Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényében részesített személyek és szervezetek bemutatása

Dr. Antalffy Zsolt

onkológus, sebész szakorvos

Kaposváron született, polgári családban nőtt fel, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd 1991-ben Pécsett végezte el az orvosi egyetemet.

Friss diplomával segédorvosként kezdett el dolgozni a dombóvári kórház sebészeti osztályán. Felesége radiológusként helyezkedett el és dolgozik azóta is ezen a területen. Egy fiúk és két lánygyermekük született.

2002-ben új feladatokat és ismereteket keresve a Kaposvári Egyetemen kapott álláslehetőséget. A daganatos betegek gyógyítása érdekében szerzett szakvizsgát sugárterápiából és klinikai onkológiából. A következő években több alkalommal tartott szakmai előadásokat, emellett részt vett az egészségügyi főiskola hallgatóinak oktatásában is. Ez idő alatt sem szakadt el teljesen a dombóvári betegektől, heti egy-két napban a sebészeti betegellátásban, valamint a sebészeti ügyeleti ellátásban továbbra is dolgozott a kórházunkban.

A kaposvári onkológiai betegellátásban eltöltött 10 év után tért vissza a dombóvári kórházba, megosztott munkaidőben segítve az onkológiai és a sebészeti betegeket egyaránt. Jelenleg nagyobbrészt a daganatos betegek kivizsgálását és gondozását végzi.

Dr. Antalffy Zsolt a hivatásban eltöltött évek alatt ismertséget és elismertséget vívott ki magának. Munkáját és magánéletét is a humánum, a családszeretet és az Istenbe vetett hit vezérli. A kitüntetés a daganatos betegek gyógyítása érdekében végzett példaértékű és áldozatkész orvosi munkájának méltó elismerése.

Illés Károly

vállalkozó

Az új díszjelvényes építőipari műszaki főiskolát végzett, majd Budapesten egy tervezőirodánál kezdte meg szakmai pályafutását. Innen költözött vissza Dombóvárra, ahol több kitérő után kereskedelemmel és biztosításokkal kezdett el foglalkozni a rendszerváltást követően, a főprofil később az építőanyag-kereskedelem maradt. 1997-ben az egyéni vállalkozás kft.-vé alakult át, amely 2006 óta WEBÉPKER Kft. névén működik. 20 éve már importtevékenységgel is foglalkoznak, a cég 2003-ban csatlakozott az Új Ház Centrum országos építőanyag kereskedési hálózathoz.

Elkötelezett híve a környezettudatosságnak, ezt bizonyítja a 2013-ban megvalósított bemutató lakóépület is, ahol a víz-, az energia és a szennyvízkezelés környezetkímélő módon került kialakításra. A kivitelezés során kihívás volt számára, hogy a külföldi építési rendszerek mellett egy olyan hazai komplexitást hozzon létre, amely megfelel a mai kor elvárásainak. Ez a Napház Építési és Épületüzemeltetési Rendszer, melynek részeként több környezetkímélő terméket szabadalmaztattak, ilyen a lábazati hőhídmegszakító elem, valamint az Ecobox, amely a homlokzati hőszigetelő rendszerek alapanyagaként használható fel.

A cég jelenleg 80 fő munkavállalónak ad munkát, a Dél-Dunántúl legnagyobb építőanyag kereskedőjévé nőtte ki magát.

Illés Károly mindig szívügyének tekintette a város, a helyi intézmények és a dombóvári futballsport támogatását, hozzájárult az adventi időszakban nagy sikert aratott műjégpálya kialakításához is. Fontos számára a helyi vállalkozások összefogása, alelnöke a Dombóvári Vállalkozók Egyesületének.

Dr. Kalocsa Jolán

közjegyző

Egyike azon közjegyzőknek Magyarországon, akik a legtöbb évet töltötték el a pályán. Dombóváron született, jogi pályafutása is itt kezdődött el a bíróságon, majd 1973-ban lett közjegyző, 1992-ben pedig magánközjegyző.

A Pécsi Közjegyzői Kamara alapító tagjaként több cikluson át volt elnökségi és választmányi tag is. Munkája elismeréseként 2013-ban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökségének elismerő oklevelét vehette át, majd 2015-ben a Kamara a kar tagjai számára adható legmagasabb kitüntetéssel, az Ökröss Bálint-díjjal ismerte el pályafutását és igényes szakmai munkáját. Az alábbi mondatok a kamarai méltatásában szerepelnek:

„Dombóvár környékén a közjegyző szó szinonimája a „Kalocsa”. Mi, akik ismerjük azonban tudjuk, hogy Ő maga a vitalitás és a dinamizmus, aki néhány perc
alatt befutja a terem négy sarkát és intézkedik. Szinte nem is hihető, hogy ebben az évben elérte a nyugdíjkorhatárt.”

Dr. Kalocsa Jolán munkáját hatalmas lexikális tudással, óriási tapasztalattal, precizitással és odaadással végezte. Rendkívül nagy köztisztelet veszi körül értékrendje, példamutató életvitele, embersége miatt. Az ügyfelek mind mai napig számíthatnak rá.

Igazi lokálpatrióta, a városi kulturális események gyakori résztvevője. Szülővárosát folyamatosan támogatja, teszi ezt sokszor a háttérből, névtelenül.

Dr. Kerekes László

főorvos, a Dombóvári Szent Lukács Kórház főigazgatója

Pécsett született és járt iskolába. Az egyetemi évei alatt az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán dolgozott, 1989-ben pedig már Dombóváron látott el aneszteziológusi feladatokat, ahol a kórház osztályvezető főorvosa lett.

Karrierjének negyven éve alatt az első időszakot a szakmai és tudományos tevékenység, az intenzív ellátás és az aneszteziológia határozta meg.

Megszervezte Tolna megye első intenzív terápiás osztályát, ahol a gyógyítás mellett kutatómunkával is foglalkoztak, a kutatási területükön országosan is vezető szerepet töltött be az általa vezetett munkacsoport. 1994 és 2002 között a Magyar Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Társaság dél-dunántúli szekciójának elnöki feladatait látta el, mellette megyei szakfőorvosként is dolgozott.

Húsz évvel ezelőtt orvosi életpályája más dimenzióba került.

2002-ben a dombóvári Szent Lukács Kórház ügyvezetőjének nevezték ki, 2012-től pedig főigazgatóként irányítja a járás első számú kórházát. Óriási elhivatottsággal és erős hittel végzi vezetői munkáját is, nevéhez számos innovatív kezdeményezés fűződik. Irányításával országos szinten elsőként vettek részt az irányított betegállátás kialakításában, illetve kezdtek el mátrix szerkezetben működtetni szakmai osztályokat. Pályázati forrás segítségével alakították ki a Gunarasi Rehabilitációs Központot, amely a megye és a régió meghatározó centruma lett. A Dombóvári Római Katolikus Egyházközösség világi elnöki feladatainak ellátását immár 10 éve végzi.

2019 októberében a szakmai és menedzseri tevékenységének elismeréseként miniszteri kitüntetésben, Pro Sanitate-díjban részesült.

Rieger Erika

gyógypedagógus-logopédus

Zalaszentgróton született. Édesapja egy olyan bentlakásos intézmény vezetője volt, ahol középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek nevelkedtek. Ezáltal az élete részévé vált az a fajta érzékenység, amivel azóta is a fogyatékossággal élő emberekhez közeledik. Itt szembesült azzal a problémával is, hogy a bentlakásból kikerülő fiatalokat többnyire idősotthonokban helyezik el, melynek egyenes következménye a leépülés.

Diplomáját a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán szerezte gyógypedagógus-logopédus szakon. Ezután 10 évig az egyik legszebb hivatást űzte: főállású anyaként nevelte négy gyermekét.

1994-től logopédusként dolgozott, ő látta el több dombóvári intézményben és városkörnyéki településen a logopédiai feladatokat.

