Mannuss a németországi Sternenfelsben született 1943. június 13-án a család 11 gyermekeként. Magyarországhoz való kötődése majdnem fél évszázadra nyúlik vissza. A gerényesi születésű, dombóvári díszpolgári címmel kitüntetett néhai Becht Henrik építési vállalkozó alkalmazottjaként a 70-es évek elején járt először hazánkban. Ő szerettette meg vele Magyarországot és vette át tőle a hagyományok ápolását. Vele és családjával sok alkalommal járt a néhai Zárth Istvánnál. Velük együtt elévülhetetlen érdemei vannak a Dombóvár és Kernen közötti testvérvárosi kapcsolat létrejöttében. A testvérvárosok közötti kapcsolatok élettel való megtöltéséhez emberekre van szükség. Az évek során sok barátság alakult ki, megszámlálhatatlan találkozás és közös tevékenység hatott és hat az országhatárokon túlra. A legnagyobb kihívás 2007-ben a „Magyarország Vendég Kernenben” című rendezvény volt. E nagyszabású rendezvénynek és sok másik találkozónak is az alapgondolata, hogy országhatárokon túl értékes kapcsolatok jöjjenek létre. Népek barátsága, kultúra terjesztése, és kölcsönös bizalom alakuljon ki. Feleségével együtt részt vett a testvérvárosi kapcsolatot ápoló dombóvári egyesület alapításában, amelynek Gerd Mannuss húsz évig az elnöke volt, jelenleg pedig a tiszteletbeli elnöke. Együtt számos ifjúsági programot is megvalósítottak, például a Világifjúsági Találkozó 2009-ben, a Mercedes Arénában. Sokszor fogadtak magyar gyerekeket, akik sok időt tölthettek el családoknál Kernenben, gyakorolva a német nyelvet. Mindezeken túl városunkat rendszeresen és nagylelkűen támogatja különböző adományokkal, karácsonyi csomagokkal és dombóváriak németországi vendéglátásával. Mottója: „Az egyetlen út, hogy barátod legyen az, ha magad is az vagy”. A város első külföldi partnerkapcsolatának létrehozása és ápolása érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, valamint a város javát szolgáló számtalan adományért és támogatásért kiérdemelte, hogy a városi kitüntetettek közé tartozzon.

 

Kovácsné Lébényi Klára

a Dombóvári József Attila Általános Iskola igazgatója

 

Élete első időszakában meghatározó volt számára a néptánc és annak oktatása. 1969-től a Kapos Táncegyüttes tagjaként itthon és külföldön is nagysikerű fellépéseken, versenyeken képviselte Dombóvárt. 1973-ban a gyulaji általános iskolában kezdett el dolgozni, majd 1974-től hét évig a dombóvári Művelődési Házban volt népművelő, közben vezette a Kapos Táncegyüttest, illetve felsőfokú néptáncoktatói végzettséget is szerzett. 1974-ben nyert felvételt a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakára, tanári oklevelét 1978-ban vehette át. 1981-ben kezdett el dolgozni a József Attila Általános Iskolában, ahol később matematika munkaközösség-vezető, úttörőcsapat-vezető, majd 1987-től igazgatóhelyettes lett. 1999-ben felsőfokú oktatásinformatikus szakképesítést, 2001-ben számítógép-hálózati szakmérnöki végzettséget szerzett. Úgy érezte, hogy a vezetői munkájában is szükséges megújulnia, fejlődnie, ezért elvégezte a műszaki egyetem közoktatási vezetői képzését. Ezután először a dombóvári képviselő-testület bízta meg 2004. augusztus 1-jétől az iskola igazgatói feladatainak ellátásával, melynek azóta is a vezetője. Az akkor általános művelődési központként működő intézmény három településen látta el az óvodai-általános iskolai nevelés-oktatás, valamint az újdombóvári városrész közművelődési feladatait. Az intézmény tevékenységi körébe a 2013-as állami fenntartóváltás óta már csak az oktatási tevékenység tartozik. Az elmúlt 15 évben nagyon innovatív, fejlesztő munkát végzett, több mint százmillió forint értékű nyertes pályázatot készített és valósított meg kollégái segítségével. Ezek lehetővé tették az iskola tárgyi feltételeinek javítását, újabb és sokoldalúbb módszerek alkalmazását a minőségi munka érdekében. Fontosnak tartja az iskolai hagyományok megőrzését, ápolását. Ebben a munkában maga is aktívan részt vesz, és ehhez kapcsolódóan hosszú évek óta koordinálja a város egyik legnépszerűbb rendezvénye, az Újdombóvári Őszi Fesztivál lebonyolítását. Az újdombóvári iskoláról szóló több kiadvány szerkesztésében és kiadásában is részt vett. Sokat foglalkozik tehetséggondozással, számos tanulót készített fel különböző matematika- és fizikaversenyekre. A gyermekközpontúság híve, tanítványai tisztelik. Szilárd elveket vall az emberi viselkedés, kapcsolatok terén. Olyan ember, aki őszintén elmondja a véleményét, és saját pozitív tulajdonságaival igyekszik példát állítani munkatársai, valamint a tanulók elé. Mindig maximális teljesítményt vár el önmagától és a körülötte levő emberektől is. Hisz a közösség erejében, irodája mindig nyitva áll. Szereti a kihívásokat, ösztönzi az új feladat, a felmerülő problémák megoldása. Fegyelmezett, kitartó, munkabírása kivételes. A nagyon hosszú ideje folyó következetes és magas szintű oktatási munkát a jó tantestület, a stabil kollektíva és a jól kialakított programok segítségével sikerült elérni, fenntartani. Ennek eredménye, hogy az iskola 2011 óta Akkreditált Kiváló Tehetségpont, 2014-től Referencia Intézmény, emellett pedig Boldog Iskola, ÖKO-iskola, DSD I nyelvvizsgaközpont és Sakkpalota referenciaiskola címekkel is büszkélkedhet. 2014-ben a Pedagógusnap alkalmából a magas színvonalú oktató-nevelő munkájáért, illetve a gyermekek harmonikus személyiségformálásáért tett fáradozásai jutalmaként miniszteri szintű szakmai elismerést, Németh László-díjat vehetett át. Kollégái és a város közvéleménye is nagyra értékeli a hosszú évek óta kifejtett színvonalas, példaértékű tevékenységét, az egész település, valamint az újdombóvári városrész oktatási és kulturális életében betöltött szerepét. A pedagógus pálya iránti mély elkötelezettsége, a színvonalas és eredményes vezető munkája, a köz érdekében végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként részesült a kitüntetésben.

 

Kiszler András

trombitatanár, fúvószenekari karnagy

 

1982-ben született Szekszárdon, zenei tanulmányait a helyi zeneiskolában végezte trombita szakon. A középiskolai éveket Pécsett, a Művészeti Szakközépiskolában töltötte. Tagja volt az iskola fúvószenekarának, mellyel Egerben és Veszprémben is zenekari versenyeken vett részt. 2001-ben felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Zeneművészeti Intézményébe, ahol 2006-ban trombitatanár- kamaraművész diplomát, majd 2007-ben ugyanitt fúvóskarnagyi diplomát szerzett. 2006-ban kezdett el tanítani Dombóváron, a Belvárosi Általános Iskola alapfokú művészetoktatási intézményegységében trombitatanárként. Ekkor alakult a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar is, melynek a kezdetektől fogva karnagya. Számos tanítványának sikere fűződik a nevéhez, akik szólistaként, vagy kamarazenei csoportokban léptek színpadra megyei, regionális és országos versenyeken, ahol szinte mindig különdíjakat, arany-, vagy ezüstminősítést nyertek. Több diákját is felkészítette a zeneművészeti szakgimnázium felvételijére, akik a sikeresen teljesített próbatétel után megkezdhették középiskolás zenei tanulmányaikat. Sokan közülük még most is a zenekar visszajáró tagjai, így fejlődő zenei tudásukat városunkban tudják kamatoztatni abban a csapatban, ami útjára indította őket a zenei pályán. Kiszler András a Dombóvári Ifjúsági Tücsökzenekar és a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar karnagyaként hosszú idő óta töretlen lelkesedéssel, szinte emberfeletti munkát végez. Évről évre azon fáradozik, hogy a zenekart újabb és újabb hazai és külföldi városokban ismerjék meg. Többek között Svájcban, Ausztriában, Horvátországban is turnéztak már, ahol a zenei élményt a közönség kivétel nélkül vastapssal honorálta meg. Munkájának köszönhetően számos elismerést vehetett át a zenekarok nevében. 2019. márciusa végén az Ifjúsági Fúvószenekar a koncertfúvós kategória “C” fokozat KIEMELT ARANY minősítését érdemelte ki, illetve ezzel együtt a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség NÍVÓDÍJ-ban is részesítette az ifjú zenészeket és vezetőjüket. Példaértékű elhivatottság és igényesség jellemzi, a két zenekar 100 zenészének mindegyikére odafigyel. A koncertekre szánt új darabokat elképesztő precizitással dolgozza fel, miközben figyel arra is, hogy a diákok jól érezzék magukat a próbákon, élvezzék a zene tanulását és a koncertekre való felkészülést is.

 

Keppel Istvánné

nyugalmazott szociális gondozó, aktivista, a városi nyugdíjas közösségi élet aktív szervezője

 

Gyulajon született 1948. november 4-én a család második gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, középiskolába Dombóvárra az Ipari Szakképző Iskolába járt, ahol fodrászként végzett és később a szakmájában helyezkedett el. Férjével, Istvánnal 1967-ben házasodott össze. Házasságukból 9 gyermekük született. Életét meghatározta a közösségért végzett önzetlen munka. Mindig részt vett a lakóhelyén szervezett óvodai, iskolai rendezvényeken, családi napokon. A család 1980-ban költözött Dombóvár Kertvárosába, ahol a jelenlegi orvosi rendelő épületében alapították meg a Kertvárosi és Közművelődési Egyesületet, melynek elnökeként hosszú évekig tevékenykedett. Az egyesületnek felnőtt és ifjúsági csoportja is működött, számtalan program fűződik a nevükhöz, például a családi sportvetélkedők. Rendszeresen szerveztek találkozókat, bálokat, karácsonyi műsorokat a gyermekek részvételével. Férje korai halála után egyedül nevelte még 5 kiskorú gyermekét, mellette pedig új képesítést szerzett és a Platán Otthon házi gondozónője lett, egészen nyugdíjazásáig. Az otthonban élő idősek számára is rendszeresen szervezett műsorokat a kollégái és saját gyermekei bevonásával. Nyugdíjazása után sem maradt feladat nélkül, az unokák körüli teendők és az önkéntes munka határozza meg mindennapjait. Évekig volt a Nagycsaládosok Egyesületének helyi vezetője. Szívén viselte a hátrányos helyzetű, szegénységben élő családok sorsát, illetve rendszeresen látogatta és adománnyal támogatta az anyaotthonban élőket is. A mai napig önkéntes munkát végez a Platán Otthonban és az Őszikék Idősek Klubjában, ahol kézműves foglalkozásokat tart. Segítőként rendszeresen részt vesz városi rendezvényeken is. Aktív nagymama, aki 17 unokája mellett 3 dédunokával is büszkélkedhet.

 

Varga Jánosné (Lenti Rózsa) 

nyugalmazott magyar nyelv- és irodalom tanár

 

1930-ban született Dombóváron, itt kezdte iskolai tanulmányait. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után a Szent Orsolya Rend Líceumában folytatta tanulmányait. Az iskola államosítása után az Állami Tanítóképző Intézetben érettségizett, majd képesítőzött és szerzett tanítói oklevelet. Az 1948/49-es tanévben a gimnázium és a tanítóképző diákjai dr. Péczely László irodalomtörténész, zenepedagógus rendezésében Kodály Zoltán Székelyfonó c. daljátékát adták elő, melyben az egyik főszerepet alakította – nagy sikerrel. A Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán tanult, itt szerzett magyar nyelv és irodalom tanári oklevelet. Először a dombóvári Gárdonyi Géza Általános Iskolában tanított, majd 1959 szeptemberétől az Apáczai Csere János 12 évfolyamos iskola tanára lett, ahol már működött az ének-zene tagozat is. 1967-ben megszűnt a 12 évfolyamos iskola, az ének-zene tagozat önállósult 8 tanulócsoporttal és 18 pedagógussal. Varga Jánosné „Rózsa néni” mindkét tantestületnek meghatározó tagja volt. Aktívan részt vett az iskola kulturális életében. Rendezőként lelkesen közreműködött a tanulók által bemutatott daljátékokban, gyermekoperákban és zenés mesejátékokban. Osztályfőnökként tanítványait évente versekkel, jelenetekkel készítette fel csapatbemutatókra, melyekkel mindig szép eredményeket értek el. Legemlékezetesebb rendezése a Nagy Bihal Albertné című népballada volt, mellyel országos elismerést szerzett. Szaktanári munkájáért 1976-ban Babits Mihály Emlékplakett megyei kitüntetésben részesült. 1982. szeptember 1-jén átadásra került az akkori Molnár György Általános Iskola, amely az önálló ének-zenei iskolát tanárokkal, diákokkal együtt átvette. Rózsa néni pályafutásának utolsó 10 tanévében itt tanított, 1993-ban vonult nyugdíjba, ám az igazgató és a nevelőtestület kérésére még 7 esztendőt az iskolában töltött.

 

Grünwald Pálné

civil aktivista, a Dombóvár-Kernen im Remstal Baráti Kör elnöke

 

Grünwald Pálné – Zárth Gabriella – Dombóváron született és évtizedek óta itt él városunkban. Férje, Grünwald Pál nyugdíjas, gyermekeik Pál, István és Karolin – akikre nagyon büszkék, mint ahogy kis unokájukra is. Gabi édesapja (néhai Zárth István gerényesi lakos) 1963 óta ápolt baráti kapcsolatot a szintén gerényesi származású, Rommelshausenben élő Becht Henrik építési vállalkozóval. A két ember barátságából és fáradozásából – és a városban élő emberek egymás iránti barátságából – jött létre 27 évvel ezelőtt a Dombóvár-Kernen testvérvárosi kapcsolat. Céljuk a két város közötti gazdasági, kulturális és baráti kapcsolatok elmélyítése, fejlesztése volt. Öt évvel később a városok közötti hivatalos kapcsolat szorosabb fenntartása, a civil szervezetekkel és a lakossággal való szorosabb együttműködés kialakítása érdekében megalakult a Dombóvár-Kernen im Remstal Baráti Kör civil szerveződés. Édesapjától vette át Gabi ennek a közösségnek a vezetését immár 18 éve. A 2003 óta bejegyzett egyesület elnökeként tevékenykedve megszámlálhatatlan rendezvénnyel gazdagította a várost, örömet szerezve felnőttnek, gyermeknek egyaránt, mindezt a kölcsönös barátság jegyében. Egyesületével évek óta aktívan vesz részt a városi rendezvényeken, két cikluson keresztül a Civil Tanács elnöki tisztségét is betöltötte. 2017 decemberében az Egyesület a „Start Plázát” alakította Mikulás házzá, rengeteg ajándékot osztott szét nekik köszönhetően a télapó és csalt mosolyt többszáz kisgyermek arcára. Fáradhatatlan szervező tevékenységének köszönhetően az évek során rengeteg magánszemély és sok dombóvári civil szervezet jutott el Kernenbe a közreműködésével létrejött programok révén: ilyen a Kapos Táncegyüttes, a Dombóvári Zenész Egyesület, az Őszidő Klub, a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezete, a Dombóvári Focisuli Egyesület. Több művész számára is általa vált lehetővé a Kernenben való bemutatkozás. 8 éven át szervezte iskoláskorú gyermekek 2 hetes németországi nyelvtanulását, az utazást, a kerneni családoknál történő elszállásolást, az ellátást és a programokat. 2009-ben UNESCO Világifjúsági Találkozóra vitt ki dombóvári tanulókat, 24 dombóvári fiatalt pedig a stuttgarti Mercedes Múzeumba kísért el ifjúsági találkozó keretében. 2015-ben is tanulók számára szervezett szakmai utat napelemes szerelési programba. A testvérvárosunkból érkezők számára is mindig gondoskodik a tartalmas magyarországi időtöltésről, az ottani vendégszeretet nem marad viszonzatlanul. Szervező munkája a kerneni adományok és segélyszállítmányok behozatalára és szétosztására is kiterjed, az évek során több dombóvári óvoda, iskola, a kórház és a szociális otthon gyarapodott a feladatellátást segítő eszközzel, illetve számos rászoruló felnőtt és gyerek Németországból származó használati cikkel. Természetesen a fentiek megvalósításához kell egy megértő, jó családi háttér, egy felhőtlen, őszinte baráti kapcsolat a kerneni Mannus házaspárral, valamint egy jól összeszokott, baráti támogató csapat itthon, Dombóváron is, és kint Kernenben is.

 

Csáky László

nyugalmazott pedagógus, iskolaigazgató

 

Csáky László Pacsán született 1947. január 4-én. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, diplomáját 1975-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerezte meg biológia-testnevelés szakon. Első munkahelye a decsi Járási Művelődési Ház volt, 1969-től pedig már a gyulaji Általános Iskola nevelője és az úttörőcsapat vezetője. 1973-tól Dombóváron az MSZMP Városi Bizottságának munkatársa, a város és városkörnyék oktatási, nevelési és közművelődési szervezeteinek művelődéspolitikai irányításában vett részt. Alapítóként 1982-től 8 éven át volt a dombóvári Molnár György Általános Iskola első igazgatója, elévülhetetlen érdemei vannak a dombóvári nevelési-oktatási rendszer létrehozásában. Részt vett „A megújuló iskola” mozgalomban, pedagógiai tevékenységére jelentősen hatott a szentlőrinci iskolakísérlet, az általa vezetett intézmény szentlőrinci modellkövető iskola lett. 1985-ben Gyermekekért Díjban, 1986-ban Kiváló Pedagógus elismerésben részesült, 1988-ban Makarenkó Emlékérmet kapott. 1988-ban egy tanártársával felhívással fordult az ország pedagógusaihoz a túlmunka kötelezősége és az alacsony óradíjak miatt, a petícióhoz 64 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Sokat tett a dombóvári gyermekek és fiatalok vizuális kultúrájának fejlesztése érdekében, amatőr filmklubot hozott létre. 1987-ben irányításával jött létre a dombóvári Városi Televízió, az első tévéstúdió a Molnár György Iskola aulájában működött. Számos helyi tévéműsort készített és szerkesztett, szívén viselte a helyi közélet aktivizálását és informálását. 1989-től 2003-ig a fóti Károlyi István Gyermekközpont igazgatója, szerepet játszott a magyar gyermekvédelem átalakításában és a Fóti Gyermekváros lakásotthonos intézménnyé való átszervezésében. Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének megalapításában is. 1995-ben a Magyar Köztársaság Arany Keresztjével, 2003-ban Károlyi István Emlékéremmel tüntették ki. 2003-at követően a LIFE Ifjúságsegítő Kft. ügyvezetője és pedagógiai tanácsadó, 2012 és 2016 között egy dortmundi ifjúságvédelmi egyesület, a Wellenbrecherv e. V. koordinátora és tanácsadója.

