Ivanich Miklós (1932-2016 )
1932-ben született Dombóváron, jómódú polgári családban. Nagyapja, Ivanich Antal alapította a múlt századfordulón a Dombóvári Villamos Műveket, melyet 1943-ban bekövetkezett halálakor a művész édesapja, ifj. Ivanich Antal gépészmérnök irányított. 6 éves korában kötött életre szóló barátságot a zongorával. 12 éves, mikor már igen komolyan készül a zongoraművészi pályára. 13 évesen ismerkedik meg Kodály Zoltánnal Dombóváron, aki később tanára és támogatója lesz.
Pannonhalmán járt középiskolába, a gimnázium utolsó két évét Dombóváron végezte, ahol 1950-ben érettségizett. 1950-56 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán tanult, ahová az összes felvételiző közül a legmagasabb pontszámmal jutott be. Polgári származása miatt ennek ellenére csak Kodály és Zathureczky Ede közbenjárására vették fel. 1956-ban elhagyta az országot, és Párizsban telepedett le, onnét indult zongoraművészi karrierje. Szerte Európában zenekari koncertek, szólóestek, rádió- és tévéadások kísérik sikeres zenei útját. 1964-ben Angliába költözik és a BBC munkatársa lesz. 1966-ban áttelepül az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a St. Louis-i, majd 1977-79 között a Chicago-i Zenekonzervatórium Zongora Főtanszakának vezetőjeként munkálkodik. Telt házak előtt koncertezik Amerika-szerte. 1981-92 között kétévente Magyarországon is koncertezett a keszthelyi Festetich-kastélyban és a Zeneakadémián. 1993-ban az Antall-kormány felterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök kormánykitüntetést adományoz számára 1956-os helytállásáért, valamint a magyar kultúra terjesztéséért. 1995-ben, csaknem 40 év után végleg hazatelepszik, s mint amerikai-magyar kettős állampolgár Budapesten él.
Az elmúlt harminc évben két koncertje volt Dombóváron.
Ujváry Lajos (1925-2006)
(Munkácsy-díjas festőművész)
A Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban érettségizett 1944-ben. Első mestere Marczell György gimnáziumi rajztanár volt. Felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, 1951-ben diplomázott Poór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Diákkorában a magyar irodalom legjobbjaival levelezett, ekkor ismerte meg Szabó Lőrincet, Kassák Lajost, Remenyik Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenőt és Tamási Áront. Szinte valamennyiükről készített portrét, melyeket 1960-ban a Csók Galériában mutatott be. 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. A paraszti életforma régi rekvizitumainak és újabb jelenségeinek ábrázolója, különösen sokat foglalkoztatja az erdélyi székely falvak élete. Egyszerű, tömör formaadás, mélyen izzó, lírai színvilág jellemzi képeit. Tagja a Művészeti Alapnak és a Képző- és Iparművészek Szövetségének. Csoportos bemutatók mellett – többek között – 1953-ban a Fényes Adolf teremben, 1960-ban a Csók Galériában, 1962-ben Szekszárdon, 1980-ban Bonyhádon, 1981-ben Pécsett és Tamásiban volt önálló tárlata. Az első gyűjteményes dombóvári kiállítása 1977-ben volt, melyet egykori gimnáziumi tanára, dr. Péczely László nyitott meg. 1980-ban és 1988-ban ismét jelentkezett Dombóváron önálló tárlattal. Egyes munkái eljutottak a Szovjetunióba, Franciaországba, Bulgáriába, Egyiptomba, Finnországba, Kínába, Angliába, Japánba és az Egyesült Államokba is.