2001-ben kérte fel a városvezetés olyan intézmény vezetésére, amely megoldást jelent a fogyatékossággal élő felnőttek nappali ellátására. Akkor öt fiatallal indultak el egy olyan úton, amely a mai napig egyedülálló a szakmai berkekben. Kevés olyan intézmény létezik ugyanis, amely az értelmi fogyatékos és a mozgássérült emberek számára is nyitva áll. Számára mindig fontos volt, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a fiatalokkal, a szülőkkel és a tapasztalatok, visszajelzések alapján szakemberekkel együttműködve alakítsák ki azt a környezetet, amelyben színvonalas ellátást, foglalkoztatást, ezáltal pedig minőségi életet tudnak biztosítani a számukra.

A Reménység Napközi Otthont 10 éve a PRESIDIUM Közhasznú Egyesület tartja fenn, amelynek kezdettől fogva az elnöke. Az otthonban a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek komplex rehabilitációját oldják meg, az alkalmazott terápiák nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket.

Alapvető céljuk, hogy minél teljesebb önellátásra és adott esetben akár az önfenntartáshoz is hozzásegítsék a fogyatékossággal élő embereket, ezáltal bővítve az életterüket. Igyekeznek minél szélesebb körben elfogadtatni, hogy a fogyatékkal élők helyzete nem eredményezheti társadalmi elszigetelődésüket, sorsuk, állapotuk beletörődő, lemondó elfogadását.

Az ellátottak a segítő szolgáltatások mellett, ezekre építve olyan magas minőségű kézműves termékek előállítását tudják megtanulni, amelyek megállják helyüket bármelyik kézműves üzletben és vásáron.

Rieger Erika elhivatottsága, szakmai tapasztalata, hozzáállása példaértékű a fogyatékossággal élő embertársaink segítése tekintetében.

Dr. Alacsony Mária Magdolna

gyermekorvos

Doktornő Felsőszelestéről származik. A pécsi egyetemi éveket követően 1974-ben került a dombóvári kórházba, ahol tíz éven át a gyerekosztály megbecsült orvosaként gyógyított. 1985-ben lett a munkahelye a Szabadság utcai rendelő, és házi gyermekorvosként mind a mai napig itt fogadja a kis betegeket. Körzetéhez tartozik Szuhay-domb, Szőlőhegy és a Belváros jelentős része, de a városkörnyékről és a szomszédos megyékből is sok szülő választja gyermeke orvosának. A doktornő tudására és a hosszú évek alatt gyűjtött tapasztalatára alapozva meglátásaival, javaslataival folyamatosan segíti a gyermekorvosok közösségét. Az önkormányzatnál több oltás ingyenes biztosításának kezdeményezője volt. Pályafutása során számos szakmai elismerést kapott, a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kara néhány évvel ezelőtt főorvosi címben részesítette. Közvetlenségével, szerény és megnyerő személyiségével a több mint négy évtizedes praxisa alatt mind szakmailag, mind emberileg egy olyan renomét sikerült felépítenie, amelyben rengetegen bíznak a mai napig, sok páciense szüleit még ő kezelte kisgyermekként. Régóta nyugdíjasként praktizál, ám még mindig fáradhatatlan odaadással és eltökéltséggel végzi áldásos munkáját a város egészségügyi alapellátásában.

Tóth Ada Eszter

klarinétművész és zenetanár

Zenei karrierjét Dombóváron kezdte, majd a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, diplomát a Szegedi Tudományegyetem klarinéttanár-kamaraművész szakán szerzett. 2006-ban kezdte meg tanári pályafutását a dombóvári zeneiskolában, ahol előbb tanszakvezető lett, 10 éve pedig tagintézményvezetőként segíti és inspirálja kollégáit. Klarinét- és szaxofonos tanítványai számos hazai és nemzetközi versenyen értek el kiváló eredményeket vagy előkelő minősítéseket, felkészítő tanárként többször részesült különdíjban. Az elmúlt 15 év során több hagyományossá vált rendezvényt álmodott és szervezett meg: ilyen a „Tolna megyei Apró Fúvósok Találkozója”, illetőleg a Zeneiskolai Fúvós- és Ütőhangszeres Tanárok Országos Versenye” is, melyek már országos ismertségre tettek szert. Tanári pályája kezdete óta tevékenyen részt vesz a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar munkájában is, az Egyesület megalakulása óta ellátja a titkári teendőket. Szakmai elhivatottságával és felkészültségével példaértékű pedagógus, lelkes és elkötelezett híve a zeneoktatás népszerűsítésének. A dombóvári gyermekek zenei nevelése érdekében végzett áldozatkész munkája nélkül jelentősen szegényebb lenne Dombóvár kulturális élete.

Börcsök Zoltán

agrárvállalkozó

Tanyasi környezetben nőtt fel, 1965-ben költöztek az Eszék melletti Dárdára, miután otthonukat árvíz öntötte el. Iskolái elvégzése után egy családi agrárvállalkozásban dolgozott. Első házasságából két fiúgyermeke született. A 90-es évek elején a délszláv háború kitörését követően családjával a biztonságuk és magyarságuk védelme érdekében Magyarországon telepedtek le, majd édesapjával közösen megalapították a RÓNA Kft.-t, mely azóta is mezőgazdasággal foglalkozik a dombóvári térségben. 2005-ben vásárolta meg a megszűnés veszélyével fenyegetett, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó Kocsolai Mezőgazdasági Szövetkezetet. A működés újjászervezésével sikerült mintegy negyven munkahelyet megőrizni, illetve megalapozni a folyamatos bővítést és fejlesztést. A céltudatos munkának köszönhetően a családi vállalkozás mára cégcsoporttá nőtte ki magát. Börcsök Zoltán mások boldogulását és segítését is szívén viseli, szociális érzékenysége, társadalmi szerepvállalása átlagon felüli. Számos szervezetet, alapítványt és magánszemélyt támogat, nevéhez több karitatív kezdeményezés, valamint jónéhány jótékonysági akció fűződik. Segítőkészsége, jóakarata és a várospolgárok érdekében kifejtett nagylelkű erőfeszítései méltóvá teszi arra, hogy városunk díszjelvényesei közé tartozzon.

Dr. Papp János József

a Dombóvári Szent Lukács Kórház sebész szakorvosa

1985-ben diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, azután gyakornokként Szekszárdon dolgozott, majd 1989-ben került a dombóvári kórházba, ahol immár több, mint 30 éve dolgozik. Ez idő alatt nagy gyakorlatot szerzett a sebészeti kezelést igénylők ellátásában, gyógyító hivatását nagy empátiával, mély elkötelezettséggel és magas színvonalon végzi. Fő érdeklődési területe a hasi sebészeti beavatkozások, a kórházban elsők között sajátította el a laparoszkópos epehólyag eltávolítás technikáját, továbbá jelentős szerepe volt az egynapos sebészeti ellátások bevezetésében és folyamatos bővítésében is. Rendszeresen képezi magát, nyitott az új eljárásokra. Professzionális szakértelmének és példamutató orvosi magatartásának elismeréseként 2002-ben Szent Lukács Emléklap kitüntetésben részesült, 2017-ben pedig munkatársai és a kórház vezetősége az év orvosának választották meg. Betegközpontúsága, emberségessége és szakmai hozzáértése miatt nagy megbecsülésnek örvend a betegek, a hozzátartozók és a kollégái körében egyaránt. A városi kórház sebészeti osztályának meghatározó és megbízható szakorvosa, a betegek nála mindig jó kezekben vannak.