 

Bódogh Zoltán

nyugalmazott tanár, igazgatóhelyettes

 

1968-1972 között a Gőgös Ignác Gimnázium tanulója, itt érettségizett 1972-ben. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán szerzett okleveles középiskolai tanári diplomát 1978-ban. 1977. szeptember 1-től a Gőgös Ignác Gimnázium tanára. 1982-ig kollégiumi nevelőtanár, ezt követően diákmozgalmat segítő tanárként dolgozott. 1983-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott okleveles filozófia szakos középiskolai tanári képesítést. 1989-től három éven át földrajz és filozófia szakfelügyelő volt. Rendszeresen végzett továbbképzéseket történelem és földrajz tantárgyakból egyaránt. Több alkalommal teljesített érettségi elnöki megbízásokat. 1996. január 1-től az iskolához tartozó Dombóvári Sportiskola vezetője volt igazgatóhelyettesként. Feladata volt az úszó és triatlon sportágak egyesületeinek irányítása és az iskolai úszásoktatás megszervezése a városban és környékén. Ez a megbízatása 2007-ig, a sportiskola megszüntetéséig tartott. Ezt követően általános igazgatóhelyettesként tevékenykedett, 2012-ben egy évre megbízott igazgatói kinevezést kapott. Tanítványai rendszeresen szerepeltek sikeresen tanulmányi versenyeken. A legnagyobb eredményt Erdélyi Tamás érte el, aki 1994-ben a Földrajz OKTV-n I. díjas lett. 2002-ben Sütő Ferenc 22., 2005-ben Vercse Tímea 20. helyezést ért el ugyanezen a versenyen. Erdélyi Tamás tagja volt az „Adj emberséget…” országos történelem versenyen I. helyezést elért csapatnak is. 2017. novemberétől tölti a nyugdíjas éveit. Bódogh Zoltán a diploma megszerzése után kizárólag egykori középiskolájában, a dombóvári gimnáziumban dolgozott. Szaktanárként kiváló tehetséggondozó munkát végzett, több évtizeden keresztül töltötte be az intézményvezető-helyettesi megbízatást, munkássága közvetlenül hozzájárult az iskola mindennapi működésének biztosításához, jó hírnevének erősítéséhez.

 

Köbli Norbert

forgatókönyvíró, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének elnöke

 

Köbli Norbert 1977. december 3-án született Dombóváron. Az általános iskolai évek után  a Kecskeméti Piarista Gimnázium diákja volt, majd 1996-tól a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, ahol 2001-ben szerzett jogi doktorátust. 2000-től a VOX Mozimagazin filmkritikusa, majd a Filmcsillag Mozimagazin főszerkesztő-helyettese és a DVD Magazin filmkritikusa. 2003 és 2007 között filmforgalmazóként dolgozott a Best Hollywood moziforgalmazási igazgatójaként. Többek között a Kill Bill, A bukás – Hitler utolsó napjai és  A faun labirintusa című külföldi filmek bemutatásáért felelt. 2005-ben forgatókönyvet írt Mancsról, a világhírű mentőkutyáról, de a filmet csak tíz évvel később mutatták be. 2006-ban kreatív producerként, forgalmazóként és társíróként működött közre az S.O.S. szerelem! című magyar romantikus vígjátékban, majd 2007-ben – szakítva a filmforgalmazással – főállású filmírónak állt és megalapította a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületét. 2008-ban egy újabb romantikus alkotás, a 9 és ½ randi írójaként, 2009-ben pedig egy másik közönségsiker, a Made in Hungaria dramaturgjaként találkozhattunk a nevével. Tévésorozat-epizódokat írt a Tűzvonalban és Hacktion sorozatokhoz, de szerkesztett dokumentumfilmet, illetve kipróbálta magát a szkeccsfilm és a rádiójáték műfajában is. Eddigi legnagyobb szakmai sikereit ötvenes évekbeli trilógiájával aratta, melyből A vizsga című produkció tucatnyi nemzetközi díjat nyert, köztük a chicagói filmfesztivál Arany Hugó-díját, míg a Szabadság–Különjárat címet viselő rész a Kamera Korrektúra legjobb tévéfilmnek járó díját érdemelte ki. A trilógia harmadik része, A berni követ Bronz Zenit-díjat kapott Montrealban és elnyerte az alaszkai filmfesztivál fődíját is. Köbli Norbert tanít, szakkönyveket fordít, filmíró-blogot szerkeszt, 2015-től pedig a Magyar Média Mecenatúra történelmi dokumentumfilmes bírálóbizottságának tagja. Három évvel ezelőtt a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenysége elismeréseként Balázs Béla-díjban részesült. 2016-ban elnyerte a legjobb forgatókönyvírónak járó elismerést, melyre 2018-ban is jelölték. A Gulag-táborról szóló Örök tél című, legújabb filmje február 25-én került bemutatásra a közmédia csatornáján.

 

dr. Varga Ferencné

nyugalmazott igazgató-helyettes, énektanár, karnagy

 

1951 és 1955 között a dombóvári Állami Tanítóképzőben tanult, ahol tanítói oklevelet szerzett. 1958-ban a pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-ének szakos tanárként diplomázott. Az 1959/60-as tanévben került a 12 évfolyamos Apáczai Csere János Iskolába, ahol bekapcsolódott az ének-zene tagozatos osztályok tanításába. Kolléganőjével, Berta Józsefné „Mici” nénivel együtt alapítói voltak az ének-zene tagozatnak, és évtizedeken keresztül vezették a kiskórust és a nagykórust, tanították heti 5 órában az éneket. 1967-ben megszűnt a tizenkét évfolyamos iskola, és megalakult az önálló ének-zenei tagozatos általános iskola nyolc tanulócsoporttal. Nehéz körülmények között, három különálló épületben működött a nyolc osztály, a zenehallgatáshoz és tanításhoz folyamatosan cipelni kellett egyik épületből a másikba az eszközöket. Ezt a nehéz időszakot töretlen akarattal, példamutatással és lelkesedéssel végezte. Hivatástudata nemcsak szaktárgya oktatásában, hanem vezetői munkájában is kiteljesedett. Igazgatóhelyettesként 13 évig irányította, szervezte, szakmailag segítette kollégái munkáját. 1969-től az iskola felvette a Molnár György Ének-Zene Általános Iskola nevet. A városi iskolaátszervezések miatt 1982-ben a zeneit „áttelepítették” az új iskolaépületbe, ahol megszűnt a családias hangulat és az évek során sokat veszített a zenei tagozat a vonzerejéből. Az útkeresés, a talpraállás évei következtek, és kollégáival ekkor is azon fáradozott, hogy a zeneis hagyományokból a legtöbbet tudják megmenteni. Sok kórusversenyen ért el szép eredményeket, az Éneklő ifjúság versenyeiről mindig arany minősítéssel tértek haza, szerepelt Balázs Árpád szerzői estjén, volt a kórussal rádiófelvételen, és állandóak voltak a hétvégi szereplések: névadó, házasságkötés, anyák napja, társadalmi szervezetek, üzemek rendezvényei stb. A napi ének órák mellett több éven keresztül furulyát tanított a kicsiknek, hiszen kötelező volt valamilyen hangszeren játszani. A furulyazenekarral is sokat szerepelt. Daljátékokat, gyermekoperákat is tanított be kollégáival, és rendszeresen népdaléneklési versenyekre készítette fel tanítványait. A Kicsinyek Kórusát nyugdíjba vonulásáig, azaz 1993-ig vezette. Iskolája, a jelenlegi Belvárosi Általános Iskola mindig szeretettel hívta és örömmel fogadta, és vállalta nyugdíjasként a jubileumi hangversenyeken való közreműködést. 2002-ben kiadta a Parlando című könyvet, melyben összegyűjtötte az ének-zenei általános iskola történéseit, memoárokban és képekben 1958-tól 2000-ig bezárólag. Sok volt „zeneis” tanítvány forgatja azóta is örömmel ezt a kiadványt, hiszen „zeneisnek” lenni jó volt. Az igazi hivatás az, ami a lélekhez szól. Gabi néni a hivatását így „művelte”. Ezt a nemzedékeken átívelő munkát kimeríthetetlen erővel, mindig megújuló akarattal és igyekezettel végezte. Alapvető jellemzője volt a hivatástudat, a következetesség, az igényesség, a gyermek- és szakmaszeretet, a közösségért érzett felelősség, és a zenei tehetségek kibontakoztatása. Valódi fáklyavivő volt, aki generációkon keresztül adta át a zene léleknemesítő szerepét és a zenei tudás értékét.

 

Tarr Ágnes

óvodapedagógus, óvodavezető

 

Negyven éve dolgozik a helyi óvodai ellátásban, óvodapedagógusként és 28 éve vezetői munkakörben, 1981 óta a jelenleg a Dombóvári Szivárvány Óvoda és Bölcsőde nevet viselő óvodában. Óvodapedagógus, pedagógiai előadó és közoktatási vezető végzettséggel is rendelkezik, városszerte megbecsülésnek örvend. Egész szakmai pályafutását a gyermekközpontúság, a folyamatos megújulás jellemezte. Nemcsak szakmai képzéseken való részvétellel, hanem folyamatos önképzéssel is gyarapította tudását. Innovatív módszerek átadásával ösztönözte kollégáit arra, hogy a mai kornak megfelelő, tartósan jó színvonalú, városi és országos szinten is elismert óvodában dolgozzanak. Vezetői munkája során sokféle fejlesztést valósított meg. Az óvodák ügyével nemcsak intézményi, hanem városi, térségi és régiós szinten is sokat foglalkozott. Hosszú évekig vezette a térségi óvodai munkaközösséget, évente rendszeres óvodai szakmai programokat, konferenciákat szervezett. Szakmai vezetésével az általa vezetett óvoda elnyerte a „Minősített referencia intézmény” címet is. 2000-től szaktanácsadói munkát is végez. Szakmai elismerései:

–          1985: Miniszteri Dicséret

–          1997: Dombóvár Közoktatásáért Pedagógus Díj

–          1998: Főtanácsosi cím

 

Tilinger Sándor

fotográfus

 

Tilinger Sándor az 1960-as évektől kezdve foglalkozik fotózással, számos fotókiállításon és pályázaton aratott sikert Dombóvárról készített képeivel. 1963 óta tagja az akkor megalakuló Dombóvári Fotóklubnak, 1965-ig tagja a Tolna megyei Fotóklubnak. 1969-ben „Camera-69” néven fotó- és amatőr filmklubot alapított, 1971-ben „Mi lesz velünk” című filmjével országos hírnevet szerzett. 1974-től saját laborjában készített fekete-fehér fotóival vett részt pályázatokon, kiállításokon. Nem csupán műveli, hanem tanította is szakmáját: az Apáczai Szakközépiskolában szakkört vezetett, művészeti oktatói engedélyt is szerzett. Gyerekszakkörével országos VI. helyezést ért el. Munkássága során országos hírű táborok fotósa volt. Megyei művészeti ösztöndíjat nyert az 1978-1980 között készült sorozatával, mely a Halász testvérek kerékpárversenyeiről készült. 1975-től a Tolnai Népújság dombóvári tudósítójaként dolgozott. 2001-től képei országos és nemzetközi fotópályázatokon is szerepeltek. Megjelentek fotói az Új Tükör, az Ifjúsági Magazin, a Magyar Ifjúság, a Népsport hasábjain, de különféle szakmai lapok és könyvek, kiadványok megtekintésekor is találkozhatunk Tilinger Sándor képeivel. 1965 és 2009 között mintegy 140 alkalommal vett részt zsűrizett fotópályázaton, 36 csoportos és 21 egyéni kiállításon szerepeltek képei, többek között Horvay János szobrászművész Kossuth-szoborcsoportról készült fotói közel másfél éve járják az ország településeit. Tagja a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének. Tilinger Sándor elhívatott fotográfus, jó közösségi ember, aki – szakmájából kifolyólag is – figyelemmel kíséri és megörökíti városunk fejlődését az utókor számára is.  Számos városi kiadvány őrzi munkáját, képeit. A Dombóvári Fotósok Baráti Köre pedig számos fiatal dombóvári és környékbeli fotóst hozott össze Tilinger Sándor „szárnyai alatt”.

 

Krauss Péter

nyugalmazott iskolaigazgató, korábbi önkormányzati képviselő

 

Dunaföldváron végezte az általános iskolát, ezt követően Dunaújvárosban és Székesfehérváron járt szakmunkásképzőbe, melynek elvégzését követően 5 évig dolgozott lakatosként. Közben levelező tagozaton leérettségizett Dunaföldváron. 1974-77 között a Kaposvári Tanítóképző Főiskola nappali tagozatán tanult, 1987-ben gyógypedagógus diplomát, 1999-ben közoktatási vezető szakképesítést szerzett. 1977-től 4 év megszakítással a helyi közoktatásban dolgozott nyugdíjba vonulásáig, mint napközis nevelő, gyógypedagógus, igazgatóhelyettes és igazgató. A Tolna Megyei Önkormányzat Móra Ferenc Általános Iskolájának vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizedig. 1994-től 2010-ig önkormányzati képviselő is volt, két ciklusban humán alpolgármesteri tisztséget is betöltött. 2010 és 2014 között megyei önkormányzati képviselőként igyekezett tenni Dombóvárért. Önkormányzati munkája során rengeteg előterjesztést és indítványt tett a város humán jellegű feladatellátásának minél magasabb színvonalon való ellátásáért. A helyi közéletben a mai napig aktívan részt vesz, mintegy félezer darabos óragyűjteményének jó része már többször is bemutatásra került a Helytörténeti Gyűjteményben.

 

Szabotin Károly

kertész szakember, a Költségvetési Üzem volt vezetője, korábbi önkormányzati képviselő

 

Általános iskolai és középiskolai (gimnáziumi) tanulmányait Dombóváron végezte. Felsőfokú végzettséget a Gyöngyösi Kertészeti Főiskolán szerzett. 1967-től 1975-ig a Sásdi TSZ kertészeti részlegvezetője volt. 1975 és 1993 között – korábbi iskolai gyakorlatainak helyszínén – a dombóvári Városi Kertészetet vezette annak megszüntetéséig. 1993-től családi vállalkozóként a szakmában dolgozva folytatta tevékenységét. 1984 és 1991 között a szakmai beosztás megtartásával a Költségvetési Üzem vezetését látta el. Ezen időszak alatt irányításával a következő főbb fejlesztések valósultak meg eredményesen a város területén, amelyek máig meghatározóak:

–          bérlakások kialakítása;

–          Gunarasfürdő fejlesztése;

–          tanuszoda építése;

–          a Bezerédj utcai óvoda építése;

–          a DVMSE sportcsarnok, a Láng gépgyári sportpálya építése; a Spartacus edzőpálya kialakítása;

–          a kenyérgyár átalakítása;

–          zöldterület fejlesztések, parkosítások;

–          a nyergesi horgásztavak kialakítása;

–          Gunaras környékének fásítása, parkerdők kialakítása.

1994 és 2010 közt több cikluson keresztül önkormányzati képviselőként tevékenykedett a városért, számos javaslattal, észrevétellel járult hozzá a helyhatósági munkához és a város fejlődéséhez. Elismerései:

–          1973: „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés;

–          1989: belügyminiszteri „Kiváló Munkáért” kitüntetés;

–          1989: „Dombóvárért” emlékplakett.

Boda István

(ny. kollégiumvezető, tanár)

 

A pedagógus pályán egyedülállóan hosszú időt, 42 évet töltött el. Közel húsz évet kollégiumvezetőként tevékenykedett. Ifjúsági közösségek szervezésében példamutató munkát végzett évtizedeken keresztül. Szakmai és emberi tulajdonságai elismerésre méltónak számítanak a gimnázium és a város tekintetében egyaránt. Boda István 1964-ben került a dombóvári gimnáziumba technikus tanárként. 1966-ban szerzett tanárképző főiskolai, majd 1984-ben egyetemi technika tanári oklevelet. Politechnikai ismereteket és műszaki rajzot oktatott, majd a technika tantárgyat tanította. Tanulók sokaságának segített motorkerékpár, illetve személygépkocsi vezetői engedély megszerzésében. Közlekedésismereti versenyek szervezésében hosszú időn keresztül nagy szerepet vállalt. Tanítványai országos és nemzetközi sikereket értek el. Meghatározó szerepet vállalt ifjúsági közösségek létrehozásában és a tanulók szabadidős programjainak megszervezésében. Az iskolai rendezvények lebonyolításában irányítóként működött közre. 1987. augusztus 16-án megbízást kapott az intézmény 84 férőhelyes koedukált kollégiumának vezetésére. Munkatársaival olyan kollégiumi légkört sikerült kialakítani, amely nagymértékben segítette a kis falvakból bekerült gimnáziumi tanulók beilleszkedését a városi életformába. Kidolgozta a kollégiumi tanulók minősítési rendszerét. Boda István pedagógus pályája példamutató: egyetlen munkahelyen különböző beosztásokban töltötte el 42 éves szolgálati idejét, Ebből az utolsó 19 tanévet a rendkívül felelősségteljes, éppen ezért sokak által nem népszerű kollégiumvezetői feladatot látott el magas színvonalon. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el életútja során. Megkapta a kollégiumvezetők legmagasabb elismerését, a Tessedik Sámuel-díjat is. A 2005/2006. tanév végén vonult nyugdíjba.