Kőmüves Mihály

labdarúgó

Az újdombóvári VI. utcai grundon nőtt fel. A dombóvári gimnáziumban érettségizett, amely akkor még Gőgös Ignác nevét viselte. Labdarúgó pályafutását a Dombóvári Vasutas Sportegyesület csapatában kezdte. Többek között együtt rúgta a bőrt Garamvári Jánossal, Potó Lajossal, Varga Lászlóval és Tapaszti Jánossal. Edzője volt Galambos István is. 1965-ben megnyerték a nemzeti bajnokság harmadik osztályának délnyugati csoportját, a gólerős csatár a sorsdöntő mérkőzésen négy gólt rúgott a Kaposvári Vasas kapujába, a szezont összesen 35 góllal fejezte be. A bajnoki cím elnyerésével az együttes felkerült az NB II-be. Ez a futballcsapat a mai napig az egyik legkiemelkedőbb a város labdarúgásának történetében. 1966-ban a Szekszárdi Dózsa labdarúgója lett. Leszerelése után még egy évet játszott Dombóváron, majd Tapolcára igazolt, utána pedig évekig az első osztályú Tatabányai Bányászt erősítette, amely akkor a magyar futball meghatározó együttese volt. Tagja volt az 1972-es magyar kupa-döntős csapatnak, a következő két évben pedig vele együtt nyerték meg egymás után kétszer is a Közép-európai Kupát. Az 1973-74-es idényben második helyen végzett az NB I. góllövőlistáján 15 találattal. 1976 és 78 között Szegeden a SZEOL-ban futballozott, jelenleg is a Tisza-parti városban él. A tucatnyi nemzetközi kupameccs mellett a magyar élvonalban összesen 127 mérkőzésen szerepelt, és ezeken több mint 40 gólt szerzett. Buzánszky Jenő után a második legeredményesebb dombóvári születésű labdarúgó, akire méltán lehet büszke a szülővárosa.

Szabó Csaba

karateedző, a Dombóvári Karatesuli Egyesület elnöke és a MÁV Zrt. pécsi pályávasúti területi igazgatója

Az első karateedzések 1975-ben kezdődtek Dombóváron, Szabó Csaba rá öt évre látogatott el az egyikre. Azóta is előszeretettel űzi az általa választott sportágat, 15 éve pedig már edzőként is pallérozza az ifjú karatékákat. Kitartásának és alázatosságának köszönhetően kiváló eredményekkel büszkélkedhet: világbajnokságokon egy ezüst- és öt bronzérmet, Európa-bajnokságokon pedig egy második és három harmadik helyezést szerzett. A Magyar Karate Szakszövetség eredményeinek és kiemelkedő munkájának jutalmaként 2019. februárjában elismerésben részesítette. 2005-ben alapította a Dombóvári Karatesuli Egyesületet, melyet azóta is rendületlen kitartással vezet és ismerteti meg a fiatalokkal ezt a nemes küzdősportot. Nemcsak edző, hanem sport összekötő erejét valló és megvalósító közösségépítő. A tanítványok hazai és nemzetközi sikereinek felsorolása hosszú terjedelmet kívánna, ugyanakkor az minden éremnél és díjnál többet jelent számára, hogy a jellemük fejlesztésével pozitív hatással van az életükre és ezáltal értékes, becsületes emberekké tudnak válni. Szabó Csaba olyan edző, aki képes bárkiből bajnokot nevelni, tanítványai példaképként tekintenek rá. Edzői tevékenységével, szakmai és emberi hozzáállásával, példaértékű életvitelével megtestesíti mindazon értékeket, amelyek az embert jobbá teszik.

Gaál János

a Tolna Megyei Szakképzési Központhoz tartozó Apáczai Csere János Technikum és Kollégium igazgatója

Gaál János 1954-ben született Alsómocsoládon. Első tanári diplomáját 1978-ban szerezte a Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika- műszaki ismeretek és gyakorlatok szakos általános iskolai tanárként. Később matematika szakos középiskolai tanári és közoktatásvezetői képesítést is szerzett. Pedagógiai pályája jelentős részét a dombóvári Apáczaiban töltötte. Itt a kezdetektől matematikát tanított, 1987-től pedig már több mint három évtizede az intézmény vezetőjeként tevékenykedik. Szaktanárként szerzett tapasztalatait jól tudja hasznosítani igazgatóként is, mindig érzékeli azokat a problémákat, amelyekkel a pedagógusoknak meg kell birkózniuk. Kiemelten fontosnak tartja a tehetséggondozást és a felzárkóztatást. Folyamatosan képezi magát, a minőségbiztosítási rendszer kiépítése, a bankforgalmi és vasútgépész képzés beindítása is a személyéhez köthető. Mindig fogékony az újdonságokra, számos hazai és nemzetközi pályázatban, tananyagfejlesztésben és projektben vett részt, többek között egy ilyen pályázatnak köszönhető a térségben egyedülálló természettudományos laboratórium kialakítása. Minden körülmények között az iskola érdekeit képviseli, elsősorban neki köszönheti az Apáczai, hogy a számos átszervezés és struktúraváltás ellenére is őrzi versenyképességét, és jövője biztos alapokon nyugszik a szakképzés terén.

Tóth István

nyugalmazott református lelkész

1937-ben született. Édesanyja akaratának eleget téve szakmát tanult, géplatos lett, ám munka mellett leérettségizett, majd 1964-ben teológus diplomát szerzett, és segédlelkészként előbb Komlóra került, majd Sásdon teljesített missziós lelkészi szolgálatot. 1967-ben választották meg dombóvári lelkésznek, ahol a város és a környező településeken lévő gyülekezetek lelkészi feladatait látta el. 1969-ben feleségül vette Bereczk Mária fényképészt, aki a helyi gyülekezetben a kántori feladatokat is ellátta. Hivatását nagy lelkesedéssel és alázattal végezte 34 éven keresztül a 2001-es nyugdíjazásáig. Ezt követően Sárbogárdra költözött, ahol már nyugdíjasként a Fejér megyei lelkészek felkérésére vállalt szolgálatot. Kapcsolata Dombóvárral ezután sem szakadt meg, szőlőhegyi kis birtoka művelése miatt rendszeresen hazajárt. Szíve visszahúzta szeretett városába, 2005-ben visszaköltözött. Hivatástudata, emberszeretete és elkötelezettsége jelenleg is a város lakóihoz köti. A dombóvári gyülekezet lelkészének felkérésére alkalmanként a mai napig segédkezik a református hívők lelki vezetésében.

Dr. Bereczki Mária

a Dombóvári Szent Lukács Kórház kardiológus főorvosa és a Dombóvári Szívklub elnöke

1979-ben Szegeden szerzett orvosi diplomát. Munkáját a Tolna Megyei Önkormányzat Kórházának Belgyógyászati Osztályán kezdte meg, 1987-től dolgozik a Dombóvári Szent Lukács Kórházban. 1986-ban belgyógyász szakorvosi, 1989-ben kardiológiai, 2016-ban pedig orvosi rehabilitáció szakvizsgát tett. A dombóvári kórházban 1989-ben szervezte meg a kardiológiai járóbeteg ellátást, de a kardiológiai rehabilitációs osztály 2006-os indítása is a személyéhez kötődik. Munkájában mindig kedves, segítőkész, akár kollégáról, akár betegről van szó. Hivatását a legnagyobb felelősséggel, odaadással és emberséggel végzi. Munkája mellett 1993-ban elindította a Szívklub Egyesületet, mely először 10-15 fővel működött, ma már azonban az egyik legnagyobb városi betegklub 70 fővel. Szakmai tudásával és tapasztalatával az egészségügyi ellátás keretein kívül is segíti a szívbetegeket és hozzátartozóikat. Elhivatottsága a Szívklub ügye mellett példamutató. Szakmai hitelessége és civil társadalmi tevékenysége miatt városunk egyik meghatározó személyisége, a több évtizeden keresztül kifejtett munkája kiemelkedő érdemű a város fejlődésében és megítélésében.

Dr. Kovács János  és Dr. Kovácsné Dr. Horváth Irén

dombóvári gyógyszerész házaspár

Mindketten a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán végeztek 1963-ban. A diploma megszerzését követően helyezték őket Dombóvárra, amely azóta is otthonuk. Dr. Kovács Jánost először helyettesítő gyógyszerésznek nevezték ki, majd 1968-ban vette át a megye második legforgalmasabb gyógyszertárának vezetését Dombóváron. Rendszeresen képezte magát, gyógyszerügyi szervezési, gyógyszer-hatástani és toxikológiai szakvizsgával is rendelkezik. Hat évig a város népegészségügyi ellátását is segítette Dr. Sáfár Lászlóné mellett. Több nagyvárosba is hívták dolgozni, de ő ragaszkodott Dombóvárhoz. 1990-ben részt vett a Magyar Gyógyszerészi Kamara alapításában. Már a kezdetektől dolgozott a megyei vezetésben, majd országos küldöttként képviselte Tolna megyét. Dr. Horváth Irén az egyetemen megismert férjével együtt kezdett dolgozni Dombóváron beosztott gyógyszerészként, majd gyógyszertárvezető-helyettes lett. 1980-ban Gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés szakvizsgát szerzett. A rendszerváltást követően a Kovács házaspár közösen nyitotta meg a megye második magángyógyszertárát, az Arany János téri Imola Patikát 1992-ben. A gyógyszertárnak Dr. Horváth Irén azóta is vezetője és személyi jogos gyógyszerésze. 2009-ben mindketten megkapták a gyógyszerész doktori címet, 2013-ban pedig aranydiplomások lettek. Szakmájukban a házaspár mindkét tagja méltán elismert, és mind a mai napig példamutató alázattal vesznek részt a hozzájuk fordulók kiszolgálásában. Mindketten fontos értékteremtő szerepet töltenek be a dombóvári közösség életében, sok embernek segítettek a boldogulásukban és problémáik megoldásában, számtalanszor támogatták a helyi civil egyesületek, művészek és az oktatási intézmények munkáját.

dr. Haszonics József (1946- )

(belgyógyász és háziorvostan szakorvos, dombóvári háziorvos)

Szakcson született, általános iskoláit is itt végezte. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a pécsi Orvostudományi Egyetemre. 1971-ben szerezte meg általános orvosi diplomáját, cum laude végzett. A dombóvári kórház belgyógyászati osztályán kezdte orvosi munkáját, Tolna megyei ösztöndíjasként 1972 őszén, felesége is itt dolgozott asszisztensként. Munkáját nagy lelkesedéssel és odaadással végezte. Tagja volt a kórház másodorvosi fórumának, és az ott zajló tudományos munkában is részt vett. 1976-ban tette le a belgyógyászati szakorvosi vizsgát, majd önálló munkához fogott, kezdetben körzeti, majd háziorvosként. Jelenleg is aktívan dolgozik feleségével együtt, aki asszisztense, betegeik nagy megelégedésére, akik évtizedek óta szeretik és tisztelik őket. 1976-tól 10 évig a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületének járási titkára volt, tudományos előadásokat szervezett és előadóként is szerepelt. Megszervezte a Körzeti Orvosi Klubot, a dombóvári és környező települések háziorvosai tapasztalatcseréjének és baráti beszélgetéseinek központjaként évtizedekig működött, neves előadók voltak vendégei. 1988-ban kórházi igazgatói, majd Egészségügyi Miniszteri dicséretet kapott. Szakmai munkája elismeréseként a ’80-as évek elejétől oktató orvos volt, szakorvosjelölteket készített fel belgyógyászati, illetve háziorvosi szakvizsga előtt. Aktívan részt vett a fél Tolna megyét felölelő Irányított Betegellátási Modellben, melyhez 68 háziorvos tartozott. Mindig érdekelte a közélet, pártolta az új kezdeményezéseket a kultúra, az egészségügy és a közművelődés területén is. 1988-ban belépett az MDF-be. 1990-ben önkormányzati képviselőnek választották, aktív támogatásával élpült fel 1988-ban a központi ügyelet, 1993-ban pedig támogatásával a III. utcai körzeti rendelő. Önkormányzati munkája során, 8 éven keresztül, főleg az egészségüggyel és a szociális szférával foglalkozott. Tartósan egészségügyi bizottsági elnök is volt. Emellett megszerezte második és harmadik szakvizsgáját is, 1999-ben a háziorvosit, 2001-ben pedig az üzemorvosit. Kollégái, barátai és betegei szeretik és tisztelik korrektsége, becsületessége, szakmai hitelessége és segítőkészsége miatt. Méltányolják mindig derűs, kiegyensúlyozott, optimista személyiségét.

Széll Mihályné (1955- )

(a Támasz Otthon volt vezetője)

Munkáját 40 éve, 1974-ben kezdte gondozónőként az Egyesített Szociális Intézmény akkor még Szociális Betegotthonaként üzemelő részlegében. Az idős emberek iránt érzett  elköteleződésének és becsületes, pontos munkájának köszönhetően hamar kitűnt vezetői rátermettsége. 1982-ben az akkor megnyílt Öregek Napközi Otthonában kapott irányítói feladatokat. Szakmai elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, mint az új szakmai irányelvek tanulmányozása, azok alkalmazása a mindennapi munkájában. Folyamatos képzéseken való részvételével munkatársainak mutatott példát. Az innovatív megoldások szószólójaként az idősek, az elesett emberek ellátásának jobbítására törekedett. 1993-ban átmeneti elhelyezést nyújtó Idősek Gondozóházával bővült a nappali részleg. Ekkor már 12 ember szakmai munkáját irányítja nagy elhivatottsággal és szakértelemmel, az ellátottak elégedettségére. Hivatástudatát Madách Imre szavai fejezik ki hozzá mélttóan:

“Nem önmagunkért, hanem másokért élni a legszebb hivatás.”

Az 1990-es években Polcz Alaine által elindított Hospice mozgalomhoz elsőként csatlakozott. Nevéhez fűződik az Egyesített Szociális Intézményben a hospice szellemiség megvalósítása. Nagy empátiával és türelemmel végzett munkája a haldokló betegek felkarolásával, méltóságteljes ápolásával egészült ki. 2005-től közösségi koordinátorként  Dombóvár város és a hozzátartozó kistérségben kiépítette a pszichiátriai közösségi ellátást. Számos országos hatáskörű és helyi civil szervezetben végez jelenleg is önkéntes tevékenységet. 40 éven tárató töretlen munkássága mindenki számára példaértékű.

Tamás Jánosné (1943- )

(tanár, nyugdíjas iskolaigazgató)

Pécsen, a Tanárképző főiskolán szerzett diplomát 1965-ben, matematika-fizika-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakon.

• 1965. augusztus 16-tól a dombóvári Zrínyi Ilona Általános Iskola tanára. Mindhárom szakában tanít, egyben osztályfőnök. Szervesen kapcsolódott az iskolai életbe.
• 1974-től a 4. osztálytól beveztésre kerülő komplex matematikai oktatásba kerül és ezzel egyidejlűleg végzi az ehhez kapcsolódó tanfolyamot.
• 1976. autusztus 16-tól a Molnár György Általános Iskolába kerül. Osztályfőnök, matematika-fizika tanár.
• 1978 – igazgatóhelyettes, a Városi Tanács VB Művelődési Osztály beiskolázza a Tolna megyei Pedagógiai Intézet kétéves komplex vezetőképző tanfolyamára, amit kiváló eredménnyel végez.
• Egyéves számítástechnikai tanfolyam elvégzését követően számítástechnikai oktatást végez.
• 1982-ben az oktatási intézmények átszervezésével a Molnár György Általános Iskola igazgatóhelyettese lesz. Pályaválasztási felelős. Honvédelmi Minisztérium dicsérő oklevelét kapja a honvédelmi pályára irányítás elismeréséül.
• 1986-ban munkájáért miniszteri dicséretet kapott.
• 1990. február 16-tól az intézményben kettős feladatot lát el: igazgatóhelyettes, illetve megbízott igazgató.
• 1991-92-es tanévtől az iskola kinevezett igazgatója. Diákjai különböző tanulmányi versenyeken, kórustalálkozókon, sportversenyeken kiválóan szerepeltek. Több nagy rendezvény lebonyolításában vállalt aktív szerepet: Zene Világnapja, karácsonyi hangverseny, Országos Fúvószenekar Találkozó, Föld Napja, Kapos menti Iskolák Találkozója, 10 éves iskolai jubileumi rendezvénysorozat.
• 1995. december 31-én igazgatóként korengedményes nyugdíjba vonult.

Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar

A zenekarnak 2010 januárjában jelent meg első cd-lemeze, melyen az elmúlt 4 év legsikeresebb darabjai hallhatóak. Pünkösdkor meghívást kapott az együttes Svájcba, Zürichben adhattak nagykoncertet, a Zürichi-tó partján és a Rajna-vízesésnél térzenét. 2010 júniusában a zenekar I. helyezést ért el az I. Nemzetközi WASBE – Kelet-Európai Gyermek-, Ifjúsági és Felnőtt Fúvószenekari Versenyen Balatonföldváron, majd júliusban Pécsett a Magyar Fúvószenei Nagydíjon ezüst diplomát nyertek a dombóvári fúvósok. A 2011-es esztendőben a zenekar koncertkörúton vett részt Horvátországban, ahol három nagysikerű térzenén öregbítették városunk és hazánk hírnevét. 2013 januárjában a zenekar újabb minősítést szerzett: a 4 tagú zsűri “C” kategóriában ezüst diplomával jutalmazta őket. A minősítő koncertről cd-felvétel készült. 2013 májusában a zenekar vendégül látta a Bad Mergentheim-i ifjúsági szimfonikus zenekart, akik idén visszavárják a dombóvári fúvósokat. 2014 januárjában immár hetedik alkalommal került megrendezésre a zenekar és tücsökzenekarának újévi koncertje. A már megszokottá vált, szinte mindig teltházas rendezvény a város egyik elismert programjává nőtte ki magát.

Tolna megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség

A Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2012. április 1. óta működik új szervezeti felépítésében. Elődszervezete, a Dombóvár Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága 1996-2012. között önkormányzati intézményként tevékenykedett. Működésük során kiváló kapcsolatot alakítottak ki a fenntartóval. Dombóváron és a környező településeken a lakosság körében is népszerűek a tűzoltók. Munkájukat áldozatkészség, az önzetlen segítségnyújtás és magas színvonalú szakmai felkészültség jellemzi. A tűzoltási feladatok ellátása mellett számos alkalommal avatkoztak be szélsőséges időjárás során, valamint katasztrófahelyzetekben. Szolgálati feladataikat nemcsak a közvetlen környezetükben, hanem az ország területén veszélyhelyzetekben is kiválópan teljesítették. Részt vettek a kolontári iszapkatasztrófa felszámolásában, továbbá az évszázad dunai árvízénél is helytálltak. Igazi csapatszellem jellemzi a testületet, melyet munkájukon kívül a sportversenyeken nyújtott teljesítményük is igazol. Számos országos szintű sportversenyen vettek részt, ahol dobogós eredményeket értek el. Szakmai tevékenységüket az elöljáróik is elismerik.

Kapos Kórus

A Kapos Kórus 1972 őszén alakult Kovács Ildikó vezetésével. Az első években a városi és a városkörnyéki ünnepségeken léptek fel, később az országban több helyen is lehetőség nyílt a vendégszereplésre. A hetvenes évek végétől emlékezetes koncerteket adott a kórus a mai Csehországban, Szlovákiában, Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Romániában. Ezzel párhuzamosan a Magyar Rádió Kóruspódium című műsorában is több alkalommal szerepeltek. 1987-től Kovács Ildikó távozása után Kertész Attila vette át a karmesteri pálcát és 7 éven át 1994-ig dirigálta a kórust. A nyolcvanas években többször szerezték meg az „Aranykoszorú” és az „Aranykoszorú diplomával” minősítést. 1994 nyarától a kórus karnagya Markovics Gábor. A kitartó munka eredményeként az együttes 1995-ben „Fesztiválkórus”, 2000-ben „Hangversenykórus” minősítést szerzett. A repertoárban megtalálhatók egyházi művek, valamint a magyar zeneszerzők, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, a ma élők közül Karai József, Kocsár Miklós, Tillai Aurél és Orbán György művei. A kilencvenes évek közepétől könnyűzenei feldolgozások is színesítik a kórus által énekelt zeneszámok sorát. 2004-ben a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése „Tolna Megyéért” kitüntetést adományozott a kórusnak a három évtizedes munkájáért. 2005-ben a Dombóváron megrendezett minősítő hangversenyen „Hangversenykórus” minősítést ért el az énekkar. 2007-ben ünnepelte a Kapos Kórus 35 éves jubileumát. Ez alkalomból CD-lemezt adtak ki az általuk előadott legsikeresebb művekből. 2010-ben „Kiemelt Hangversenykórus” minősítést érdemelt ki a kórus. Az énekkar 2012 októberében ünnepelte 40. születésnapját. A díszhangversenyt megtisztelte Tillai Aurél pécsi zeneszerző és karnagy, részt vettek a korábbi kórusvezetők – Kovács Ildikó és Kertész Attila, valamint a korábbi kórustársak. A közös éneklés és az emlékezés tovább erősítette elkötelezettségüket a kórusmuzsika iránt. A Kórus ma olyan ikon a város kulturális életében, melyet a kórustársak megbecsülése mellett, nemzetközi elismertség is övez. Igényes zenei munkája miatt óriási tömegek állnak mögötte, számtalan fellepésük különleges ünnepi esemény számunkra.

Molnár Ferenc

A dombóvári atlétaedzők

A dombóvári atlétika születése 1927 novemberére datálódik. Legszebb eredményei az utóbbi 35 évben születtek, elsősorban két embernek köszönhetően. Őket nem is kellene bemutatni, hiszen mindenki jól ismeri őket. Tekintélyükkel óriási hatással vannak a gyerekekre, akik tisztelik és szeretik, emberi hozzáállásukért példaképüknek tekintik őket. Tarr Imre és Fazekas Gáspár neve szinte egyet jelent a dombóvári atlétikával. Munkájuk eredményeként városunk a sportág egyik meghatározó települése lett. A dombóvári atlétika megújulásának első lépéseire 1978-ban került sor. Az első kiemelkedő eredményeket Kovács Ágnes hozta, aki gerelyhajításban országos bajnok és korosztályos válogatott lett. A szakosztály az 1968-69-ben született versenyzők pályára lépésekor élte legsikeresebb időszakát. A legeredményesebb közülük Banai Róbert volt, aki középtávfutásban és akadályfutásban szinte megszámlálhatatlanul sok érmet szerzett dombóvári színekben. Már válogatott versenyzőként került az Újpesthez. Klasszisát mutatja, hogy 1500 méteres távon 1988-tól hét éven át verhetetlen volt az országos bajnokságokon. Az egyesületben jelenleg is sportolnak kiemelkedő képességű atléták, akik városunk jó hírét viszik az ország minden tájára. Tarr Imre a testnevelés tagozatos iskola megálmodója volt. Több mint 40 éve tanít, és edzősködik, évtizedek óta foglalkozik a diáksporttal. A Tolna Megyei Diáksport Tanácsának megalakulása óta elnökségi tagja, valamint a Dombóvár Város Városkörnyéki Diáksport-bizottság elnöke. Munkájára a töretlen motiváltság jellemző, a versenyszezonban szinte minden idejét a versenyeztetés és az azokra való felkészülés jellemzi. Szakértelme országosan elismert, versenyzői 15 alkalommal kerültek a magyar válogatottba. Fazekas Gáspár – vagy ahogy mindenki szólítja: Gazsi vagy Gazsi bácsi – munkáját szabadidejének szinte teljes feláldozásával végzi. Alig van olyan hétvége, amikor ne versenyre vinné a sportolóit. Szakértelmét az egész országban elismerik. Tekintélyével óriási hatással van a gyerekekre, akik tisztelik és szeretik őt.