 

Glaub Róbert

(újságíró, nemzetiségi önkormányzati képviselő)

 

Glaub Róbert gyermekkorát Mágocson töltötte, szüleivel és testvérével. A középiskolát a dombóvári – akkori nevén – Gőgös Ignác Gimnáziumban végezte. Itt érettségizett 1983-ban, ezt követően egy év katonaság, majd főiskola a Pécsi Tanárképző Főiskola technika-biológia szakán. Közben megnősült, családot alapított és otthont teremtett Dombóváron. A főiskola elvégzését követően a dombóvári Molnár György Általános Iskolában kezdett tanítani. Nagyfokú elméleti technikai tudását nem csak a gyermekek nevelésében, tanításában kamatoztatta. Csáky László, az iskola akkori igazgatója megbízta az Iskola TV szerkesztésével. Ekkor kedvelte meg a média világát, amelyben hosszú éveket dolgozott a város és városkörnyék érdekében. Ott volt 1987-ben a Dombóvári VTV megalapításánál. 1991-től főszerkesztő, a VTV ekkor a legnépszerűbb. A helyi lakosságot folyamatosan ellátták friss hírekkel, információkkal érdekes és izgalmas riportokkal. A Pécsi TV Körzeti Stúdiónak rendszeresen küldtek anyagot, ezáltal tágabb környezetünk is megismerhette városunkat, tájékozódhatott az itteni eseményekről, az itt élő emberek életéről. Ablakot nyitottak Dombóvárra. Ez idő tájt lett kiépítve a Művelődési házban a stúdió, amely kb. 25 embernek adott munkát. Glaub Róbert 2000 elejétől a Tolnai Népújság tudósítója lett. Hetente külön oldalt kapott a megyei lapban, melynek cikkeit írta, fotóit készítette. Később főszerkesztője lett a Dombó-Táj nevű helyi újságnak is. Ott volt minden rendezvényen, tájékoztatott hétköznapokról, ünnepekről, munkáról, vagy éppen szórakoztató eseményről. Tárgyilagosan, közérthetően, a városról – a városért. A megszűnt Városi Tv újraindításában ismét jelentős szerepet vállalt. A felújított stúdió a volt DÉDÁSZ épületében kezdte el munkáját. Glaub Róbert nem csak városunk tájékoztatásában és városunkról való tájékoztatásban fejtett ki jelentős szerepet. 1998-tól aktívan részt vesz a nemzetiségi kultúra és hagyomány ápolásában. A Dombóvári Német Nemzetiségi Önkormányzatnak megalakulása óta, megszakítás nélkül tagja, annak többször is is elnöke. Ebbéli vállalását rendkívüli munkabírással és odaadással végzi évek óta. Bizonyíték erre az a sok-sok ötlet, melyet barátaival és segítőivel kigondolt, megszervezett és megvalósított és az a sok-sok munka, melyet a mai napig is lelkesen végez a közösség, és Dombóvár érdekében. Néhány a sok közül: – Dombóvári Németek Egyesületének megalapítása (2015-ben civil díjjal kitüntetett civil szervezet). – Német Ház alapítása, kialakítása, majd ugyanezen épületből Nemzetiségek Háza kialakítása, fenntartása a dombóvári helyi önkormányzattal és a dombóvári nemzetiségi Önkormányzatokkal közösen. – Kapcsolattartás a megyei és országos nemzetiségi önkormányzati szervekkel, valamint a helyi önkormányzattal. -Dombóvári gyermekintézmények, óvodák, iskolák támogatása a nyelvtanulás és a nemzetiségi hagyományok megismerése, ápolása terén. – Német Klub pincéjének kialakítása, mely sokaknak ad kulturált közösségi együttlétet. – Közösségi rendezvények (melyek nemcsak klubszinten, hanem városi szinten is kedveltek) pl.: Borünnep, Márton hét, disznóvágás, foci kupa, karácsonyvárás, sváb bál és még sok egyéb. Ezek a rendezvények – néha önállóan megtartva, néha a városi rendezvényekhez kapcsolódva – nagyban hozzájárulnak városunk fejlődéséhez, az emberi kapcsolatok javításához.

 

Dr. Ormosy Viktor

(ny. területfejlesztési szakember)

 

A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal területigazgatási főosztályának volt főosztályvezető-helyettese. A magyarországi regionalizmus kialakítása terén kifejtett európai szellemiségű munkájával nagymértékben hozzájárult Magyarország sikeres európai uniós csatlakozásához. Kiemelt szerepet töltött be a területfejlesztési intézményrendszer működtetésében. Az 1990-es évektől figyelemmel kísérte városunk terület- és településfejlesztési munkáját, kapcsolatot tartott fenn az e téren dolgozó szakemberekkel. Az aktuális városvezetést folyamatosan a legfrissebb információkkal, valamint hasznos tanácsokkal látta el. Nem kevés, beruházáshoz szükséges forrás beszerzésével kapcsolatban jó szándékkal, széles kapcsolatrendszerén keresztül támogatta az adott pályázatok elnyerését.

Életrajza:

Dombóváron a Kakasdomb környékén született 1940. május 18-án. Általános iskolai tanulmányait a Bezerédj utcai iskolában végezte, majd Szentlőrincre került mezőgazdasági technikumba. Onnan visszajött Dombóvárra, ahol 1959-ben érettségizett a Gőgös Ignác Gimnáziumban. Itt ismerte meg későbbi feleségét, akivel osztálytársak voltak. 1963-ban kapta meg diplomáját a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1968-ban egyetemi doktori címet szerzett, dolgozata Somogy megye gazdaságföldrajzi feltételeit és ennek iparpolitikára gyakorolt hatásait vizsgálta. 1980-ban magkapta a földrajztudomány kandidátusa címet. Első munkahelye a Somogy Megyei Tanács, ahol beruházási előadó, majd osztályvezető-helyettes, 1968-tól általános elnökhelyettes. 1979-ben kinevezték a Dél-Dunántúli Tervező Vállalat Terület- és Településfejlesztési Iroda irodavezetőjének. 1988-tól a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára és főigazgató-helyettese. Településtervezést tanít. 1989-ben a Belügyminisztérium Lakás- és Kommunális Főosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1996-ban a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Országos Területfejlesztési Központjának főigazgatója, egyben régióigazgató a Dél-Dunántúli Régióban. Részt vesz az országos, a regionális, a megyei és kistérségi programok kidolgozásában, ezek gyakorlati megvalósításának szervezésében és ellenőrzésében, beleértve a PHARE programokat is. Több tudományos és szakmai szervezetnek tagja, például: az MTA Regionális Bizottságának, az MTA Földrajzi Bizottságának, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének. Tanít az ELTE Természettudományi Karának Gazdaságföldrajzi Tanszékén. Több kitüntetéssel díjazták, 1996-ban a belügyminisztertől a Közigazgatási Tanácsadó címet kapta. Szakmai tevékenysége keretében számos publikáció és kutatási jelentés szerzője, nemzetközi konferenciák előadója. Három gyermeke és öt unokája van.

 

 

Adam Franz

(nyugalmazott iskolaigazgató)

 

A Baden-Württemberg tartományban lévő településen működő Kopernikus Reáliskola korábbi direktorának szülei Magyarországról – a Békés megyei Almáskamarásról – a II. világháború utáni kitelepítéssel kerültek Németországba, ő már ott született. A matematika szakos tanár családi kötelékei révén mindig kereste a gyökereit, szorosan tartotta a kapcsolatot hazánkban lakó rokonaival, akiket gyakran fel is keresett. Az újdombóvári József Attila Általános Iskola vezetőjével és tantestületével együtt olyan projekt során ismerkedett meg, melyet Közép- és Nyugat-Európa országainak alapfokú oktatási intézményei számára hirdettek meg az 1990-es évek elején. A kapcsolatból aztán egy olyan partneri együttműködés jött létre hathatós közreműködésével, mely immár 23 esztendeje tart. A magyar és a német diákok évenkénti cseretáborozása nemcsak az újdombóvári iskolába járó gyerekek német nyelvtanulását segítette elő, hanem családok közötti barátságok létrejöttét is előremozdította. Az elmúlt közel negyedszázad alatt mintegy 1000 diák érkezett Bad Mergentheimből hazánkba és feleannyi újdombóvári tanuló jutott el Németországba. Az igazgató nem sajátította ki a kapcsolatot, hanem létrehozott tantestületében egy olyan kollektívát, melynek tagjai – hozzá hasonlóan – elkötelezték magukat a partnerség mellett. A direktor nyugdíjba vonulásakor ez a csoport vitte tovább a cserelátogatások szervezését és lebonyolítását. Az új vezető – érezvén kollégái lelkesedését – egyértelműen a kapcsolat folytatása mellett tette le a voksát. Bár a német pedagógusok közül – egykori igazgatójukhoz hasonlóan – időközben már többen is nyugdíjasok lettek, mindig tudtak olyan fiatal kollégákat bevonni a társaságukba, akik aztán a szellemiséget tovább vitték. A régiek sem estek ki a csapatból, nyaranta szívesen jönnek a német gyerekek kísérőjeként Magyarországra és közreműködnek a dombóvári gyerekek németországi utazásakor a házigazdák különféle programjainak előkészítésében és megvalósításában. Adam Franz nemcsak igazgatóként, hanem városának képviselő-testületi tagjaként is szorgalmazta és támogatta a partneri kapcsolat kiteljesedését. A német oktatási intézmény delegációja számos alkalommal járt az Újdombóvári Őszi Fesztiválon, a József Attila Általános Iskola küldöttsége pedig Bad Mergentheimbe utazott többször különböző városi ünnepek alkalmával.

 

Gulner János

(nyugalmazott címzetes apát-plébános)

 

Gulner János 1933. november 2-án született Újdombóváron, egy négygyermekes vasutas család legidősebb gyermekeként. Általános iskolába Újdombóváron járt. Középiskolai tanulmányait a győri egyházi középiskolában kezdte meg, majd annak feloszlatását követően a dombóvári gimnáziumban érettségizett. Papi tanulmányait befejezve 1958. február 2-án szentelték pappá. Első miséjét szülőhelyén, az újdombóvári templomban celebrálta. Hosszú pályája során a Dél-Dunántúl számos településén teljesített szolgálatot. A teljesség igénye nélkül: Regöly, Tamási, Márok, Bóly, Vásárosdombó, Tevel, Paks, Szigetvár, Ozora, Mohács. 1974-ben a dombóvári belvárosi plébánián is szolgált. Aztán Kocsolán, Szigetváron volt plébános, illetve kerületi esperes. 1985-től címzetes apát, 22 éven keresztül Pécs-Gyárváros plébánosa. Rendszeresen jelentek meg publikációi a „Jó Hír” című, Pécsi Egyházmegyei lapban. 2008-ban, 75 éves korában vonult nyugdíjba, ekkor költözött testvéröccséhez, szeretett szülőhelyére, Újdombóvárra. Az általános lelkipásztorhiány Dombóvárt is utolérte, ezért nyugdíjas éveiben is sok feladata volt szentmisék, temetések és egyéb hitéleti események lebonyolításában. Ami aktív korában sajnos nem adatott meg számára, hogy szülőhelyén lásson el szolgálatot, utólag pótolta, ugyanis Dombóváron, Dalmandon és szükség szerint a járás településein misézett, esketett, temetett, keresztelt, látogatott betegeket és szociális otthonbéli lakókat, lelki támaszt nyújtva a rászorulóknak. Az újdombóvári hívek szerették János atyát egyszerűsége, szerénysége, embersége miatt. Ennek és több mint fél évszázados karitatív tevékenységének, életpályájának méltó elismerése volt a kitüntetés. 2019-ben hunyt el.

 

dr. Szombath Tibor

(nyugalmazott megyei bírósági tanácselnök)

 

Szombath Tibor 1946-ban Újdombóváron született. Itt végezte általános iskolai tanulmányait. 1964-ben érettségizett az akkor Dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban. A helytörténettel gimnazistaként ismerkedett meg, amikor Szőke Sándor tanár úr felkérésére adatgyűjtést végeztek a készülő Dombóvár monográfiához. 1970-ben végezte el a jogtudományi egyetemet Pécsett. 1970-től a Tamási Járásbíróságon dolgozott, majd 1977-ben elköltözött Nagykanizsára. 1984-ig a Nagykanizsai Járásbíróság bírája volt. 1984-ban kerül a Zala Megyei Bírósághoz, innen ment nyugdíjba 2007-ben, mint megyei bírósági tanácselnök. Szülővárosától távol kerülve egyre inkább érdekelték a Dombóvárról szóló kiadványok, ezen belül a képeslapok. Az elmúlt évtizedek alatt – országosan is kiemelkedő tevékenységével – mintegy 500 db dombóvári képeslapot sikerült összegyűjtenie, amelyek számos dombóvári kiadványban szerepeltek. Saját kiadásban jelentette meg 2001-ben „Dombóvár 100 éve képeslapokon” kötetet, majd ennek bővített változatát 2002-ben adta ki. Néhai Beles Lajos helytörténésszel együtt 2003-ban, majd 2005-ben adtak ki egy-egy képeslapsorozatot Dombóvárról. 2007-ben Beles Lajos emlékére – szintén magánkiadásban – jelentette meg a Dombóvár Anno kötetet. A dombóvári ábrázolásokat kis tanulmányokkal, hiteles adatokkal látta el, amelyekre mint megbízható forrásra, szívesen hivatkoznak a dombóvári helytörténettel foglalkozó kiadványok. Tevékenyen vett részt Erky-Nagy Tibor: „Dombó Retró” című könyvének megszövegezésében is. Mindig önzetlenül, „csupán” szülővárosa iránti hűségből állt a dombóvári értékteremtő kezdeményezések mellé. A Helytörténeti Gyűjtemény „Dombóvári képeslapok és képes lakok” című kiállítás anyagát nagyrészt az ő nemes felajánlásaként idekerült képeslapok alkották. Nejével együtt a Városszépítő és Városvédő Egyesület helytörténeti sorozatában dr. Szőke Sándor emlékére megjelent Ember-Táj-Természet-Alkotás – Dél-dunántúli dolgozatok kiadványt is támogatta. Az 1898-1980 között kiadott régi képeslapjai közül 375 db-ot 2012-ben Dombóvár városnak ajándékozott abból a célból, hogy azt bárki megtekinthesse és felhasználhassa. Az album a Városi Könyvtárban kialakított Kincsestárban került elhelyezésre. A gyűjtemény iránt tanúsított nagy érdeklődésre tekintettel a könyvtár munkatársai azt digitalizálták, így számítógépen is megtekinthető. Dr. Szombath Tibor feleségével együtt – aki szintén dombóvári születésű – a kezdetektől állandó résztvevője a ma már hagyománnyá vált Dombóvárról elszármazottak találkozójának. Ezer szállal kötődik szülővárosához, aminek történéseit – az interneten keresztül is – napi szinten figyelemmel kíséri. Tudására a mai napig bátran támaszkodhatunk a régmúlt feltárásában, amelynek ismerete elengedhetetlen egy település fejlődéséhez.

 

Tóth Imre

(volt kaposszekcsői polgármester)

 

A Dombóvári Ipari Park Kht. létrehozásában, 1999-ben – Dombóvár mellett – alapító tagként vett részt Kaposszekcső Község Önkormányzata. A társaság célja volt a jelenlegi ipari park kialakításának elősegítése, pályázat benyújtása az „Ipari Park” cím elnyerésére, valamint logisztikai központ létrehozására. Kaposszekcső akkori polgármestere, Tóth Imre elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ez a vállalás létrejöhetett. A kezdetektől fogva partnerként vett részt a munkában, a község képviselő-testületét meggyőzte arról, hogy mindkét település csak nyerhet az ipari park létrehozásával. Neki volt köszönhető, hogy a Kaposszekcső tulajdonában lévő területhez – haszonszerzés nélkül, méltányos áron juthattak hozzá a vállalkozások. 2001-ben sikerült elnyerni az „Ipari Park” címet, mely 2002-ben a laktanya területén lévő vállalkozásokra is kiterjesztésre került. Javaslatára a betelepülő vállalkozások támogatásaként a község képviselő-testülete nem vezetett be helyi iparűzési adót. A Dombóvári Ipari Parkban letelepedett vállalkozások sok dombóvárit juttattak munkához, ami Tóth Imre támogató hozzáállását dicséri. Nemcsak szűkebb környezetére, hanem városunkra is figyelemmel volt, hiszen tudta, hogy ezzel a kistérség fejlődését is elősegíti, ami visszahat az általa vezetett településre is. A Területfejlesztési Társulás elnökeként nagyon jó kapcsolatot ápolt valamennyi tag önkormányzat polgármesterével, a döntések meghozatalakor maximális kompromisszum készségéről tett tanúbizonyságot. Az ipari park szomszédságában lévő Liget lakótelep felújított lakásaiban mintegy 150 család él, akiknek nagy része Dombóvárról költözött ki és túlnyomó többségük munkahelye révén is oda kötődik. Ez igen nagy terhet vesz le városunkról, hiszen az idetelepült cégek jelentős munkahely-teremtő képességgel rendelkeznek. Tóth Imre három önkormányzati cikluson keresztül – 1990-1994, 1998-2006 között – töltötte be Kaposszekcső polgármesteri tisztségét, ami – utólag visszatekintve – Dombóvárnak is nagy hasznára vált. Közéleti munkáját derűs bölcsességgel, józan ítélőképességgel látta el, mindig törekedett a két település közös ügyeiben innovatív megoldásokat találni. Ezt bizonyítják többek között a közös pályázatok beruházások A Dombóvári Szívklub Egyesület elnökeként a mai napig aktív közéleti tevékenységet folytat – az egyesület tagjainak teljes megelégedésére.

 

dr. Haszonics József (1946- )

(belgyógyász és háziorvostan szakorvos, dombóvári háziorvos)

 

Szakcson született, általános iskoláit is itt végezte. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a pécsi Orvostudományi Egyetemre. 1971-ben szerezte meg általános orvosi diplomáját, cum laude végzett. A dombóvári kórház belgyógyászati osztályán kezdte orvosi munkáját, Tolna megyei ösztöndíjasként 1972 őszén, felesége is itt dolgozott asszisztensként. Munkáját nagy lelkesedéssel és odaadással végezte. Tagja volt a kórház másodorvosi fórumának, és az ott zajló tudományos munkában is részt vett. 1976-ban tette le a belgyógyászati szakorvosi vizsgát, majd önálló munkához fogott, kezdetben körzeti, majd háziorvosként. Jelenleg is aktívan dolgozik feleségével együtt, aki asszisztense, betegeik nagy megelégedésére, akik évtizedek óta szeretik és tisztelik őket. 1976-tól 10 évig a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületének járási titkára volt, tudományos előadásokat szervezett és előadóként is szerepelt. Megszervezte a Körzeti Orvosi Klubot, a dombóvári és környező települések háziorvosai tapasztalatcseréjének és baráti beszélgetéseinek központjaként évtizedekig működött, neves előadók voltak vendégei. 1988-ban kórházi igazgatói, majd Egészségügyi Miniszteri dicséretet kapott. Szakmai munkája elismeréseként a ’80-as évek elejétől oktató orvos volt, szakorvosjelölteket készített fel belgyógyászati, illetve háziorvosi szakvizsga előtt. Aktívan részt vett a fél Tolna megyét felölelő Irányított Betegellátási Modellben, melyhez 68 háziorvos tartozott. Mindig érdekelte a közélet, pártolta az új kezdeményezéseket a kultúra, az egészségügy és a közművelődés területén is. 1988-ban belépett az MDF-be. 1990-ben önkormányzati képviselőnek választották, aktív támogatásával élpült fel 1988-ban a központi ügyelet, 1993-ban pedig támogatásával a III. utcai körzeti rendelő. Önkormányzati munkája során, 8 éven keresztül, főleg az egészségüggyel és a szociális szférával foglalkozott. Tartósan egészségügyi bizottsági elnök is volt. Emellett megszerezte második és harmadik szakvizsgáját is, 1999-ben a háziorvosit, 2001-ben pedig az üzemorvosit. Kollégái, barátai és betegei szeretik és tisztelik korrektsége, becsületessége, szakmai hitelessége és segítőkészsége miatt. Méltányolják mindig derűs, kiegyensúlyozott, optimista személyiségét.

 

Széll Mihályné (1955- )

(a Támasz Otthon volt vezetője)

 

Munkáját 40 éve, 1974-ben kezdte gondozónőként az Egyesített Szociális Intézmény akkor még Szociális Betegotthonaként üzemelő részlegében. Az idős emberek iránt érzett  elköteleződésének és becsületes, pontos munkájának köszönhetően hamar kitűnt vezetői rátermettsége. 1982-ben az akkor megnyílt Öregek Napközi Otthonában kapott irányítói feladatokat. Szakmai elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, mint az új szakmai irányelvek tanulmányozása, azok alkalmazása a mindennapi munkájában. Folyamatos képzéseken való részvételével munkatársainak mutatott példát. Az innovatív megoldások szószólójaként az idősek, az elesett emberek ellátásának jobbítására törekedett. 1993-ban átmeneti elhelyezést nyújtó Idősek Gondozóházával bővült a nappali részleg. Ekkor már 12 ember szakmai munkáját irányítja nagy elhivatottsággal és szakértelemmel, az ellátottak elégedettségére. Hivatástudatát Madách Imre szavai fejezik ki hozzá mélttóan:

“Nem önmagunkért, hanem másokért élni a legszebb hivatás.”

Az 1990-es években Polcz Alaine által elindított Hospice mozgalomhoz elsőként csatlakozott. Nevéhez fűződik az Egyesített Szociális Intézményben a hospice szellemiség megvalósítása. Nagy empátiával és türelemmel végzett munkája a haldokló betegek felkarolásával, méltóságteljes ápolásával egészült ki. 2005-től közösségi koordinátorként  Dombóvár város és a hozzátartozó kistérségben kiépítette a pszichiátriai közösségi ellátást. Számos országos hatáskörű és helyi civil szervezetben végez jelenleg is önkéntes tevékenységet. 40 éven tárató töretlen munkássága mindenki számára példaértékű.

 

Tamás Jánosné (1943- )

(tanár, nyugdíjas iskolaigazgató)

 

Pécsen, a Tanárképző főiskolán szerzett diplomát 1965-ben, matematika-fizika-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakon.

  • 1965. augusztus 16-tól a dombóvári Zrínyi Ilona Általános Iskola tanára. Mindhárom szakában tanít, egyben osztályfőnök. Szervesen kapcsolódott az iskolai életbe.
  • 1974-től a 4. osztálytól beveztésre kerülő komplex matematikai oktatásba kerül és ezzel egyidejlűleg végzi az ehhez kapcsolódó tanfolyamot.
  • 1976. autusztus 16-tól a Molnár György Általános Iskolába kerül. Osztályfőnök, matematika-fizika tanár.
  • 1978 – igazgatóhelyettes, a Városi Tanács VB Művelődési Osztály beiskolázza a Tolna megyei Pedagógiai Intézet kétéves komplex vezetőképző tanfolyamára, amit kiváló eredménnyel végez.
  • Egyéves számítástechnikai tanfolyam elvégzését követően számítástechnikai oktatást végez.
  • 1982-ben az oktatási intézmények átszervezésével a Molnár György Általános Iskola igazgatóhelyettese lesz. Pályaválasztási felelős. Honvédelmi Minisztérium dicsérő oklevelét kapja a honvédelmi pályára irányítás elismeréséül.
  • 1986-ban munkájáért miniszteri dicséretet kapott.
  • 1990. február 16-tól az intézményben kettős feladatot lát el: igazgatóhelyettes, illetve megbízott igazgató.
  • 1991-92-es tanévtől az iskola kinevezett igazgatója. Diákjai különböző tanulmányi versenyeken, kórustalálkozókon, sportversenyeken kiválóan szerepeltek. Több nagy rendezvény lebonyolításában vállalt aktív szerepet: Zene Világnapja, karácsonyi hangverseny, Országos Fúvószenekar Találkozó, Föld Napja, Kapos menti Iskolák Találkozója, 10 éves iskolai jubileumi rendezvénysorozat.
  • 1995. december 31-én igazgatóként korengedményes nyugdíjba vonult.

 

Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar

 

A zenekarnak 2010 januárjában jelent meg első cd-lemeze, melyen az elmúlt 4 év legsikeresebb darabjai hallhatóak. Pünkösdkor meghívást kapott az együttes Svájcba, Zürichben adhattak nagykoncertet, a Zürichi-tó partján és a Rajna-vízesésnél térzenét. 2010 júniusában a zenekar I. helyezést ért el az I. Nemzetközi WASBE – Kelet-Európai Gyermek-, Ifjúsági és Felnőtt Fúvószenekari Versenyen Balatonföldváron, majd júliusban Pécsett a Magyar Fúvószenei Nagydíjon ezüst diplomát nyertek a dombóvári fúvósok. A 2011-es esztendőben a zenekar koncertkörúton vett részt Horvátországban, ahol három nagysikerű térzenén öregbítették városunk és hazánk hírnevét. 2013 januárjában a zenekar újabb minősítést szerzett: a 4 tagú zsűri “C” kategóriában ezüst diplomával jutalmazta őket. A minősítő koncertről cd-felvétel készült. 2013 májusában a zenekar vendégül látta a Bad Mergentheim-i ifjúsági szimfonikus zenekart, akik idén visszavárják a dombóvári fúvósokat. 2014 januárjában immár hetedik alkalommal került megrendezésre a zenekar és tücsökzenekarának újévi koncertje. A már megszokottá vált, szinte mindig teltházas rendezvény a város egyik elismert programjává nőtte ki magát.

 

Tolna megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség

 

A Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2012. április 1. óta működik új szervezeti felépítésében. Elődszervezete, a Dombóvár Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága 1996-2012. között önkormányzati intézményként tevékenykedett. Működésük során kiváló kapcsolatot alakítottak ki a fenntartóval. Dombóváron és a környező településeken a lakosság körében is népszerűek a tűzoltók. Munkájukat áldozatkészség, az önzetlen segítségnyújtás és magas színvonalú szakmai felkészültség jellemzi. A tűzoltási feladatok ellátása mellett számos alkalommal avatkoztak be szélsőséges időjárás során, valamint katasztrófahelyzetekben. Szolgálati feladataikat nemcsak a közvetlen környezetükben, hanem az ország területén veszélyhelyzetekben is kiválópan teljesítették. Részt vettek a kolontári iszapkatasztrófa felszámolásában, továbbá az évszázad dunai árvízénél is helytálltak. Igazi csapatszellem jellemzi a testületet, melyet munkájukon kívül a sportversenyeken nyújtott teljesítményük is igazol. Számos országos szintű sportversenyen vettek részt, ahol dobogós eredményeket értek el. Szakmai tevékenységüket az elöljáróik is elismerik.

Kapos Kórus

 

A Kapos Kórus 1972 őszén alakult Kovács Ildikó vezetésével. Az első években a városi és a városkörnyéki ünnepségeken léptek fel, később az országban több helyen is lehetőség nyílt a vendégszereplésre. A hetvenes évek végétől emlékezetes koncerteket adott a kórus a mai Csehországban, Szlovákiában, Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Romániában. Ezzel párhuzamosan a Magyar Rádió Kóruspódium című műsorában is több alkalommal szerepeltek. 1987-től Kovács Ildikó távozása után Kertész Attila vette át a karmesteri pálcát és 7 éven át 1994-ig dirigálta a kórust. A nyolcvanas években többször szerezték meg az „Aranykoszorú” és az „Aranykoszorú diplomával” minősítést. 1994 nyarától a kórus karnagya Markovics Gábor. A kitartó munka eredményeként az együttes 1995-ben „Fesztiválkórus”, 2000-ben „Hangversenykórus” minősítést szerzett. A repertoárban megtalálhatók egyházi művek, valamint a magyar zeneszerzők, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, a ma élők közül Karai József, Kocsár Miklós, Tillai Aurél és Orbán György művei. A kilencvenes évek közepétől könnyűzenei feldolgozások is színesítik a kórus által énekelt zeneszámok sorát. 2004-ben a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése „Tolna Megyéért” kitüntetést adományozott a kórusnak a három évtizedes munkájáért. 2005-ben a Dombóváron megrendezett minősítő hangversenyen „Hangversenykórus” minősítést ért el az énekkar. 2007-ben ünnepelte a Kapos Kórus 35 éves jubileumát. Ez alkalomból CD-lemezt adtak ki az általuk előadott legsikeresebb művekből. 2010-ben „Kiemelt Hangversenykórus” minősítést érdemelt ki a kórus. Az énekkar 2012 októberében ünnepelte 40. születésnapját. A díszhangversenyt megtisztelte Tillai Aurél pécsi zeneszerző és karnagy, részt vettek a korábbi kórusvezetők – Kovács Ildikó és Kertész Attila, valamint a korábbi kórustársak. A közös éneklés és az emlékezés tovább erősítette elkötelezettségüket a kórusmuzsika iránt. A Kórus ma olyan ikon a város kulturális életében, melyet a kórustársak megbecsülése mellett, nemzetközi elismertség is övez. Igényes zenei munkája miatt óriási tömegek állnak mögötte, számtalan fellepésük különleges ünnepi esemény számunkra.

 

Molnár Ferenc

 

Molnár Ferenc Dalmandon született, sokáig ott is élt. Dombóvárra költözésében nem kis szerepe volt a sakkozásnak. Munkája, elkötelezettsége a dombóvári sakksport iránt nemcsak példamutatását, hanem eredményességét tekintve is kiemelkedő. Munkássága – amiért most az elismerést kapja – szerteágazó. A dombóvári csapat tagjaként már csaknem húsz éve versenyez. Azóta ül a tábla mögé és játszik most is és korábban is az NB II.-ben a bajnoki fordulókon. 2001 óta vezetője a sakkcsapatnak. Aktívan vett részt a Dombóvár 2004 Sakkegyesület létrehozásában, sportvezetőként pedig elsősorban neki volt köszönhető városunk sakkcsapatának sikeres NB II-es szereplése. Hetente 2-3 alkalommal tart edzést. Az óvodásoknak, általános iskolásoknak a sakkozás fortélyait mutatja be, a felnőttekkel a versenyekre készülnek, mérkőzéseket elemeznek. Szeret a gyerekekkel foglalkozni, nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre. Legnagyobb sikereit is a gyerekekkel érte el. 2006-ban, Harkányban az országos diákolimpián NB-I-es nagykanizsai, makói, debreceni versenyzőket mattolták tanítványai. A bajnokságokon kívüli versenyek, sporttáborok szervezésével mindent elkövetett, hogy népszerűsítse az általa képviselt sportot, s hogy az ország képzeletbeli sakktérképén Dombóvár is helyet kapjon.

 

A dombóvári atlétaedzők

 

A dombóvári atlétika születése 1927 novemberére datálódik. Legszebb eredményei az utóbbi 35 évben születtek, elsősorban két embernek köszönhetően. Őket nem is kellene bemutatni, hiszen mindenki jól ismeri őket. Tekintélyükkel óriási hatással vannak a gyerekekre, akik tisztelik és szeretik, emberi hozzáállásukért példaképüknek tekintik őket. Tarr Imre és Fazekas Gáspár neve szinte egyet jelent a dombóvári atlétikával. Munkájuk eredményeként városunk a sportág egyik meghatározó települése lett. A dombóvári atlétika megújulásának első lépéseire 1978-ban került sor. Az első kiemelkedő eredményeket Kovács Ágnes hozta, aki gerelyhajításban országos bajnok és korosztályos válogatott lett. A szakosztály az 1968-69-ben született versenyzők pályára lépésekor élte legsikeresebb időszakát. A legeredményesebb közülük Banai Róbert volt, aki középtávfutásban és akadályfutásban szinte megszámlálhatatlanul sok érmet szerzett dombóvári színekben. Már válogatott versenyzőként került az Újpesthez. Klasszisát mutatja, hogy 1500 méteres távon 1988-tól hét éven át verhetetlen volt az országos bajnokságokon. Az egyesületben jelenleg is sportolnak kiemelkedő képességű atléták, akik városunk jó hírét viszik az ország minden tájára. Tarr Imre a testnevelés tagozatos iskola megálmodója volt. Több mint 40 éve tanít, és edzősködik, évtizedek óta foglalkozik a diáksporttal. A Tolna Megyei Diáksport Tanácsának megalakulása óta elnökségi tagja, valamint a Dombóvár Város Városkörnyéki Diáksport-bizottság elnöke. Munkájára a töretlen motiváltság jellemző, a versenyszezonban szinte minden idejét a versenyeztetés és az azokra való felkészülés jellemzi. Szakértelme országosan elismert, versenyzői 15 alkalommal kerültek a magyar válogatottba. Fazekas Gáspár – vagy ahogy mindenki szólítja: Gazsi vagy Gazsi bácsi – munkáját szabadidejének szinte teljes feláldozásával végzi. Alig van olyan hétvége, amikor ne versenyre vinné a sportolóit. Szakértelmét az egész országban elismerik. Tekintélyével óriási hatással van a gyerekekre, akik tisztelik és szeretik őt.

dr. Balipap Ferenc

szociológus, szociálpolitikus, népművelő, közösségfejlesztő

 

Dr. Balipap Ferenc a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett. Diplomát Szombathelyen (Tanítóképző Intézet, népművelő-könyvtáros, 1974), Debrecenben (Kossuth Lajos Tudományegyetem, közművelődési eladó, 1977) és Budapesten (Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet, szociológus, szociálpolitikus, 1988) szerezte. 1984-ben Debrecenben a KLTE-n védte meg egyetemi doktori értekezését, A hetvenes évek változásai és a művelődési otthonok innovációs törekvései Magyarországon címmel. Pályája: 1970-től 1992-ig népművelő, 1974-ig Tamásiban előadó, 1977-ig Hajdúszoboszlón művészeti főelőadó és igazgatóhelyettes. 1977-től 1991-ig a Dombóvári Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Tevékenysége alatt az ország egyik legjobb és szakmailag legismertebb művelődési otthonává vált. Jelentős szakmai újítás volt, ahogyan a helybéli emberek mindennapi életéhez szükséges ismeretek és kapcsolatok, a hétköznapi élet kultúrája, munkahelyek világa is fórumot kapott a Nyitott Házban. Példaértékű volt az első vidéki Társadalmi Filmforgalmazási Központ, az első közérdekű, közhasznú helyi Kalendárium, az elsők között létrehozott Dombóvári Városi Televízió. A hagyományos művelődési otthoni tevékenységek mellett a helyi társadalom- és közösségfejlesztés számos fóruma, szervezete is a Művelődési Otthon keretei közt alakult ki: pl. a Városvédő és Városszépítő Egyesület, a Kertbarát Kör, a Kertvárosi Közművelődési Egyesület. Egyetemi doktori fokozatát 1984ben a KLTE-n nyerte el, summa cum laude eredménnyel. 1992-93-ban egyetemi adjunktus Pécsett a JPTE-n. 1992-97; a Magyar Művelődési Intézet Dél-Dunántúli Közösségszolgálatának vezetője; 1997-2001: a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársa, 1999-től programigazgató, 2001-2004: a Magyar Művelődési Intézet általános főigazgató-helyettese. 2004-től az Intézet munkatársa – 2005-től már nyugdíjasként.Számtalan könyv, tanulmány és cikk szerzője.

 

dr. Hajós Károlyné

dombóvári gimnázium ny. igazgatóhelyettese

 

Középiskolai tanulmányait a dombóvári gimnáziumban végezte, majd magyar nyelv és irodalom–könyvtár szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Pedagógus pályáját 1963. augusztus 1-jén kezdte a dombóvári Illyés Gyula (akkor még Gőgös Ignác) Gimnáziumban. Pályakezdése óta több intézményben is dolgozott tanárként, illetve igazgatóhelyettesként. Pályája alatt Szolnokon és Tamásiban is oktatott középiskolában. 1988 óta ismét első munkahelyén, iskolánkban dolgozott. 1991-től igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Emberi tulajdonságai, humánus magatartása az egész iskolai közösség meghatározó személyévé tették. Kiemelkedő szakmai és pedagógiai, valamint közéleti tevékenysége több ízben nyert elismerést iskolai, városi és országos szinten. Tanítványai szaktárgyából, magyar nyelv és irodalomból gyakran szerepeltek eredményesen megyei és országos versenyeken. 2002-ben nyugállományba vonult, de óraadóként utána is tanított a gimnáziumban. Azóta is aktív szerepet vállal a város kulturális életének szervezésében, a könyvtár több irodalmi programjának előkészítésében és lebonyolításában.

 

dr. Szollár Zoltán

reumatológus-fizioterápiás-rehabilitációs szakorvos, a Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi NKft. Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa

 

Dr. Szollár Zoltán 1940-ben született Keszthelyen. Polgári családban nevelkedett, iskolai tanulmányait érettségiig Keszthelyen végezte. Érettségi után Budapesten dolgozott, majd a sorkatonai szolgálat letelte után felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Ott szerzett orvosi diplomát. Nagykanizsán majd Szekszárdon dolgozott orvosként. Dombóvárra 1974-ben jött, már reumatológus szakorvosként. Nevéhez fűződik a városi kórház reumatológiai szakrendelésének, valamint 1982-től a kórház rehabilitációs osztályának megszervezése is. 65 éves koráig a megyei mozgásszervi rehabilitációs szakfőorvosi feladatokat is ellátta Tolna megyében. Neve országszerte ismert és elismert, a rehabilitációs szakorvosok országos kongresszusán több alkalommal előadóként szerepelt. 1989-től 2005-ig a Magyar Rehabilitációs Társaság mozgásszervi szekciójának vezetőségi tagja volt. 37. éve dolgozik kórházunkban fáradhatatlanul, még nyugdíjazása után is vállalta a kórház vezetésének felkérésére a rehabilitációs osztály vezetését. Magánélete feddhetetlen, a város köztiszteletben álló polgára.

Bonyár Sándorné

Őszidő Nyugdíjas Klub vezetője

 

1983-ban alapító tagként kezdte a mozgalmi életét. 1995-től a klub pénzügyeit intézte, 2003-tól vezeti a nyugdíjas klubot. Minden városi rendezvényen aktívan részt vesz a klub kultúrcsoportjával. Igyekszik jó kapcsolatot kialakítani a klub tagjaival. Fellépéseket szervez, beteg klubtagokat látogat, aktívan részt vesz a városi rendezvényeken – a Művelődési Házzal szoros kapcsolatot tartva. A kistérségi nyugdíjas klubokkal jó kapcsolatot alakított ki, kölcsönös vendégszerepléseket szervez.