dr. Balipap Ferenc

szociológus, szociálpolitikus, népművelő, közösségfejlesztő

Dr. Balipap Ferenc a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett. Diplomát Szombathelyen (Tanítóképző Intézet, népművelő-könyvtáros, 1974), Debrecenben (Kossuth Lajos Tudományegyetem, közművelődési eladó, 1977) és Budapesten (Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet, szociológus, szociálpolitikus, 1988) szerezte. 1984-ben Debrecenben a KLTE-n védte meg egyetemi doktori értekezését, A hetvenes évek változásai és a művelődési otthonok innovációs törekvései Magyarországon címmel. Pályája: 1970-től 1992-ig népművelő, 1974-ig Tamásiban előadó, 1977-ig Hajdúszoboszlón művészeti főelőadó és igazgatóhelyettes. 1977-től 1991-ig a Dombóvári Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Tevékenysége alatt az ország egyik legjobb és szakmailag legismertebb művelődési otthonává vált. Jelentős szakmai újítás volt, ahogyan a helybéli emberek mindennapi életéhez szükséges ismeretek és kapcsolatok, a hétköznapi élet kultúrája, munkahelyek világa is fórumot kapott a Nyitott Házban. Példaértékű volt az első vidéki Társadalmi Filmforgalmazási Központ, az első közérdekű, közhasznú helyi Kalendárium, az elsők között létrehozott Dombóvári Városi Televízió. A hagyományos művelődési otthoni tevékenységek mellett a helyi társadalom- és közösségfejlesztés számos fóruma, szervezete is a Művelődési Otthon keretei közt alakult ki: pl. a Városvédő és Városszépítő Egyesület, a Kertbarát Kör, a Kertvárosi Közművelődési Egyesület. Egyetemi doktori fokozatát 1984ben a KLTE-n nyerte el, summa cum laude eredménnyel. 1992-93-ban egyetemi adjunktus Pécsett a JPTE-n. 1992-97; a Magyar Művelődési Intézet Dél-Dunántúli Közösségszolgálatának vezetője; 1997-2001: a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársa, 1999-től programigazgató, 2001-2004: a Magyar Művelődési Intézet általános főigazgató-helyettese. 2004-től az Intézet munkatársa – 2005-től már nyugdíjasként. Számtalan könyv, tanulmány és cikk szerzője volt. Életének 65. évében hosszantartó betegség után, 2013. július 10-én hunyt el.

dr. Hajós Károlyné

dombóvári gimnázium ny. igazgatóhelyettese

Középiskolai tanulmányait a dombóvári gimnáziumban végezte, majd magyar nyelv és irodalom–könyvtár szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Pedagógus pályáját 1963. augusztus 1-jén kezdte a dombóvári Illyés Gyula (akkor még Gőgös Ignác) Gimnáziumban. Pályakezdése óta több intézményben is dolgozott tanárként, illetve igazgatóhelyettesként. Pályája alatt Szolnokon és Tamásiban is oktatott középiskolában. 1988 óta ismét első munkahelyén, iskolánkban dolgozott. 1991-től igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Emberi tulajdonságai, humánus magatartása az egész iskolai közösség meghatározó személyévé tették. Kiemelkedő szakmai és pedagógiai, valamint közéleti tevékenysége több ízben nyert elismerést iskolai, városi és országos szinten. Tanítványai szaktárgyából, magyar nyelv és irodalomból gyakran szerepeltek eredményesen megyei és országos versenyeken. 2002-ben nyugállományba vonult, de óraadóként utána is tanított a gimnáziumban. Azóta is aktív szerepet vállal a város kulturális életének szervezésében, a könyvtár több irodalmi programjának előkészítésében és lebonyolításában.

dr. Szollár Zoltán

reumatológus-fizioterápiás-rehabilitációs szakorvos, a Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi NKft. Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa

Dr. Szollár Zoltán 1940-ben született Keszthelyen. Polgári családban nevelkedett, iskolai tanulmányait érettségiig Keszthelyen végezte. Érettségi után Budapesten dolgozott, majd a sorkatonai szolgálat letelte után felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Ott szerzett orvosi diplomát. Nagykanizsán majd Szekszárdon dolgozott orvosként. Dombóvárra 1974-ben jött, már reumatológus szakorvosként. Nevéhez fűződik a városi kórház reumatológiai szakrendelésének, valamint 1982-től a kórház rehabilitációs osztályának megszervezése is. 65 éves koráig a megyei mozgásszervi rehabilitációs szakfőorvosi feladatokat is ellátta Tolna megyében. Neve országszerte ismert és elismert, a rehabilitációs szakorvosok országos kongresszusán több alkalommal előadóként szerepelt. 1989-től 2005-ig a Magyar Rehabilitációs Társaság mozgásszervi szekciójának vezetőségi tagja volt. 37. éve dolgozik kórházunkban fáradhatatlanul, még nyugdíjazása után is vállalta a kórház vezetésének felkérésére a rehabilitációs osztály vezetését. Magánélete feddhetetlen, a város köztiszteletben álló polgára.

Bonyár Sándorné

Őszidő Nyugdíjas Klub vezetője

1983-ban alapító tagként kezdte a mozgalmi életét. 1995-től a klub pénzügyeit intézte, 2003-tól vezeti a nyugdíjas klubot. Minden városi rendezvényen aktívan részt vesz a klub kultúrcsoportjával. Igyekszik jó kapcsolatot kialakítani a klub tagjaival. Fellépéseket szervez, beteg klubtagokat látogat, aktívan részt vesz a városi rendezvényeken – a Művelődési Házzal szoros kapcsolatot tartva. A kistérségi nyugdíjas klubokkal jó kapcsolatot alakított ki, kölcsönös vendégszerepléseket szervez.

Bakonyi Károlyné

Bakonyi Károlyné a Dombóváron működő civil egyesületek egyik legaktívabb, legértékesebb tagja, a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Ambiciózus, másokért élő ember, időt, fáradtságot nem kímélve szervezi és irányítja csoportja munkáját. Rendkívül változatos, az idős emberek igényeit figyelembe vevő és kielégítő programokat szervez, ezekhez megtalálja a megvalósításukhoz szükséges anyagi forrásokat és a támogatókat is. Tapasztalatból tudja, hogy az idős embereknek célokra, feladatokra, társaságra van szükségük ahhoz, hogy egészségi és szociális problémáik ellenére lelkileg kiegyensúlyozottak maradhassanak. Ennek érdekében szervezi aktívan a nyugdíjasok szabadidős tevékenységeit. Ennek keretében segíti a „Gyöngykoszorú” kultúrcsoport működését. Egyesületük minden évben megrendezi a Kistérségi nyugdíjas gálát, és szívesen vállalnak vidéki szerepléseket is. Irányításával 2007. és 2009. évben a kultúrcsoport elnyerte a „Civil gála kupát”. Ezenkívül sportprogramokat, egészségügyi előadásokat, kirándulásokat színházlátogatásokat, irodalmi délutánokat, ünnepi összejöveteleket szervez. Több vidéki nyugdíjas szervezettel is kapcsolatot épített ki. Társaival együtt rendszeresen látogatja a szociális otthonok lakóit. Munkája, személyisége gazdagítja a város civil életét.

Gábor Sándor

Szakács, mestercukrász. Saját erőből egy dekoratív cukrászdát és éttermet hozott létre. E városképbe illő épület muzeális berendezése saját gyűjteménye. Múzeuma külön kérésre látogatható. Komoly szakmai ereklyéi vannak. Dekoratív és színvonalas termékei országos hírűek, sőt a tengeren túlra is eljutottak. A Zsolnai dobozos “Magyar Rapszódia” saját fejlesztésű terméke, Hungarikum. Kiváló minősítést kapott egyedülálló termékként. Tagja a szakma országos elnökségének. Luxemburgban kétszer nyert szakmai világbajnokságot. Több országban képviselte hazánkat (Olaszország, USA). Világszerte elismert szakember. Termékét még Japánban is elismerték, Városi jótékonykodásai is dicséretesek.