 

Gerber István

nyugalmazott kórházi főmérnök

 

1969 augusztusában került a dombóvári városi kórházhoz. A Kórház 1969. december 1-jei átadása előtt részt vett az épületek, gépek, műszerek átvételében, a próbaüzemek lefolytatásában. Diplomáját 1969 szeptemberében szerezte meg a budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán, 1995 márciusában tudását fejlesztve kórháztechnológiai-kórházszakmérnöki másoddiplomát szerzett. A több mint 40 éves kórházban töltött tevékenységével nagyban hozzájárult a nagyértékű egészségügyi berendezések hatékony működtetéséhez. Műszaki, szakmai ismereteit, tudását, tapasztalatát kamatoztatta a kórházi műtők 1996. évi felújításánál, a 2004-2006 között végrehajtott kórházi „B” szárny rekonstrukciójánál. 2003. évtől nyugdíj mellett tovább dolgozott, munkaviszonya 2009. augusztus 31-én szűnt meg véglegesen a kórháznál. 2003-ban „Kórházért” emlékérem elismerésben részesítette a kórház vezetése, 2009. évben – a kórház 40 éves jubileumi évfordulóján – Egészségügyi Miniszteri Dicséretben részesült. A Szuhay-dombi városrész szennyvízhálózat építésekor a Viziközmű Társulat elnöke volt. 2010. évtől Dombóvár Város Helyi Választási Bizottságának elnöki tisztét töltötte be 2019-ig. 2020-ban hunyt el.

 

Koszorus Katalin

Városi Könyvtár ny. igazgatója

 

Koszorus Katalin 1944. március 2-án született Biharkeresztesen. Tatán, az Eötvös József gimnáziumban érettségizett, majd a Szombathelyi Tanítóképző Főiskolán szerzett népművelő-könyvtáros diplomát 1965-ben. Ezt követően Dombóváron, a Járási Művelődési Központban kapott munkát, ahonnan egy év után a Járási Könyvtárba kérte áthelyezését. Nyugdíjba vonulásáig ebben az intézményben dolgozik, 2002-től mint a Városi Könyvtár igazgatója. Hosszú, végig a város és környéke közművelődésének szolgálatában végzett, mindenkor alapos és magas szakmai színvonalú munkásságával az elmúlt évtizedek során a legtöbbet tette a járáshoz, majd a városkörnyékhez tartozó települések könyvtárainak kialakításáért és szakszerű szolgáltatásaik megteremtéséért: 1966-tól 1983-ig, 17 éven át dolgozott a környékbeli községi könyvtárak instruktoraként. Gazdag területi tapasztalatait ezután előbb a Városi Művelődési Központ és Könyvtár népművelői részlegének vezetőjeként fordította munkatársai, s nem kevésbé az itt élő emberek, egyének és közösségek javára, majd 1985-től az integrált intézmény könyvtárvezető igazgatóhelyettese. A könyvtár önálló intézménnyé válása után 1992-től 2002-ig az önálló Városi Könyvtár igazgatói feladatait látta el. Munkásságának kiemelkedő értékei azok az országos jelentőségű – s persze jelentős helyi értékű – események, programok, kiadványok, amelyeknek kezdeményezője vagy aktív megvalósítója, szervezője, mint pl. a Dombóvári Krónika c. kiadványok (egyebek közt Kodály Zoltán dombóvári kapcsolatairól, vagy a Tüske pusztai születésű József Attila díjak költő, Sipos Gyula munkásságáról), a Dombóvári Kalendáriumok, a helytörténeti anyagok gyűjtése és feltárása, a közérdekű és helyismereti adatbázisok kialakítása, a millenniumra kiadott várostörténeti album, stb.  Illyés Gyula dombóvári kapcsolatainak feldolgozásában, az 1987-es országos szakmai megemlékezés lebonyolításában is fontos szerepet vállalt. Egy könyvtáros fő teljesítményének persze azt kell tekintenünk, azért kell elismernünk, amit a helybeli emberek olvasóvá nevelése érdekében tett, s az ennek során fölkeltett igények mind magasabb színvonalú kielégítéséhez elő tudott teremteni. Pályázatokat nyert, fejlesztések feltételeihez talált forrásokat, az ő irányításával jutott el a könyvtár odáig, hogy ma már szakmailag és technikailag egyaránt a korszerű információs központtá válás jó útján haladhat. A könyvtáros Koszorus Katalinról elmondható – ő Dombóvár Könyvtárosa. Tényleges nyugállományba vonulása után, aktív szakmai életpályája végén Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényével való kitüntetése nem csupán az ő személyének, hanem a város tiszteletreméltóan nagy számú olvasóközönségének is szóló elismerés.

Bakonyi Károlyné

 

Bakonyi Károlyné a Dombóváron működő civil egyesületek egyik legaktívabb, legértékesebb tagja, a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Ambiciózus, másokért élő ember, időt, fáradtságot nem kímélve szervezi és irányítja csoportja munkáját. Rendkívül változatos, az idős emberek igényeit figyelembe vevő és kielégítő programokat szervez, ezekhez megtalálja a megvalósításukhoz szükséges anyagi forrásokat és a támogatókat is. Tapasztalatból tudja, hogy az idős embereknek célokra, feladatokra, társaságra van szükségük ahhoz, hogy egészségi és szociális problémáik ellenére lelkileg kiegyensúlyozottak maradhassanak. Ennek érdekében szervezi aktívan a nyugdíjasok szabadidős tevékenységeit. Ennek keretében segíti a „Gyöngykoszorú” kultúrcsoport működését. Egyesületük minden évben megrendezi a Kistérségi nyugdíjas gálát, és szívesen vállalnak vidéki szerepléseket is. Irányításával 2007. és 2009. évben a kultúrcsoport elnyerte a „Civil gála kupát”. Ezenkívül sportprogramokat, egészségügyi előadásokat, kirándulásokat színházlátogatásokat, irodalmi délutánokat, ünnepi összejöveteleket szervez. Több vidéki nyugdíjas szervezettel is kapcsolatot épített ki. Társaival együtt rendszeresen látogatja a szociális otthonok lakóit. Munkája, személyisége gazdagítja a város civil életét.

 

Vida János (1948-2022)

 

Vida János 1970 óta közalkalmazott. Először szakoktatóként, majd műszaki tanárként dolgozott az 516. sz. Ipari Szakképző Iskolában, majd 1989-ben igazgató lett, s a mai napig ő irányítja az iskolát. Munkája nyomán, az intézmény-összevonásokig, ez az iskola volt Tolna megye legnagyobb szakképző iskolája. Tornacsarnokot, tanműhelyt, tankonyhát épített, tancukrászdát, kávézót üzemeltet. Egész életét az oktatásügynek, azon belül is a dombóvári szakmunkásképzésnek szentelte. Dombóvár városában szinte nincs olyan család, akinek valamilyen kapcsolata ne lenne vele, vagy az általa vezetett intézménnyel.

Gábor Sándor

 

Szakács, mestercukrász. Saját erőből egy dekoratív cukrászdát és éttermet hozott létre. E városképbe illő épület muzeális berendezése saját gyűjteménye. Múzeuma külön kérésre látogatható. Komoly szakmai ereklyéi vannak. Dekoratív és színvonalas termékei országos hírűek, sőt a tengeren túlra is eljutottak. A Zsolnai dobozos “Magyar Rapszódia” saját fejlesztésű terméke, Hungarikum. Kiváló minősítést kapott egyedülálló termékként. Tagja a szakma országos elnökségének. Luxemburgban kétszer nyert szakmai világbajnokságot. Több országban képviselte hazánkat (Olaszország, USA). Világszerte elismert szakember. Termékét még Japánban is elismerték, Városi jótékonykodásai is dicséretesek.

 

Vancsa Józsefné

 

Magánemberként is, az ILCO Egyesület elnökeként is nem mindennapi feladatot vállalt magára. A Stoma-s (bélkivezetéssel) élő embereket látogatja otthonukban, segíti őket a mindennapi életvitelükben. Működési körzete nemcsak Dombóvár és környékére korlátozódik, hanem nagyobb körzetben, távoli településeken is látogat betegeket. Sokszor saját költségén szállítja őket különböző vizsgálatokra. Az ILCO Egyesületben biztosít különböző programokat, orvosi előadásokat számukra. Nagyon sok ilyen betegséggel küszködő ember örül annak, ha megjelenik lakásukon és segítő kezet nyújt nekik. A rehabilitációjukat segíti. A belföldről és külföldről kapott segédeszközöket szétosztja. Embertársai elé példaként állítható. Az Egyesület célja egészségmegőrzés, betegség-megelőzés, egészségügyi rehabilitációs tevékenység, lelki és fizikai utógondozás, szociális tevékenység, ismeretterjesztés, hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése. Tevékenysége a saját civil szervezetén túlmutat, szélesebb társadalmi jelentőséggel is bír.

 

 Szűcs Csaba

 

Fizikai munkásként nagy szerepe volt Dombóvár zöldterületeinek, parkjainak kialakításában, fenntartásában. Aktív résztvevője volt a 70-es évek elején indult zöldterület-fejlesztéseknek: a Kossuth-szoborcsoport felállítását követő “Béke-park” rendezésének, a négysávos út megépítését követő növénytelepítéseknek, stb. Kiemelkedő és példamutató munkát végzett a lakótelepek, panelházak környezetének – országos elismerést kiváltó, az akkori tanácselnököt Hild-érdeméremmel jutalmazó -, a lakások átadásával egyidejű parkosításában, fásításában. Résztvevője és hihetetlen munkabírású brigádvezetője az idetelepült gyárak parkkialakításának és fenntartásának. Legendába illő az 1975-85 közötti, a város különböző pontjain több tízezres faállományú parkerdőinek telepítése, valóban szombat-vasárnapi munkával, más üzemek brigádjait szervezve, összefogva. Mai körülmények között ezt nem lehetne megvalósítani. Ehhez kellett Szűcs Csaba lelkesedése, városszeretete.

 

Papp Zoltán

 

A dombóvári Rutin Kft. vezetője hosszú évek alatt fejlesztette építőipari cégét. A kis egyszemélyes vállalkozás az elmúlt években jelentős országos, sőt világhírű céggé fejlődött. Számos európai országban és több kontinensen kívüli térségben is épít vasszerkezetes épületeket, csarnokokat, stadionokat, de készült itt már hullámvasút-szerkezet is. 250 főt foglalkozat a vállalat, zömében dombóvári, vagy környéki embereket. Így nagyban hozzájárul a környék munkaerő-piaci problémáinak megoldásában. A hosszú évek alatt a cég nemcsak Dombóvár hírnevét öregbítette, hanem Magyarország nevét is számos helyen megismertette.

Papp Zoltán a cég vezetése mellett figyel a városban és környezetében történő dolgokra is. Több alkalommal segített építeni, átalakítani vagy befejezni helyi csarnokokat, épületeket (pl. ipari tornacsarnoka vagy a DVMSE kosárlabda-termének bővítése). A helyi sportélet támogatása is fontos szerepet kap a cég üzleti filozófiájában. A helyi labdarúgás támogatása mellett alkalmi szponzorációt is felvállal a cég vezetése. A sport mellett több alkalommal nyújtott támogatást a Kft. kulturális és oktatási célokra is.

 

Reménysugár Zenekar

 

A zenekar 2003-ban alakult, egyetlen fellépésre, egy amatőr színjátszó versenyen. A siker már itt leírhatatlan volt, ami ösztönzést adott a folytatásra.

A próbálkozás zeneterápiából nőtt ki, lelkes, muzsikát kedvelő pedagógusok csatlakoztak a Reménység Napközi Otthon fiataljaihoz. A jó hangulatú együttzenélés nagy örömet jelentett a résztvevőknek, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a megszülető produkcióra mások is kíváncsiak. A közben “zenekarrá” alakult társaság egyre több meghívást kapott. A repertoár is időről időre gyarapodott: megzenésített versek, népzene, blues és popzene dallamai is felcsendültek a koncerteken. Az együttes mára már 100 fellépésnél is többet tudhat maga mögött. Játszott városunk különböző rendezvényein, bejárta a környék falvait, fellépett Szekszárdon, de eljutott Budapestre, sőt Erdélybe is. Legemlékezetesebb fellépéseik közt szerepel a Parlamenti ülésteremben, a Zeneakadémia nagytermében, vagy a Vasúttörténeti Múzeumban adott koncert. Játszottak együtt már profi zenészekkel, színművészekkel, pl. Nemcsák Károllyal és Sipos Imrével. Előadásukban a dalok különleges jelentést kapnak, talán éppen ez sikerük egyik titka… A zenekar Dombóvár kulturális életének egy sajátos színfoltja, aki csak egyszer is járt a koncertjükön, megtapasztalhatta az önfeledt, igazi örömzenélés élményét, amely nemcsak a zenekar tagjaira, hanem hallgatóira is terápiaként hat.

 

Tieger Károlyné

 

A dombóvári és újdombóvári értékmegőrző hízőszakkör vezetője. Igazi lokálpatrióta, mindig fontosnak tartotta a helyi értékek közvetítését, továbbadását. A dombóvári díszítőművészeti szakkör munkájában 1963 óta vesz részt tevékenyen. 1975-ben végezte el a díszítőművészeti szakkörvezetői tanfolyamot, immár 32 éve vezetője a dombóvári hímzőszakkörnek. Irányításával a csoportok tagjai számos elismerésben részesültek. Rendszeres résztvevői, díjazottjai megyei és országos népművészeti kiállításoknak. Kiváló munkájukért háromszor kaptak Nívódíjat. A általa tervezett, készített kézimunkákat a Népművészeti Múzeumban és több hazai városban is kiállították, amelynek köszönhetően Dombóvár hírnevét is öregbítették, hisz ezekről az eseményekről számos médium is beszámolt. 1981-ben a Művelődési Miisztérium “Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesítette. 1987-ben szintén a Művelődési Minisztériumtól az általa vezetett Díszítőművész Szakkör – az akkori szokásoknak megfelelően – a “Szocialista Kultúráért” elismerést kapta. Kiváló közösségépítő ember. Ezt mutatja az is, hogy fontosnak tartja más helyi rendezvényeken való aktív szerepvállalást is. Részt vesz a dombóvári Művelődési Ház Kht. és az Újdombóvári Őszi Fesztivál kiállításainak szervezésében, lebonyolításában. Közreműködik az önkormányzat által rendezett Mindenki Karácsonyán, az általa adományozott és gyűjtött élelmiszereket és ruhát osztotta ki a rászorulók között. Rendszeresen látogatja az Idősek Otthonának lakóit. Minden civil szervezet által kezdeményezett rendezvény sikeres lebonyolításához hozzájárul. Mindezek mellett példamuató családanya, jó feleség, anya, nagymama és dédnagymama.

 

Freller Miklós (1945-2022)

(ny.pedagógus, Illyés Gy. Gimnázium)

 

Az ELTE-n szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. 1970-ben került az Illyés Gyula Gimnáziumba, ahol az eltelt 35 évben meghatározó tanáregyéniséggé vált. Szakjait rendkívül magas szinten művelte, oroszlánrészt vállalt a matematika speciális tantervű osztály megszervezésében. Az emelt szintű képzés bevezetése után mind matematikából, mind fizikából vállalta a többletmunkát, tanítványait magas szinten készítette fel az érettségire és a felvételire. Eredményes oktató-nevelő munkájának alapja a magas szakmai képzettségen túl a következetes követelményrendszer volt. Több évtizedig szervezte és vezette a megyei matematika szakkört, ahol a megye tehetséges tanulóit is segítette elmélyedni a tudományban. Tanítványai közül sokan lettek akadémiai doktorok, egyetemi tanárok, elismert tudósok. Több mint 20 évig vezette a matematika-fizika munkaközösséget. Munkáját országosan is ismerték és elismerték: 1998-ban Beke Manó Emlékdíjat kapott, 2005-ben Ericsson Díjjal tüntették ki. A képviselőtestület 1998-ban “Dombóvár Közoktatásáért” pedagógus díjjal ismerte el munkáját.

 

Kovács László

(ny.testnevelő tanár, Illyés Gy. Gimnázium)

Évtizedeken keresztül dolgozott egyetlen munkahelyén. Ezen idő alatt tanulók százaival ismertette meg a mozgást, a sportot, segítette több sportágban a minőségi utánpótlás-nevelést.Jelenleg is aktív szervezője, s elnöke a Dombóvári Tenisz Klubnak. Tanítványai közül jelenleg többen is a város iskolai testnevelését, minőségi sportját segítik. Emberi tartása, szakmai elhivatottsága példaként szolgál tanítványai és sporttársai előtt.

 

Dr. Kutas Péter

(ügyvéd)

Pécsen született, jogi diplomáját a PTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte. Feleségével együtt 1985-ben költözött Dombóvárra. Először jogtanácsosként tevékenykedett, 1992-től ügyvédként dolgozik. A 90-es évektől kezdve a Pro Dombóvárért Egyesület aktív tagja. Évekig énekelt a Kapos Kórusban, a kórus titkári teendőit is ellátta. Szabadidejében most is rengeteg időt szán e hobbijának. Jelenleg ügyvédi munkája mellett a Helyi Választási Bizottság elnöki tisztségét is betölti. Dr. Kutas Péter egyrészt a város közéletének meghatározó és mindenki által tisztelt személyisége, másrészt kimagasló szakmai megbecsülésnek is örvend, a régióban az egyik legelismertebb jogász és ügyvéd. Aktívan összefogja a város jogászi életét (pl. minden évben ún. jogász-vacsorát szervez), segíti a fiatal kollégákat, illetve jogi oktatói tevékenységet is folytat.

 

Lengyel Ferenc

(T.M. Szolgáltatóipari Szövetkezet dombóvári kirendeltségének ny. vezetője)

 

Középiskolai tanulmányai után a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetnél helyezkedett el, majd a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet dombóvári kirendeltségének lett az ügyvezetője. Több mint 100 fővel dolgozott közmegelégedettségre egészen nyugdíjba vonulásáig. E munkája mellett számos társadalmi funkciót vállalt: községi tanácstag, majd 30 évig városi tanácstag. 1963-1999 között a Tolna Megyei Autóklub vezetőségi tagja és a Dombóvári Autóklub kirendeltség vezetője. 1969-1990 között tagja volt a Tolna Megyei Közlekedésbiztonsági Tanácsnak és titkára a dombóvári Közlekedésbiztonsági Tanácsnak. Társadalmi munkájáért több kitüntetést is kapott. Dombóvár sportéletében is aktívan részt vett úgy versenyzőként mint edzőként. A DVMSE birkózó és asztalitenisz versenyzője volt. Horváth Lászlóval együtt teremtették meg városunkban a tekesportot, játékosként Tolna megye válogatottja volt. 1963-ban a Tolna Megyei Tekeszövetség elnökségébe választották.

 

dr. Somogyi György (   -2013.)

(sportszervező)

 

1963 óta Dombóvár sportjáért tevékenykedett. Munkája mellett folyamatosan képezte magát, a Testnevelési Egyetem Sportszervezői szakát is elvégezte, ahol országos kapcsolatokra tett szert, melyek nagy segítséget adtak eredményes munkájához. Az ő nevéhez fűződik Dombóváron többek között a kesztyűgyári kézilabdapálya, a MÁV sportcsarnok, az uszoda, a Lánggépgyári sporttelep, a lovaspálya, a tekepálya, az ökölvivó terem. A feltételek megteremtése után országos szinten megismertette városunk nevét a versenysportokban. A kiváló eredmények magukkal hozták a külföldi sportkapcsolatokat is. A több mint 30 éves sportszervező tevékenységét megyei és országos szinten is elismerték: A Magyar Népköztársaság ezüst Sportérdemérmét kapta meg.

 

Somogyvári László

(ny. iskolaigazgató)

 

1965-ben kezdett pedagógusként dolgozni. 1973-tól a döbröközi iskola igazgatója, majd a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatóhelyettese. 1981-től 22 évig, nyugdíjba vonulásáig a Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója. Meghatározó egyénisége volt városunk pedagógus társadalmának. Számtalan tanulmányi, kulturális, sportsiker fűződik nevéhez. Neki köszönhető a Zrínyi iskola sportudvarának kialakítása, a sportcsarnok létrehozása, valamint a felsőtagozat épületének korszerűsítése. A problémákkal hozzáforduló munkatársak mindig emberséges és segítőkész vezetőre találtak. Szívén viselte a művészeti oktatást, sokat tett a szakmai színvonal fenntartásáért. Nemcsak a pedagógusok, hanem intézményvezető kollégái is nagy tisztelettel tekintettek rá. Magas szívnonalú munkáját a képviselőtestület főtanácsosi, majd 2003. évben címzetes igazgatói címmel ismerte el.

Bocz János

(fafaragó, faszobrász)

 

1947-ben született Dombóváron. Azóta is itt él és dolgozik. Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen dolgozott a fával, azonban hivatásává csak 1973 után vált a faművesség. 1969-től a Baranyai Népműszeti Szövetkezet bedolgozója. Mesterei Balássy Gyula, Szekeres István (Dombóvár), Eöri Szabó Dezső (Kurd) fafaragók voltak. Munkássága sakk-készletek tervezése és faragása révén (Dózsa-, Koppány sakk-készletek) kezdett kiteljesedni. Megismerte a somogyi pásztorfaragást, a lószőrfonást, gyümölcsmagvak faragását, domborművek, faszobrok alkotását. Gyűjtőmunkát végzett a Tolna megyei pásztorfaragásokról, majd a magyarországi temetkezési szokásokról (fejfák, kopjafák). 1974 és 1978 között a pécsi Képzőművészeti Gimnázium esti tagozatát végezte el stílbútor és restaurátor szakon. 1990-től a Pécsi Népművészeti Szövetkezet megszűnését követően önálló iparosként kezdett el használati tárgyakat majd kisbútorokat és játszótéri fa játékokat gyártani. Az egyházak sok megrendelést adtak számára szakrális berendezési tárgyak, szobrok, bútorok elkészítésére. Számos dél-dunántúli templomban találhatók meg munkái, köztük a Pécsi Székesegyházban is. Az újdombóvári templomban is több munkája megtalálható. Amellett, hogy munkásságával hírnevet szerzett önmagának és Dombóvárnak, a város közintézményei számára mérhetetlenül sok társadalmi munkát végzett éveken át. Keze munkáját dicsérik a város általános iskoláinak játszóterei, óvodáinak fa udvari játékai. A Hunyadi téri Illyés Kopjafa, illetve a Fekete István Múzeum-kertjében álló életfa is alkotásai közé tartozik. Rendszeresen segítséget nyújt a Városszépítő Egyesület által működtetett Helytörténeti Múzeumnak. Tárlók készítésén, a múzeum berendezésének segítésén túl minden fából készült alkotás, múzeumi darab restaurálását díjmentesen végezte, végzi.

 

Frellerné dr. Kovács Anna

(címzetes főjegyző)

 

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1972-ben. Ebben az évben kezdett a dombóvári Járási Hivatalnál dolgozni, titkársági előadóként, 1975-ben osztályvezetőnek nevezték ki. 1990 decemberétől városunk jegyzői teendőit látja el. Munkáját hivatásnak tekintette, ennek megfelelően azt odaadással, magas szakmaisággal látta el. Nagy hangsúlyt fektetett az ügyfelekkel szembeni emberséges bánásmód megkövetelésére, az ügyek jogszerű elbírálására. Munkásságára az igazságosság és az emberek önzetlen tisztelete volt jellemző. Városunk közéletének is rendszeres résztvevője, szervezője volt. Hangversenyek, Városházi Zenei Estek, könyvbemutatók, különböző kulturális rendezvények, kiállítások aktív szervezője, megálmodója volt. Az “Év Jegyzője” címet 2003-ban érdemelte ki, 2004-ben pedig címzetes főjegyzői minősítést kapott. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Polgármesteri Hivatal az elmúlt évben ISO 9001 minősítést kapott és elnyerte a Magyar Közigazgatás Minőségi Díjat is.

 

dr. Kacz Anna

 

A Pécsi Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Első munkahelye a Dombóvári Kórház Radiológiai Osztálya volt. 1977-1981-ig Algériában teljesített szolgálatot. 1984-től vezetője a Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálatnak, 1991-től az ÁNTSZ tiszti főorvosa. Munkája során helyt kellett állnia a mindennapokban, a rendkívüli helyzetekben, hóakadály, árvíz idején is. Számos új beruházás valósult meg a városban és környékén az ő szakmai véleményének figyelembevételével. A város és a kistérség érdekeit mindig figyelembe vette, maximális segítőkészségről téve tanúbizonyságot.

 

Lampert Gábor

(ny. ökölvívó edző)

 

1957-ben 19 évesen kezdte pályafutását a Szekszárdi Dózsa Sportegyesület NB-I-es csapatának tagjaként. Versenyzőként többszörös Vidéki Magyar Bajnok, katonaévei alatt a hadsereg bajnoka címet nyerte el. 1968-1971-ig Simontornyán volt edző, ebben az időszakban három magyar bajnokot nevelt. 1973-tól a Dombóvári Spartacus Szakosztály újjáalakulásán dolgozott. Különböző korosztályban több válogatott versenyzőt nevelt. Petrovics János (olimpiai helyezést ért el Szöulban, jelenleg profi ökölvívó Mexikóban), Kalocsai Zoltán jelenleg is profi ökölvívó, Forgács Sándor és még sok más tehetséges ökölvívó került ki tanítványai közül, akik a világ különböző részén sportolnak. Az ország első Úttörő Olimpiáját Gabi bácsi szervezte meg, melynek az akkori Molnár György Általános Iskola adott helyet. A Magyar Ökölvívó Szövetség felkérésére szervezte meg Dombóváron az Angol-Magyar ökölvívó mérkőzést. Több edzői, sportolói kitüntetése, életműdíja mellett 1998-ban a Magyar Ökölvívásért díjat kapta meg az országos ökölvívó egyesülettől.

 

Molnár Ottó (esperes-plébános)

 

1960-ban szentelték pappá. Több plébánián dolgozott káplánként, majd plébánosként. 20 éven át gondozta a bikali egyházközösség híveinek hitéletét, végezte a lakosság legnagyobb megelégedésére vállalt vallási feladatait. A pécsi püspök 1997-ben helyezte az újdombóvári plébániára. Molnár Ottó esperes plébános közvetlensége, a közügyek iránti érdeklődése, humánuma folytán rövid idő alatt népszerű lett a városrészben. Újdombóvár meghatározó személyisége lett. A katolikus hívők gyakran kérnek tőle tanácsot, olyanok is, akik nem aktív gyakorlói a hitéletnek. Eredményes együttműködést alakított ki a városrész intézményeivel, civil szervezeteivel. Az általa szervezett orgona- és kórushangversenyek nagy érdeklődéssel bonyolódnak. Mindennapi tevékenységében a tolerancia, az emberi méltóság, az emberség megőrzésével párosul. A dalmandi körzet, a kórházi kápolna, a kórházi betegek vallásgyakorlásának segítése is feladatai közé tartozik.

 

Őri Nándor (építőmester)

 

1945-ben született a Zala megyei Orosztonyban. Iskoláit Attalában kezdte, majd a kaposvári ipariskolában fejezte be. Tanulmányai után Kaposváron helyezkedett el és 12 évig a Somogy Megyei Műemlékvédelemnél dolgozott. A műemlékekhez kapcsolódó munkák során ismerte és szerette meg ezt a területet. Dombóvárra kerülve ezért kapcsolódott örömmel a Városszépítő és Városvédő Egyesület tevékenységéhez. 1992-ben a gimnázium főbejárata felett az Ambrus Sándor által készített koronát már ő segítette helyére.Az Egyesület a honfoglalás 1100. évfordulójára egy temetői emlékezőhelyet kívánt létesíteni. Őri Nándor építői és terezői munkáját ismerve, ismét hozzá fordultak, aki elkészítette a temetői sírkert tervét, központban egy kápolnával. Arra is volt figyelme és hozzáértése, hogy a kápolna Mária-szobrát megtervezze. A kápolnát társadalmi munkában építette, ugyancsak a sírkert megvalósításában nagy hozzáértéssel, személyesen irányította a szállítási és daruzási munkákat, a síremlékeket ő maga állította fel, rögzítette azokat az új helyen. A sírkert és a kápolna felszentelésére 1996 november elsején került sor, amelyet Farkasdi András apát, esperes-plébános végzett. Azóta a hely kegyeleti hely lett, minden évben halottak napja idején sok-sok megemlékező jelenlétében emlékeznek a régiekről.2000 óta a volt főszolgabíró-lak (a mai múzeum) épületének felújításánál az épített környezet vezetője, szaktanácsadója és lelkiismeretes ellenőre lett. Biztosítéka volt annak, hogy csak jó munkát végezhettek az épületen. Minden munkába bekapcsolódott, ha kellett javított, kiállítások rendezésénél munkájával, tapasztalatával, esztétikai érzékével nélkülözhetetlen segítség volt. E tevékenysége mellett sok relikviával, tárgyi emlékkel gazdagította a múzeum anyagát.

Fehér Jánosné

(Egyesített Szociális Intézmény vezetője)

 

A szociális otthon vezetője 1994 óta. Kinevezése után főiskolai diplomát szerzett. Nagy érdemei vannak az idősek gondozásával kapcsolatos tervek és feladatok kidolgozásában. Komoly szakmai munkát fejtett ki az idősek gondozóházainak kidolgozásában. A szociális otthon rekonstrukciójában is vezető szerepet vállalt. Példaértékű munkát végzett az idős emberek jelzőhálózatának kiépítésében is. Neki köszönhető, hogy az igen rossz állapotban lévő szociális otthon, és a vele párhuzamosan működő szociális ellátás mára már európai színvonalom működhet Dombóváron. Ehhez jól szervezett gondozói és ellátói hálózatot is sikerült kiépítenie. Munkája nyomán sok idős ember érezheti magát biztonságban, és nyugodt, békés öregkort tud a város is biztosítani számukra.

 

Karászi Imre

(ny.pedagógus)

 

1954-től nyugdíjba vonulásáig, közel negyven éven át nevelte Dombóvár gyermekeit, fiatalságát a sportra, testedzésre, egészséges életmódra. Már az 1940-41-es korosztállyal megyei bajnokságokat nyertek kézilabdában. Atlétikában és labdarúgásban tanítványai országos szinten is kiemelkedő eredményeket értek el. Hivatása mellett társadalmi munkában, szabadidejének jó részét feláldozva, tevékenyen részt vett Dombóvár sporthírnevének öregbítése érdekében. Több szakmai és állami kitüntetésben részesült. Generációk sorát oktatta szép szóval, példamutatással, lelkiismeretes, egészséges életvitellel. A városban kettő kézilabda pálya építése, a DVMSE pálya, több edzőtábor létrehozása és vezetése fűződik nevéhez. Nyugdíjba vonulását követően az önkormányzat Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottságában tevékenykedett.

 

dr. Keller József

(Gunarasi gyógyfürdő vezető főorvosa)

 

Zombán, földműves család gyermekeként született 1927-ben. A famíliát két vtizeddel később Németországba telepítették. A fiatalember Lipcsében végezte el az orvosi egyetemet, majd ugyanott a Szent Erzsébet Kórházban kezdett dolgozni, ahol később a nőgyógyászati osztály főorvosa lett. Feleségével és három gyermekével 1975-ben visszaköltözött Magyarországra. Dombóváron kapott állást és tizenhét esztendőn keresztül – nyugdíjazásáig – a gunarasi gyógyfürdő vezető főorvosaként tevékenykedett. Az 1980-as évek közepén a városban élő német nemzetiségűekből a nyelv, illetve a hagyományok őrzésével és ápolásával foglalkozó kulturális egyesületet szervezett, aminek az elnöki tisztét a rendszerváltásig töltötte be. 1991-ben alapítója volt a Magyarországi Katolikus Németek Országos Egyesületének, melyben éveken keresztül a vezetőség tagjaként munkálkodott. Egy évvel később belépett a Dombóvár-Kernen Baráti Körbe, mely a két település közti partneri kapsolatot ápolja azóta is. 1995-ben szorgalmazta a Katolikus Németek Pécsi Egyházmegyei Egyesületének létrejöttét. A tagság őt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Az 1998-as helyhatósági voksolások előtt lakóhelyén mozgatórugója volt a német kisebbségi önkormányzat megalakítását célul kitűző nemzetiségi klub életre hívásának. Annak irányításában a kezdetektől szerepet vállalt. A civil szervezet 2003-ban tiszteletbeli elnökévé választotta. Az elmúlt öt évben a dombóvári térség idegenforgalmi vállalkozóit tömörítő Kék Csillag Kistérségi Turisztikai Egyesület elnöki tisztét is betöltötte és külföldi ismeretségeit felhasználva, erősítette a magyar-német kapcsolatot. 1999-től birtokosa a helyi német kisebbségi önkormányzat által alapított “Emlékgyűrű a dombóvári német kisebbségért” elnevezésű kitüntetésnek. A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségétől 2003-ban a “Tolna Megye Németségéért” kitüntetést vehette át.

 

Kóka Albertné

(néptáncoktató)

 

1956-ban a tanítóképzőben végzett, majd 4 éven át a felsőnánai általános iskolában tanított. A faluban 4 éven át tánccsoportot vezetett, amely 2 éven belül népi együttes címet kapott a bonyhádi Néptánc Fesztiválon. 1961-től az újdombóvári iskolában tanított. 1965-ben kezdte néptáncoktatói munkáját. Ekkor alapította meg az iskola gyermektánc-csoportját, amely több mint negyedszázadon át működött Vadvirág Gyermektánc Együttes néven. A táncoktatást 1970-ig folytatta. Önköltséges alapon 3 éves gyermektánc-oktatói tanfolyamot végzett Budapesten, és működési engedélyt szerzett. Az eredményes néptáncoktatói munka több szakmai elismerést is kapott, pl. a VI. Országos Úttörő Találkozón (1973), az Országos Úttörő Gyermektánc Fesztiválon (Kiskörös 1976, Kecskemét 1978, Kalocsa 1981), az Országos Úttörő Tánctáborban való részvétel több alkalommal, amelyek országos elismertséget jelentett a csoportnak. Munkájának elismeréseként az Oktatásügy Kiváló Dolgozója Kitüntetésben részesült, 1994-ben nyugállományba vonult. 1996-ban férjével együtt beléptek a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületébe, ahol a kultúrcsoport tagjai lettek. Második éve vezeti a Gyöngykoszorú együttest. Az általa vezetett tánccsoport eredményei már számottevőek, jó kapcsolatot alakítottak ki a környékbeli falvak nyugdíjas csoportjaival, a város civil szervezeteivel, az időseket ellátó otthonokkal.

 

Mészárosné Fodor Klára

(pedagógus)

 

Az általános iskola elvégzése után a Gőgös Ignác Gimnáziumban folytatta tanulmányait, tanítói képesítést a kaposvári tanítóképzőben szerzett 1970-ben. Vásárosdombón, Dalmandon, a helyi Gárdonyi Géza Általános Iskolában tanított. A Molnár György Általános Iskolából ment nyugdíjba, amelynek 1982-ben alapító tantestületi tagja volt. Az újdombóvári lokálpatriotizmusa hozta 1984-ben az akkor alakult Városszépítő Egyesületbe. 1988-ban megírta helytörténeti monográfiáját Újdombóvár története címmel, amit a Városszépítő Egyesület ki is adott. Emlékei a településrész (eszmei község) szempontjából meghatározóak: iskola, templom, temető vonatkozásában. Kutatott, fényképeket gyűjtött, és még ismerte a hiteles adatközlőket! Újdombóvári monográfiája alapul szolgál az ismét hagyománnyá vált szüreti mulatságnak. Újdombóvár híres embereinek kezdeményezte az emléktábla felállítását. Az Egyesület anyagi fedezetével, szervezésével került Fehérvári József (Újdombóvár első plébánosa) tiszteletére emléktábla 1994-ben a templom oltár melletti falára. Fehérvári József életének kutatását és méltatását ő végezte. Saguly Károly vasútmérnöknek, a “telep” tervezőjének 1995-ben – szintén kutatásának eredményeképpen – a Városszépítő Egyesület emléktáblát helyezett el a templom homlokzatán. A 90-es évek első felében egyéb területen is aktív egyesületi tevékenységet folytatott: Pável Ágoston (gimnáziumi tanár, híres néprajztudós) gyermekeinek felkutatta a sírját, Holokauszt emlékünnepségeken vett részt. Ismeri a második világháborús sírokat (volt sírhelyeket), amit mint adatközlő szívesen tovább ad. Újdombóvár c. könyve 1996-ban újra megjelent a Dombóvár monográfia részeként – társszerzőként.

 

Völgyesi Mátyás

(sportszervező)

 

A dombóvári labdarúgó sportélet nagy öregje. Évtizedeken keresztül szervezte a város és környékének labdarúgó bajnokságait. Játékvezetőként is a sportélet tisztaságára felügyelve tanította az ifjúságot. A megalakuló Kispályás Labdarúgó Egyesület első elnöke volt. Hosszú éveken keresztül igazgatta az egyesület munkáját. A fiataloknak a sport iránti tiszteletet tanította és azt, hogy a jó eredmény csak kitartó munkával érhető el. Aktív életét a Dombóvár és környéke kispályás labdarúgó sportjának szentelte.