Papp Zoltán

A dombóvári Rutin Kft. vezetője hosszú évek alatt fejlesztette építőipari cégét. A kis egyszemélyes vállalkozás az elmúlt években jelentős országos, sőt világhírű céggé fejlődött. Számos európai országban és több kontinensen kívüli térségben is épít vasszerkezetes épületeket, csarnokokat, stadionokat, de készült itt már hullámvasút-szerkezet is. 250 főt foglalkozat a vállalat, zömében dombóvári, vagy környéki embereket. Így nagyban hozzájárul a környék munkaerő-piaci problémáinak megoldásában. A hosszú évek alatt a cég nemcsak Dombóvár hírnevét öregbítette, hanem Magyarország nevét is számos helyen megismertette.

Papp Zoltán a cég vezetése mellett figyel a városban és környezetében történő dolgokra is. Több alkalommal segített építeni, átalakítani vagy befejezni helyi csarnokokat, épületeket (pl. ipari tornacsarnoka vagy a DVMSE kosárlabda-termének bővítése). A helyi sportélet támogatása is fontos szerepet kap a cég üzleti filozófiájában. A helyi labdarúgás támogatása mellett alkalmi szponzorációt is felvállal a cég vezetése. A sport mellett több alkalommal nyújtott támogatást a Kft. kulturális és oktatási célokra is.

Freller Miklós (1945-2022)

(ny.pedagógus, Illyés Gy. Gimnázium)

Az ELTE-n szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. 1970-ben került az Illyés Gyula Gimnáziumba, ahol az eltelt 35 évben meghatározó tanáregyéniséggé vált. Szakjait rendkívül magas szinten művelte, oroszlánrészt vállalt a matematika speciális tantervű osztály megszervezésében. Az emelt szintű képzés bevezetése után mind matematikából, mind fizikából vállalta a többletmunkát, tanítványait magas szinten készítette fel az érettségire és a felvételire. Eredményes oktató-nevelő munkájának alapja a magas szakmai képzettségen túl a következetes követelményrendszer volt. Több évtizedig szervezte és vezette a megyei matematika szakkört, ahol a megye tehetséges tanulóit is segítette elmélyedni a tudományban. Tanítványai közül sokan lettek akadémiai doktorok, egyetemi tanárok, elismert tudósok. Több mint 20 évig vezette a matematika-fizika munkaközösséget. Munkáját országosan is ismerték és elismerték: 1998-ban Beke Manó Emlékdíjat kapott, 2005-ben Ericsson Díjjal tüntették ki. A képviselőtestület 1998-ban “Dombóvár Közoktatásáért” pedagógus díjjal ismerte el munkáját.

Kovács László

(ny.testnevelő tanár, Illyés Gy. Gimnázium)

Évtizedeken keresztül dolgozott egyetlen munkahelyén. Ezen idő alatt tanulók százaival ismertette meg a mozgást, a sportot, segítette több sportágban a minőségi utánpótlás-nevelést.Jelenleg is aktív szervezője, s elnöke a Dombóvári Tenisz Klubnak. Tanítványai közül jelenleg többen is a város iskolai testnevelését, minőségi sportját segítik. Emberi tartása, szakmai elhivatottsága példaként szolgál tanítványai és sporttársai előtt.

Dr. Kutas Péter

Lengyel Ferenc

(T.M. Szolgáltatóipari Szövetkezet dombóvári kirendeltségének ny. vezetője)

Középiskolai tanulmányai után a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetnél helyezkedett el, majd a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet dombóvári kirendeltségének lett az ügyvezetője. Több mint 100 fővel dolgozott közmegelégedettségre egészen nyugdíjba vonulásáig. E munkája mellett számos társadalmi funkciót vállalt: községi tanácstag, majd 30 évig városi tanácstag. 1963-1999 között a Tolna Megyei Autóklub vezetőségi tagja és a Dombóvári Autóklub kirendeltség vezetője. 1969-1990 között tagja volt a Tolna Megyei Közlekedésbiztonsági Tanácsnak és titkára a dombóvári Közlekedésbiztonsági Tanácsnak. Társadalmi munkájáért több kitüntetést is kapott. Dombóvár sportéletében is aktívan részt vett úgy versenyzőként mint edzőként. A DVMSE birkózó és asztalitenisz versenyzője volt. Horváth Lászlóval együtt teremtették meg városunkban a tekesportot, játékosként Tolna megye válogatottja volt. 1963-ban a Tolna Megyei Tekeszövetség elnökségébe választották.

dr. Somogyi György (   -2013.)

(sportszervező)

1963 óta Dombóvár sportjáért tevékenykedett. Munkája mellett folyamatosan képezte magát, a Testnevelési Egyetem Sportszervezői szakát is elvégezte, ahol országos kapcsolatokra tett szert, melyek nagy segítséget adtak eredményes munkájához. Az ő nevéhez fűződik Dombóváron többek között a kesztyűgyári kézilabdapálya, a MÁV sportcsarnok, az uszoda, a Lánggépgyári sporttelep, a lovaspálya, a tekepálya, az ökölvivó terem. A feltételek megteremtése után országos szinten megismertette városunk nevét a versenysportokban. A kiváló eredmények magukkal hozták a külföldi sportkapcsolatokat is. A több mint 30 éves sportszervező tevékenységét megyei és országos szinten is elismerték: A Magyar Népköztársaság ezüst Sportérdemérmét kapta meg.

Somogyvári László

(ny. iskolaigazgató)

1965-ben kezdett pedagógusként dolgozni. 1973-tól a döbröközi iskola igazgatója, majd a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatóhelyettese. 1981-től 22 évig, nyugdíjba vonulásáig a Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója. Meghatározó egyénisége volt városunk pedagógus társadalmának. Számtalan tanulmányi, kulturális, sportsiker fűződik nevéhez. Neki köszönhető a Zrínyi iskola sportudvarának kialakítása, a sportcsarnok létrehozása, valamint a felsőtagozat épületének korszerűsítése. A problémákkal hozzáforduló munkatársak mindig emberséges és segítőkész vezetőre találtak. Szívén viselte a művészeti oktatást, sokat tett a szakmai színvonal fenntartásáért. Nemcsak a pedagógusok, hanem intézményvezető kollégái is nagy tisztelettel tekintettek rá. Magas szívnonalú munkáját a képviselőtestület főtanácsosi, majd 2003. évben címzetes igazgatói címmel ismerte el.

Bocz János

(fafaragó, faszobrász)

1947-ben született Dombóváron. Azóta is itt él és dolgozik. Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen dolgozott a fával, azonban hivatásává csak 1973 után vált a faművesség. 1969-től a Baranyai Népműszeti Szövetkezet bedolgozója. Mesterei Balássy Gyula, Szekeres István (Dombóvár), Eöri Szabó Dezső (Kurd) fafaragók voltak. Munkássága sakk-készletek tervezése és faragása révén (Dózsa-, Koppány sakk-készletek) kezdett kiteljesedni. Megismerte a somogyi pásztorfaragást, a lószőrfonást, gyümölcsmagvak faragását, domborművek, faszobrok alkotását. Gyűjtőmunkát végzett a Tolna megyei pásztorfaragásokról, majd a magyarországi temetkezési szokásokról (fejfák, kopjafák). 1974 és 1978 között a pécsi Képzőművészeti Gimnázium esti tagozatát végezte el stílbútor és restaurátor szakon. 1990-től a Pécsi Népművészeti Szövetkezet megszűnését követően önálló iparosként kezdett el használati tárgyakat majd kisbútorokat és játszótéri fa játékokat gyártani. Az egyházak sok megrendelést adtak számára szakrális berendezési tárgyak, szobrok, bútorok elkészítésére. Számos dél-dunántúli templomban találhatók meg munkái, köztük a Pécsi Székesegyházban is. Az újdombóvári templomban is több munkája megtalálható. Amellett, hogy munkásságával hírnevet szerzett önmagának és Dombóvárnak, a város közintézményei számára mérhetetlenül sok társadalmi munkát végzett éveken át. Keze munkáját dicsérik a város általános iskoláinak játszóterei, óvodáinak fa udvari játékai. A Hunyadi téri Illyés Kopjafa, illetve a Fekete István Múzeum-kertjében álló életfa is alkotásai közé tartozik. Rendszeresen segítséget nyújt a Városszépítő Egyesület által működtetett Helytörténeti Múzeumnak. Tárlók készítésén, a múzeum berendezésének segítésén túl minden fából készült alkotás, múzeumi darab restaurálását díjmentesen végezte, végzi.