 

Dávid János

(Lovas Egyesület elnöke)


A Lovas Egyesület megalakulása óta fontos tagja a csapatnak, munkáját lelkiismeretesen végzi. Már az Egyesület megalakulása előtt is sokat tett a lovas sport megszerettetéséért. Az Egyesület megalakulása előtt is több évben megrendezésre került az egynapos fogathajtó verseny, ami városi szintű rendezvénnyé vált. A rendezésben nagyon sok feladatot vállal magára, ami a sikeres lebonyolítás szempontjából nagyok sok időt, fáradságot, energiát igényel. Ő ezt nagyon precízen, azóta is minden évben sok munkával megvalósította. Majd három évvel ezelőtt még nagyobb feladatot tűzött ki célul az Egyesület tagjaival, melyhez a városvezetés és jónéhányan nyújtottak segítséget. Áldozatos munkával a volt Láng-gyári sportpályát Dél-Dunántúl legnagyobb fogathajtó pályájává alakították. A háromnapos regionális verseny megrendezéséből a munka oroszlánrészét vállalja. Ma már a negyedik nagy verseny előkészítésén dolgozik a tőle megszokott vehemenciával.


Erky-Nagy Tibor
(tipográfus)

1956. június 21-én született Baján. Általános és középiskolai tanulmányait Dombóváron végezte, 1974-ben érettségizett az akkor még Gőgös Ignác Gimnáziumban. Budapesten a Pátria Nyomdában betűszedő szakmát tanult, megszerezte a Tipográfia Mestere oklevelet.
1993-ban elvégezte az Iparművészeti Főiskola tipográfus szakát.
Pályája:
A dombóvári Pátria Nyomdában szedő, később korrektor, majd a formakészítés művezetője. 1995-től önálló vállalkozó.
Több helytörténeti kiadvány tipográfusa (dr. Szőke Sándor: Dombóvár, A dombóvári gimnázium seccói, A gyökerek nyomában, Újdombóvár története, Kossuth-szoborcsoport képeslapsorozat, Dombóvár és Vidéke c. lap, Baja város képekben, Szászvár története).
További fontosabb munkái: Ördögh Szilveszter, Radványi Ervin, Cs. Gyímesi Éva, Kende Sándor, Csernavölgyi Antal könyvei, Varga Lajos Márton: Írók Budapestje c. könyve, Vallomások-Architectura sorozatban kortárs építészekről (Dévényi Sándor, Bán Ferenc, Kerényi József, Vadász György, Szrogh György, Preisich Gábor, Jurcsik Károly) szóló könyvsorozat.
Szerkesztője és tervezője a Száz év Dombóváron c. könyvnek, melyért a Gutenberg-díj versenyen elismerő oklevéllel és a Gutenberg-sajtó kicsinyített másával jutalzta a szakma kiválóságait felvonultató nemzetközi zsűri.
A közeljövőben jelenteti meg az újabb, Dombóvár múltját képekben bemutató könyvét.

Szinte valamennyi városi intézmény arculatának tervezője, így a polgármesteri hivatalé is. Nevéhez fűződik a város egyik legrangosabb kitüntetésének, Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényének tervezése is.


dr. Farkas Jenő

(pedagógus)


1923-ban született Vásárosdombón. Pedagóguscsaládból származik (dédnagyapja Vásárosdombó első okleveles tanítója volt). Az elemi iskolát szülőfalujában, a nyolcosztályos gimnáziumot a Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós nádor Főgimnáziumban végezte. 1948-ban szerezte diplomáját a pécsi Tanítóképző Intézetben. Tanulmányait a budapesti, majd a pécsi Pedagógiai Főiskolán folytatta, ahol matematika-fizika, illetve német nyelv szakos diplomát kapott. 1969-ben pedagógiaszakos diplomát szrzett az ELTE bölcsészkarán. 1974-ben doktorált. Pályáját a miszlai Általános Iskolában kezdte tanítóként, majd Újdombóváron tanító, később mb. igazgató, 1950-től 12 évig a dombóvári Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatója, a Dolgozók Iskolájának 20 évig vezetője. 1962-től matematika-fizika szakfelügyelő, 1965-től vezető szakfelügyelő, 1972-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig a TIT Országos Matematikai Választmányának tagja. 1979-ben Apáczai Csere János díjat kapott. Részt vett az új fizika tanterv kísérleti tanításában, 1977-től az új fizika tankönyvek bírálója. Folyóiratokban, napilapokban több írása, publikációja jelent meg. (Alkotások és pályaképvázlatok)


dr. Katatics Imre

(háziorvos)


1932-ben Dombóváron született. Dombóváron végezte elemi és középiskoláit, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetem elvégzése után, 1957-ben Kaposvárra került sebészorvos gyakornoknak. 1958-ban Gyulajon kezdte körzeti orvosi pályáját. Gyulajról 1972-ben jött vissza Dombóvárra körzeti orvosnak. 2003. szeptember 1-jén vonult nyugállományba. Dr. Katatics Imre 31 évig ugyanabban az újdombóvári körzetben dolgozott, nehéz körülmények között. Emellett sok éven keresztül a felnőtt orvosok körzetvezető főorvosa volt. Mindig közmegbecsülés vette körül, kollégái tisztelték, betegei bizalommal fordultak hozzá. Elhivatottsága, a körzetében eltöltött hosszú idő, a felé irányuló megbecsülés dr. Sáfár László gyermekorvoséhoz hasonlítható. A város szülöttjeként indult el életútja és hivatásának nagy részét itt töltötte. Háziorvosként ugyan 2003-ban elköszönt, azonban még ma is gyógyít. Hosszú évekig (1992 óta) ellátta az Egyesített Szociális Intézmény Platán és Támasz Otthonában az intézményi orvosi feladatokat, ezt a tevékenységét ma is végzi.


Kovács Gyula
(volt önkormányzati képviselő)
1932-ben született Csikóstőttősön, majd a 2021-ban bekövetkezett haláláig Újdombóváron élt. A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál nyugdíjazásáig dolgozott vezető villanyszerelőként.

A rendszerváltás óta három önkormányzati ciklusban, 2002-ig látott el helyi képviselői feladatokat. A képviselő-testület munkájából aktívan vette ki részét, igazi lokálpatriótaként harcolt választási körzete érdekeiért. Élvezve a képviselőtársai bizalmát 1990-1998-ig a Környezetvédelmi és Közbiztonsági Bizottság elnökeként tevékenykedett. Ez idő alatt rendkívül sokat tett a városi közbiztonság megerősítéséért, nemcsak mint bizottsági elnök, hanem mint a Polgárőrség elnökhelyettese is. Jó kapcsolatot épített ki a helyi rendőrkapitánysággal, kezdeményezésére alakult meg városunkban a mezőőri szolgálat. A környezet védelmét is szívén viselte, több alkalommal emelte fel szavát az Erzsébet utcai szeméttelep bezárásáért, fontosnak tartva a környezettudatos gondolkodás elterjesztését, például a gazdaságos komposztálásról adott bemutatót a helyi tévének. Aktivitását, tenni akarását a közért mutatta, hogy több civil szervezetben is tevékenyen vette ki részét a munkából így többek között: a Horgász Egyesületben, a Kernen-Dombóvár Baráti Körben, a Nyugdíjas Klubban és alapító tagként a Polgárőrségben.


Reseterits István

(kereskedő)


1922-ben született a Somogy megyei Istvándiban. Az elemi iskola után Barcson járt polgáriba, 1956-ban érettségizett a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban, megszerezte a kereskedői-boltvezetői szakképesítést is. Szigetváron kezdte a kereskedelmi munkát. A világháborúban 1943-tól ezredírnok, 1945 elején Ausztria területén amerikai fogságba került. 1947-től Dombóváron dolgozott először Thész Antalné vaskereskedésében, 1951-től az ÁFÉSZ Kisáruházában. 1982-ig, nyugdíjba vonulásáig a vasosztály üzletvezetője volt. Emellett a szövetkezeti futball-, röplabda-, sakkcsapat választott vezetője, maga is aktív játékos, sakkban országos eredményeket ért el. Játszott a szövetkezet Hergyó Mariska néni által rendezett kultúrcsoportjában, több színdarab szereplője volt. Az Apáczai Csere János Gimáziumban az 5+1-es oktatási rendszer idején áruismeretet tanított, később a kereskedelmi tanulóknak elméletet.
Már az ötvenes években jelentek meg novellái, karcolatai, sporttudósításai különböző újságokban. 1989-ben jelentette meg Cserebere című verseskötetét. Válogatott novellagyűjteménye is megjelent. Több szövetkezeti kitüntetésben is részesült.

Beles Lajos

(MÁV-főművezető)

 

1941. október 24-én született a Komárom megyei Szőnyben.

1959-ben lépett a MÁV szolgálatába a dombóvári fűtőházban gőzmozdony lakatosként, majd esztergályosként, 1966-tól dízeljármű villanyszerelői beosztásban. 1971-től a mozdonydiagnosztikai állomás vezetője, 1977-től főművezetője, 1984-től a villamos mozdonyok javítását is irányította. 1994-ben a MÁV-HZ együttműködés során egyik irányítója a két ország közötti közlekedéshez szükséges mozdonyátalakításoknak. Irodalmi munkássága 1970-ben kezdődött, a Tolna Megyei Népújság külsős tudósítója, majd a Vasutas Világ és a Vasútgépészet szaklapokban jelentek meg írásai. Kezdeményezője és kivitelzője volt 1987-ben a dombóvári Vontatási Főnökségen belül létrejött múzeumnak. 1997-ben írta meg első szakmai tárgyú könyvét, amely a V43 sor. villamosmozdonyokkal kapcsolatos kérdést dolgoz fel. 1997-ben jelent az Ütköző című pályázatra írt Vasutas Horoszkóp c. humoros írása, amellyel első díjat nyert, ez lett alapja a Vasutas Murphy című, vasúti humorra épülő könyvének. 1998-ban jelent meg a Fejezetek a dombóvári fűtőházak történetéből című könyve. 1999-ben a Fejezetek a dombóvári Gazdasági Vasutak történetéből.

 

Csonka Sándor

(festőművész)

 

Dombóváron született 1936-ban. A budapesti Dési-Huber iskolában elismert mesterek irányítják és korrigálják képeit. Szőnyi István mester a Dunakanyar szerelmesévé teszi, ott sajátítja el a szabad ég alatti festészetet. Benedek György festőművész inspirálja a balatoni tájak festésére. Realista festőnek vallja magát, szívesen fest csendéletet, a paraszti élet igen jó ismerője. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Ázsiát, Afrikát, az Amerikai Egyesült Államokat és Közép-Amerikát. Képei megtalálhatók múzeumokban, intézményekben és magángyűjteményekben a világ minden táján, ahol dolgozott. Dombóváron él és alkot. Több díj és oklevél tulajdonosa: 1999-ben ART-díjat, 2000-ben Nívó-díjat kapott, 2001-ben a Sztázak Elismerő Oklevelében részesítették. Az idei évben készül századik kiállítására, mely alkalommal száz képet állít ki a dombóvári Művelődési Házban.

 

id. Lehoczky Béla

(ny. iskolaigazgató)

 

60 éve él városunkban. Az első szakfelügyelő tanár volt. 1946-ban az Ipari Tanuló Iskola szervezője, alapítója, majd igazgatója. 1954-től nyugdíjba vonulásáig a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatója volt. Következetes, szigorú irányítása alatt az intézmények sokat fejlődtek. Szabadidejét sem kímélve, mint igazi tanító, állandóan szolgálatban volt.

 

Mészáros József

(ny. pedagógus)

 

1954-től – 1990-ig az Apáczai Csere János Szakközépiskola neves tanára. Nevelve tanított, tanvítványaival megismertette a múltat a jelenben a jövő számára. Iskolája a második otthona volt, szenvedélyesen szerette munkáját. Szakköröket, szakosztályokat vezetett. Még nyugdíjba vonulása előtt elmondhatta, hogy tizenöt volt tanítványát munkatársaként üdvözölhette.

 

dr. Mutschler Ferenc (1932-2020)

(ny. szülész-nőgyógyász főorvos)

 

1932. október 1-jén született Mohácson. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1949-ben Pécsett érettségizett. Orvosi diplomát 1956-ban szerzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Szülészet-nőgyógyászati, valamint anaesthesiológiai szakvizsgát tett. 14 évig a pécsi egyetem Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikáján szakorvos, tanársegéd, majd adjunktus, 1970-től 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig a dombóvári kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa. Közel 1600 gyermek világrahozatalát segítette. Kutatási területe: terhes és nemterhes női szervezet hormonális változásai, hormontermelő daganatok, hormonmeghatározások új módszerei, műtéti beavatkozások közben alkalmazott érzéstelenítések, altatások megterhelő hatásai a beteg szervezetére. E témakörökből hazai és külföldi szakmai folyóiratokban jelentek meg dolgozatai. A Pro-Sanitate birtokosa (1994).

 

Teravági Gáborné

(Nosztalgia Klub vezetője)

 

1938-ban született Dombóváron. Aktívan vett és vesz részt a város közéletében, kulturális programjaiban. 1992-ben alakult meg a Nosztalgia Klub, azóta vezeti és rendezi a csoporton belül az előadásokat. Előtte évekig volt a Vasutas Kör Színjátszó Csoportjának tagja. Évente két alkalommal előadásokat tartanak a Művelődési Házban, ezen kívül civil szervezetek meghívására is elmennek szerepelni. Szívesen hívják vissza a csoportot a vidéki szrepléseik helyszínére is. Szinte minden alkalommal új kabaré-jelentekkel, nótákkal, operettrészletekkel, táncdalokkal szórakoztatják a színházkedvelő közönséget. Munkáját szereti, szívesen csinálja és maximálisn igyekszik helytállni. Három hónapja egyhangúlag az Őszidő Klub elnökévé választották meg. Ezen rövid idő alatt már három rendezvényt tartottak és két előadót hívtak meg a klub délutánjaira. Tapasztalatai és szervezőkészsége már ott is elismerésre talált.

Galambos István

(labdarúgó-edző)

 

1916-ban született Dombóváron. Iskolái elvégzése után a dombóvári VOGE Labdarúgó Egyesület felnőtt labdarúgó csapatának ifjúsági játékosaként is meghatározó tagja volt hosszú éveken keresztül. Tanulás, munka mellett is – rendkívül jó kapcsolatteremtő képessége révén – mindenkori csapatának vezéregyénisége volt. A 40-es évek végén, az 50-es években, a magyar labdarúgás aranykorszakában NB-II-es labdarúgóként, mint a régió-válogatott tagja öregbítette Dombóvár hírnevét. Mérkőzéseiket rendszeresen telt ház előtt játszották, edzéseiket is több száz szurkoló tekintette meg. 1952-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola labdarúgó-edzői szaktanfolyamát, és edzőként is szép sikereket ért el csapataival. Volt játékosai – Korpádi Lajos, Beke József, G.Kiss István, Potó Lajos, stb. – tisztelettel beszélnek mind a mai napig róla. Egyénisége, határozottsága, város- és sportszeretete példa lehet minden dombóvári előtt.

 

Györe István

(karate edző)

 

1934-ben született Dombóváron, lakatosként dolgozott 1989-ig,nyugdíjba vonulásáig. 1944-1980 között birkózott, edzősködött, majd 1975-ben a karate sport Magyarországra érkezésekor felismerte annak nagyszerű voltát, s még ebben az évben vállalta annak megtanulását, s Dombóváron az elsajátított ismeretek átadását. A karate nemcsak sport, hanem harcművészet is, mely sajátos jellegéből adódóan a test fizikai felkészítésén kívül a lélek fejlesztésével is foglalkozik. Ez veszélyes is lehet, mert ha egy edző csak a test edzésével foglalkozik, s nem megfelelően végzi a szellemmel való foglalkozást és a jellem formálását, akkor az önvédelmi fegyver könnyven rossz kezekbe kerülhet és rossz célokat szolgálhat. Györe István azonban ezt nagyon jól látta meg. Mindig tudta, hogy kitől kell megválni, nem félt soha megtenni azt, amit más sportok tanítói talán igen. Nála mindenki egyforma feltételekkel indult, csak az edzésen nyújtott munka számított. Sokszor még a szülők helyett az edzőtermen kívül is vigyázott tanítványaira, nehogy rossz társaságba keveredjenek. Nem végzettsége a tanítás, hanem annál több, hisz hivatásként műveli. A mintegy 50 év alatt az edzéseket mindig társadalmi munkában végezte és soha nem mondta, hogy most tanítási szünet van és nincs tréning. Túlzott szerénysége miatt soha nem kérkedett tudásával, munkáját csendesen végzi, neveli a nemzeti válogatottnak az országos bajnokokat gyermekkoruktól kezdve sokszor felnőtté válásukig.

 

Karászi Kálmánné

(középiskolai tanár)

 

A magyar-orosz szakos tanári diploma megszerzése, 1970 óta az Apáczai Csere János Szakközépiskola tanára. Munkáját a kezdetek óta magas szintű szakmai igényesség, szakfelügyelők, szaktanácsadók által az elismerés jellemzi. Diákokkal, szülőkkel, kollégákkal közvetlen. Szaktudása, oktató-nevelő munkája, emberi magatartása miatt tisztelet övezi. Tizenöt éve az iskola általános igazgatóhelyettese. Jelentős szerepe van abban, hogy ez idő alatt stabil, a diákok és pedagógusok számára is kiszámítható és biztonságot nyújtó intézménnyé vált az iskola. Nagy tapasztalattal, hozzáértéssel szervezi, ellenőrzi és irányítja a közismereti képzést. Következetességének, konfliktuskezelő képességének köszönhető, hogy kapcsolattartása a rábízott tanulókkal, a tantestülettel és a szülőkkel példaértékű. Ennek bizonyítéka, hogy évek óta ő a szülői munkaközösség irányítója. A tantestületben fontos szerepe van a közös értékrend betartásában és betartatásában. Szaktanárként a rábízott tanulókat szaktudással és szeretettel neveli. Innovatív munkája is kiemelkedő, évek óta kulcsszerepet tölt be az iskola minőségbiztosítási rendszerének kiépítésében. Folyamatosan továbbképzi magát. Pályaorientációs képzésen vett részt. A világbanki és a minőségbiztosítási képzéssel is naprakész tudással rendelkezik. 1987-ben, az iskola 60 éves jubileuma alkalmából az emlékkönyv szerkesztője volt. Jelenleg a 75 éves jubileum alkalmából az egész program irányítója, és az újabb emlékkönyv szerkesztője. Ennek kapcsán kutatómunka keretében volt tanárokkal, diákokkal, testvérintézményekkel, bázisvállalatokkal dolgozik együtt. A pedagógus pálya minden területén, szaktanárként, osztályfőnökként, vezetőként lelke az iskolának, magával ragadó kisugárzása meghatározza az iskola légkörét, az intézmény kapcsolatait.

 

Miszlai József

(középiskolai tanár)

 

Budapesten született 1946-ban. Történelem-testnevelés szakon szerzett pedagógus diplomát Pécsett. Szakmai életútja a kurdi általános iskolában indult, majd a dombóvári József Attila Általános Iskolában folytatódott és jelenleg az Apáczai Csere János Szakközépiskola testnevelő tanára és edzője. A városban köztiszteletben álló személy, diákok, szülők részéről munkáját elismerés övezi. Azon pedagógusok egyike, aki élete jelentős részét a tanítványainak áldozza, és munkaidejét figyelmen kívül hagyva készíti fel őket a versenyekre, felvételi vizsgákra (32 testnevelő tanár az ő “műhelyében” kezdte megismerni a szakmát). Az Apáczaiban megteremtette a kézilabdasport hagyományát, és jelentős eredményeket ért el csapataival (legutóbbit megemlítve, 2001-ben megyei döntőt megnyerve országos bajnokságba jutott a kézicsapat). A felmenő rendszerű versenyek mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi középiskolás tornákon is diákjaival. A kosárlabdában is folyamatosan az élmezőnyben van az általa felkészített csapat, és a labdarúgásban is sok elismerést tudhat magáénak, mint edző. Munkáját jellemzi az is, hogy a versenyeztetés mellett nagy gondot fordít a kevésbé tehetséges diákok mozgásfejlődésére, az egyéni képességek fejlesztésére, a sportolás népszerűsítésére. Szakmai ars poetikája, hgoy a tanuló a rendszeres következetes munkát igényli. Munkájának szakmai értékelését jelzi az, hogy a Tolna megyei Szaktanácsadói Névjegyzékbe bekerült, mivel eredményeivel, minőségi munkájával elismerést váltott ki.

 

Takács Istvánné

(ny. gimnáziumi tanár)

 

Orosz-történelem szakos diplomája megszerzését követően, 1969-től tanított az Illyés Gyula Gimnáziumban. A történelem munkaközösség vezetője volt, a megyében és dunántúli régiókban hirdetett történelmi vetélkedőkön diákjai az élmezőnyben végeztek. Szakértelmét a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola is gyakran igénybe vette. Nagy hangsúlyt helyez a helyi értékek felkutatására, megőrzésére. Meghatározó szerepet játszott Dombóvár helytörténeti kiállításának létrehozásában. 1984 óta aktív tagja a Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, amely a helyi múzeum működtetője. Könyvalakban publikálta a dombóvári temetőben nyugvó nevezetes emberek rövid életútját (Gyökereink nyomában). Arcok Dombóvárról c. kiadványa sok értékes adatot dolgoz fel a város múltjáért és jelenéért fáradozók, annak hírnevét öregbítők tevékenységéről. Szinte névtelenségbe burkolózó szerénységgel ápolja az Illyés család és a hozzátartozó nélküli volt gimnáziumi tanárok sírját. Feldolgozta Dombóvár zsidóságának történetét. Rendszeresen szervez könyvbemutatókat, irodalmi műsorokat. Vallja, hogy a szűkebb és a tágabb szülőföldhöz tartozás gyökerei azzal alakítható ki a leginkább, ha tisztában vagyunk településünk, kistérségünk, régiónk, országunk és népünk múltjával. A Magyar Történelmi Társulat felterjesztésére Juhász Ferenc honvédelmi miniszter emlékplakettet adományozott a diákok hazaszeretetre való nevelésében hosszú időn keresztül kiemelkedően végzett tevékenységéért. Tanári munkájáért “Kiváló pedagógus” kitüntetésben, valamint a városért végzett munkáját az önkormányzat “Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye” kitüntetéssel honorálta 2002-ben.

 

Váradi Józsefné

(Vöröskereszt titkára)

 

A Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett, majd képesítés nélküli nevelőként dolgozott. Gyógyszertári asszisztensnek tanult, és a Városi Kórház gyógyszertárában dolgozott 1980-ig. Családalapítása óta dombóvári lakos. 1981 óta a Dombóvár város és városkörnyék Vöröskereszt Szervezetének titkára. Két évtizedes munkája során személye ismertté vált, neve és a vöröskeresztes tevékenység összefonódott. Kiemelkedő érzékenységgel és szakértelemmel végzi az alapszervezetek és a tagok munkájának irányítását, összehangolását. Mind az általános, mind a középiskolákban rendszeresen szervez egészségnevelési előadásokat, fontos feladatának tekinti az elsősegélynújtási tanfolyamok tartását és versenyek rendezését. Kiváló szervezőkészsége megmutatkozik abban is, hogy a helyi kórház vérellátó állomása részére kampányokkal, felhívásokkal, sokszor nehéz utánajárással toborozza a véradókat. Katasztrófa-helyzetekben azonnali megmozdulást kezdeményez. A rászorulók számára folyamatosan keresi a szponzorokat, a felajánlásokat és az adományokat. Környezetvédelmi mozgalmak aktív indítója és részese is, nevéhez fűződik a nyugdíjasok “Ki mit tud”-ja városi szintű szervezése. A Tolna Megyei Vöröskereszt megbízott vezetőjeként dolgozott két évig, majd az Országos Vöröskereszt vezetőségébe választották az 1996-2000-ig tartó ciklusra.

dr. Berger Rezső

(sebész főorvos)

 

39 évesen gazdag elméleti tudással, és pécsi sebészeti klinikai gyakorlattal, számos sebészeti újítással, tudományos munkával a háta mögött alapította meg a dombóvári kórházban a sebészeti osztályt 1969-ben, ahol a térség betegeinek ellátása során mindig a “saluis aegroti est suprema lex” (A beteg üdve mindenek előtt.) elvet szem előtt tartva végezte a munkáját. 25 éves dombóvári működése során “iskolát alapított” a sebészeti osztályon. Több új műtéti eljárást honosított meg, nem egy alkalommal elsőként végezve azt az országban. Tudományos munkáinak száma ez idő alatt is folyamatosan szaporodott. Neki köszönhetően Magyarországon itt végezek először olyan nyombélfekély műtétet, ahol a gyomrot teljes egészében meg lehetett tartani az odavezető idegek átvágása mellett. Ez az úgynevezett proximális selectiv vagotomia, amelyet a Magyar Sebészet c. folyóiratban is közöltek. Nyugdíjba vonulása előtt néhány évvel bevezette a laparoscopos cholecystectomiát, amely igen nagy előnyt jelentett a betegeknek mind a kórházi tartózkodást, mind a munkába állást illetően. Működése során kivívta beosztottjai, kollégái mély tiszteletét, elismerését. Szerény életvitele a mai napig példaként állítható Dombóvár város polgárai számára. 2018.ban elhunyt.

 

Kovács Béla (posztumusz)

(testnevelő tanár)

1957. június 4-én született Dombóváron. Általános iskolai tanulmányait Újdombóváron végezte, majd 1975-ben a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett. A pécsi Tanárképző Főiskolán 1980-ban földrajz-testnevelés szakos tanárként kapott diplomát. Tanítani 1980-ban kezdett a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Edzőként a város atlétika utánpótlásáért dolgozott. 1986-tól a DSK természetjáró szakosztály megalakulásával szervezetten és tervezetten járta az iskola tanulóival az országot. A Mecsek, a Zselic, az országos Kék Túra útvonalai után a Magas Tátrába vitte diákjait nyaranta, így szerettette meg a természetet több száz gyermekkel. Ő szervezte meg az azóta országosan elismert Pécs-Dombóvár túraútvonalat. A túra sikerességét az is bizonyította, hogy a gyerekek körében nagyon fontos eseménynek számított ez a teljesítménytúra. Tervei közt szerepelt a túra kiszélesítése, de sajnos ez már csak halála után valósulhatott meg. Tagja volt a Megyei Diáksport Bizottságnak. Ő szervezte kollégáival közösen a város és környéke diákolimpiai versenyeket, nagyon sok diákot megmozgatva. Munkássága során a gyerkek iránti tisztelet és szeretet vezérelte. A sportot nem csak tanította, hanem maga is űzte, és annak szellemében élt.

 

Ilia Ferencné

(Mozgássérültek Egyesületének vezetője)

Dombóváron, a jelenlegi Apáczai Csere János Szakközépiskola helyén lévő leányneveldében végezte általános iskolai tanulmányait, majd a helyi gimnáziumban érettségizett. Betegsége miatt fiatalon rokkantnyugdíjas lett. A kórházakban, rehabilitációs intézetekben ismerkedett meg azokkal a sorstársakkal, akik hasonló fizikai fájdalmakkal, lelki és nagyon sokszor anyagi gondokkal küszködtek. Ennek tudatában, segítő szándékkal – 21 évvel ezelőtt – vállalata el, szervezte meg Dombóváron az Országos Mozgássérültek Tolna Megyei Szervezetének Dombóvári Csoportját, melynek azóta is közszeretetnek, megbecsülésnek örvendő vezetője. Felkutatja, megkeresi, felvilágosítja, tanácsot ad a rászorultaknak, akik bizalommal fordulnak hozzá. Szinte fáradhatatlanul jár el ügyeik kedvező elbírálása érdekében. Egy-egy “fogadónapján” negyvenen-ötvenen is kérik segítségét. Több százan, vagy inkább több ezren köszönhetik Ilia Ferencnének azt, hogy sorsuk – ha kicsit is – jobbra fordult.

 

dr. Kőszegi György

(szemész főorvos)

 

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1961-ben avatták orvosdoktorrá, 1965-ben szemorvosi vizsgát tett. Pályája: gyakornok, tanársegéd a pécsi szemklinikán, osztályvezető főorvos a dombóvári Városi Kórházban. Kutatási területe: a szem egyes funkcióinak változása szemészeti megbetegedések esetén. A gyógyítás területén általános szemészettel, kancsal gyerekek kezelésével, glaucomások szűrésével, gyógyításával foglalkozott. Munkája során több publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban. A város betegeiért 30 éve végzi lelkiismeretes munkáját.

 

Zilizi Rozália

(középiskolai tanár, Apáczai Csere János Szakközépiskola)

 

A Széchenyi István Közlekedési Főiskola mérnöki karának elvégzését követően, 1987. évtől dolgozik az Apáczai Csere János Szakközépiskolában. 1991-ben műszaki tanári diplomát szerzett, majd 1995-ben a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott. Mindenekelőtt kiemelkedő szakmai tudását és magas színvonalú oktató-nevelő munkáját ismerte el évről évre a mindenkori érettségi bizottság és az iskola tantestülete. A postaforgalmi tagozatos Országos Szakmai Tanulmányi Verseny eredményeit tekintve az iskola a legjobbak közé tartozik. Az új világbanki programban tananyagfejlesztőként dolgozik, mely országos szinten egyedüli. Negyedik éve a postaforgalmi tagozat szakvezetője, magas színvonalon szervezi a pécsi Postaigazgatósággal összehangoltan a tanulók gyakorlati képzését. Kimagasló teljesítményt nyújtott a kulturális szervezőmunkában is. Az ő jóvoltából több százan váltak már színházélvező, visszatérő közönséggé. Hosszú évekig ő volt az iskola diákmozgalmának pedagógus irányítója. Határozott kézzel, jól szervezte a Diákönormányzat munkáját. Ennek a tevékenységnek is szerepe volt abban, hogy a tanulók sorkszor még tanulmányi eredményüktől függetlenül is szívesen járnak az iskolába.

 

id. Békefi György

(sportszervező)

 

1919-ben Szombathelyen született. 1927-től él Dombóváron, 1931 óta foglalkozik az akkor még ping-pong néven ismert labdajátékkal, melynek azóta is elkötelezettje, megszállottja. Az elmúlt 70 évben kezdetben versenyzőként, később edzőként, szakosztályvezetőként segítette a sportág népszerűsítését. 1949-ben a Dombóvári Vasutas Sportegyesületben részt vett az asztalitenisz szakosztály megalakításában. Azóta rendszeres szervezője a helyi, megyei és területi versenyeknek. Kiváló, megyén kívül is ismert versenyzőket nevelt az elmúlt évtizedekben.  Nagy szerepe van abban, hogy az asztalitenisz férfi csapat jelenleg veretlenül az NB-II. élén áll, és reális az esélye az NB-I B-be kerülésnek. Kimagasló a hosszú évtizedeken át tartó sportemberi, szervezői, nevelői munkája.

F. Bodó Imre

(agrármérnök, múzeum alapító)

1954. március 19-én született a Somogy megyei Göllében. Keszthelyen az Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Karán üzemmérnöki diplomát, majd 1983-ban agrármérnöki diplomát szerzett. 1984-től a Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson dolgozik mint növényvédelmi és növényegészségügyi felügyelő. Számos növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási cikke jelent meg különböző szakfolyóiratokban. Helytörténettel és agrártörténettel 1966 óta foglalkozik. 1986-ban alapító tagja a göllei Fekete István Baráti Körnek. 1995-ben megnyitotta dombóvári családi házában az általa összegyűjtött relikviákból a Fekete István emlékszobát. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az emlékszobát 1999-ben múzeumi működési engedéllyel látta el. 1996-ban megalapította a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesületet, 1997-ben az emlékszoba előtti kertben felállíttatta az író, Fekete István mellszobrát. Tagja az ajkai Fekete István Irodalmi Társaság elnökségének, a Somogy Megyei és a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek. Több emléktábla állításának volt kezdeményezője és avatója.

 

Gelencsér József

(gimnáziumigazgató)

1927-ben született a Somogy megyei Kutason. Középiskolai tanulmányait Nagyatádon és Kaposváron végezte. 1947-ben felvették a Budapesti Pedagógiai Főiskolára. Bekapcsolódott a népi kollégiumi (NÉKOSZ) mozgalomba. A Nagy László Pedagógus Kollégium titkára volt. 1950-ben került Dombóvárra, a Gárdonyi Géza Általános Fiúiskolába tanítani. 1952-ben áthelyezték a Gőgös Ignác Gimnáziumba, ahol matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjazásáig. Közben 1954-től 1960-ig a Gyenis Antal Fiúkollégium igazgatója is. 1964-től a gimnázium igazgatóhelyettese, majd 1967-től 20 éven keresztül a gimnázium igazgatója.

 

dr. Góczán Veronika

(köztisztviselő, irodavezető)

 

1949. február 9-én született Ácsteszéren. A gimnáziumot a komáromi Jókai Mór Gimnáziumban végezte el, majd ezt követően a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen fogorvos diplomát szerzett.
Pályája:
1974-től Magdeburgban, az Ernst Thälmann Poliklinikán két évig dolgozott férjével együtt. 10 évig a baranya megyei Mágocson látta el a fogorvosi feladatokat. 1977-ben tette le szakvizsgáját a fog- és szájbetegségekből. 1979-ben a vidéki lakosok fogászati egészségnevelésében kifejtett tevékenységéért miniszteri dicséretben részesült. 1987-től a dombóvári Városi Kórház munkatársaként a városi prevenciós fogorvosi teendőket látta el. 1993-tól dolgozik a dombóvári Polgármesteri Hivatalban, 1995-től a Humán Közszolgálatok Irodájának vezetőjeként. 1988-tól 1992-ig a városi és a megyei Vöröskereszt vezetőségi tagja, egyben képviselte Tolna megyét az országos vezetőségben. 1988-ban német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett, két éven át a Goethe Intézet megbízásából nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamokat vezetett. Részt vett: az Amerikai Gyorsreagálási Programban (gazdaságélénkítési területen), a Civil Társadalom Fejlesztését Szolgáló Alapítvány Téli Kollégiumán pályázatírási tréningen, 2002-ben Skóciában tanulmányozta az állam és a civil szervezetek kapcsolatát.

 

dr. Magda Tamás (1936-2012)

 

1936-ban Szigetváron született. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1963-ban avatták orvosdoktorrá. A pécsi Tüdőgyógyintézetben szerzett tüdőbelgyógyász szakorvosi képesítést. 1970-től a dombóvári Tüdőbeteggondozó Intézet vezetője. A ’70-es évek elején a gerincferdülés gyakorisága és genetikájával kapcsolatban széleskörű vizsgálat szervezője, koordinálója volt. Ilyen méretű felmérés sem előtte, sem ezideig sehol nem történt. Ennek eredménye, mint “Dombóvári minta felmérés”, még jelenleg is hivatkozási alap a nemzetközi szakirodalomban. Több mint 50 előadást tartott különböző szakterületek kongresszusain, kb. 14 cikke jelent meg több külföldi folyóiratban is. Rendszeresen szervez városunkban tudományos kongresszusokat. Töb szakmai – magyar és nemzetközi – tudományos társaság tagja. Megalapítója és jelenleg is vezetőségi tagja a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Gondozói Szekciójának. 2000-től Tolna megye Pulmonológus Szakfőorvosi feladatait is ellátja. Több civil szervezet, egyesület tagja, illetve vezetője. A Magyar Vöröskereszt helyi elnöke, évekig a megyei, illetve az országos vezetőség tagja is volt. Kiváló Munkáért és Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz, ezüst és arany fokozatát kapta. 2005-ben a Megye Napon Bezerédj István-díj kitüntetéssel ismerték el munkáját. 2000-ben a képviselőtestület Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye kitüntetésben részesítette.

 

dr. Szőke Sándorné (Zsíros Mária)

(tanár)

 

Békéscsabán született 1931. október 26-án. 1956-ban földrajz-geológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán. Történelem szakos hallgató is Szegeden, de diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Kapta 1962-ben. Pedagóguspályáját Dombóváron, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában kezdte. 1958-ban a Gőgös Ignác Gimnázium tanára lett, ahol nyugdíjazásáig tanított. 1983-tól Tolna megye középiskolái történelem szaktanácsadója. Tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, 1982-ben kiváló pedagógus kitüntetésben részesült. A Városszépítő Egyesület titkára 1994 óta. Publikációi a Történelemtanításban és tanulmánykötetekben jelentek meg. Főbb írásai, művei: 1994. Dombóvári Városszépítő Egyesület; Dombóvár köztéri szobrai és emlékművei. (társszerző) Dombóvár, 1996. Dombóvár Város Önkormányzata és huszonhat civil szervezet; a Dombóvári Városszépítő Egyesület 15 éve a dokumentumok tükrében. (helytörténeti sorozat 3.) A dokumentumokat válogatta és összeállította, szerző is. 1999. Dombóvári Városszépítő Egyesület; Kossuth-emlékmű Dombóváron, a Szigeterdőben képeslapsorozat. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázati támogatásával készült 1999.

 

Varga Jenő

 

Pályafutását hivatásos katonaként kezdte, majd 1989-ben került a Polgári Védelemhez. Jelenleg a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság dombóvári kirendeltségének vezetője. Munkája során mindig nagy hangsúlyt fektetett a lakosság megóvására és tájékoztatására, a fiatalok felkészítésére, jó kapcsolatot alakított ki a helyi és környékbeli önkormányzatokkal, intézményekkel, cégekkel, vállalkozókkal, valamint civil szervezetekkel. A nyolc évvel ezelőtt megalapított Polgárőrség Önvédelmi Egyesület vezetőjeként sokat tett a város közbiztonságáért.

Copyright © 2020 Dombovar.hu Minden jog fenntartva.
palyazat