Frellerné dr. Kovács Anna

(címzetes főjegyző)

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1972-ben. Ebben az évben kezdett a dombóvári Járási Hivatalnál dolgozni, titkársági előadóként, 1975-ben osztályvezetőnek nevezték ki. 1990 decemberétől városunk jegyzői teendőit látja el. Munkáját hivatásnak tekintette, ennek megfelelően azt odaadással, magas szakmaisággal látta el. Nagy hangsúlyt fektetett az ügyfelekkel szembeni emberséges bánásmód megkövetelésére, az ügyek jogszerű elbírálására. Munkásságára az igazságosság és az emberek önzetlen tisztelete volt jellemző. Városunk közéletének is rendszeres résztvevője, szervezője volt. Hangversenyek, Városházi Zenei Estek, könyvbemutatók, különböző kulturális rendezvények, kiállítások aktív szervezője, megálmodója volt. Az “Év Jegyzője” címet 2003-ban érdemelte ki, 2004-ben pedig címzetes főjegyzői minősítést kapott. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Polgármesteri Hivatal az elmúlt évben ISO 9001 minősítést kapott és elnyerte a Magyar Közigazgatás Minőségi Díjat is.

dr. Kacz Anna

A Pécsi Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Első munkahelye a Dombóvári Kórház Radiológiai Osztálya volt. 1977-1981-ig Algériában teljesített szolgálatot. 1984-től vezetője a Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálatnak, 1991-től az ÁNTSZ tiszti főorvosa. Munkája során helyt kellett állnia a mindennapokban, a rendkívüli helyzetekben, hóakadály, árvíz idején is. Számos új beruházás valósult meg a városban és környékén az ő szakmai véleményének figyelembevételével. A város és a kistérség érdekeit mindig figyelembe vette, maximális segítőkészségről téve tanúbizonyságot.

Lampert Gábor

(ny. ökölvívó edző)

1957-ben 19 évesen kezdte pályafutását a Szekszárdi Dózsa Sportegyesület NB-I-es csapatának tagjaként. Versenyzőként többszörös Vidéki Magyar Bajnok, katonaévei alatt a hadsereg bajnoka címet nyerte el. 1968-1971-ig Simontornyán volt edző, ebben az időszakban három magyar bajnokot nevelt. 1973-tól a Dombóvári Spartacus Szakosztály újjáalakulásán dolgozott. Különböző korosztályban több válogatott versenyzőt nevelt. Petrovics János (olimpiai helyezést ért el Szöulban, jelenleg profi ökölvívó Mexikóban), Kalocsai Zoltán jelenleg is profi ökölvívó, Forgács Sándor és még sok más tehetséges ökölvívó került ki tanítványai közül, akik a világ különböző részén sportolnak. Az ország első Úttörő Olimpiáját Gabi bácsi szervezte meg, melynek az akkori Molnár György Általános Iskola adott helyet. A Magyar Ökölvívó Szövetség felkérésére szervezte meg Dombóváron az Angol-Magyar ökölvívó mérkőzést. Több edzői, sportolói kitüntetése, életműdíja mellett 1998-ban a Magyar Ökölvívásért díjat kapta meg az országos ökölvívó egyesülettől.

Molnár Ottó (esperes-plébános)

1960-ban szentelték pappá. Több plébánián dolgozott káplánként, majd plébánosként. 20 éven át gondozta a bikali egyházközösség híveinek hitéletét, végezte a lakosság legnagyobb megelégedésére vállalt vallási feladatait. A pécsi püspök 1997-ben helyezte az újdombóvári plébániára. Molnár Ottó esperes plébános közvetlensége, a közügyek iránti érdeklődése, humánuma folytán rövid idő alatt népszerű lett a városrészben. Újdombóvár meghatározó személyisége lett. A katolikus hívők gyakran kérnek tőle tanácsot, olyanok is, akik nem aktív gyakorlói a hitéletnek. Eredményes együttműködést alakított ki a városrész intézményeivel, civil szervezeteivel. Az általa szervezett orgona- és kórushangversenyek nagy érdeklődéssel bonyolódnak. Mindennapi tevékenységében a tolerancia, az emberi méltóság, az emberség megőrzésével párosul. A dalmandi körzet, a kórházi kápolna, a kórházi betegek vallásgyakorlásának segítése is feladatai közé tartozik.

Őri Nándor (építőmester)

1945-ben született a Zala megyei Orosztonyban. Iskoláit Attalában kezdte, majd a kaposvári ipariskolában fejezte be. Tanulmányai után Kaposváron helyezkedett el és 12 évig a Somogy Megyei Műemlékvédelemnél dolgozott. A műemlékekhez kapcsolódó munkák során ismerte és szerette meg ezt a területet. Dombóvárra kerülve ezért kapcsolódott örömmel a Városszépítő és Városvédő Egyesület tevékenységéhez. 1992-ben a gimnázium főbejárata felett az Ambrus Sándor által készített koronát már ő segítette helyére.Az Egyesület a honfoglalás 1100. évfordulójára egy temetői emlékezőhelyet kívánt létesíteni. Őri Nándor építői és terezői munkáját ismerve, ismét hozzá fordultak, aki elkészítette a temetői sírkert tervét, központban egy kápolnával. Arra is volt figyelme és hozzáértése, hogy a kápolna Mária-szobrát megtervezze. A kápolnát társadalmi munkában építette, ugyancsak a sírkert megvalósításában nagy hozzáértéssel, személyesen irányította a szállítási és daruzási munkákat, a síremlékeket ő maga állította fel, rögzítette azokat az új helyen. A sírkert és a kápolna felszentelésére 1996 november elsején került sor, amelyet Farkasdi András apát, esperes-plébános végzett. Azóta a hely kegyeleti hely lett, minden évben halottak napja idején sok-sok megemlékező jelenlétében emlékeznek a régiekről.2000 óta a volt főszolgabíró-lak (a mai múzeum) épületének felújításánál az épített környezet vezetője, szaktanácsadója és lelkiismeretes ellenőre lett. Biztosítéka volt annak, hogy csak jó munkát végezhettek az épületen. Minden munkába bekapcsolódott, ha kellett javított, kiállítások rendezésénél munkájával, tapasztalatával, esztétikai érzékével nélkülözhetetlen segítség volt. E tevékenysége mellett sok relikviával, tárgyi emlékkel gazdagította a múzeum anyagát.

Fehér Jánosné

(Egyesített Szociális Intézmény vezetője)

A szociális otthon vezetője 1994 óta. Kinevezése után főiskolai diplomát szerzett. Nagy érdemei vannak az idősek gondozásával kapcsolatos tervek és feladatok kidolgozásában. Komoly szakmai munkát fejtett ki az idősek gondozóházainak kidolgozásában. A szociális otthon rekonstrukciójában is vezető szerepet vállalt. Példaértékű munkát végzett az idős emberek jelzőhálózatának kiépítésében is. Neki köszönhető, hogy az igen rossz állapotban lévő szociális otthon, és a vele párhuzamosan működő szociális ellátás mára már európai színvonalom működhet Dombóváron. Ehhez jól szervezett gondozói és ellátói hálózatot is sikerült kiépítenie. Munkája nyomán sok idős ember érezheti magát biztonságban, és nyugodt, békés öregkort tud a város is biztosítani számukra.

Karászi Imre

(ny.pedagógus)

1954-től nyugdíjba vonulásáig, közel negyven éven át nevelte Dombóvár gyermekeit, fiatalságát a sportra, testedzésre, egészséges életmódra. Már az 1940-41-es korosztállyal megyei bajnokságokat nyertek kézilabdában. Atlétikában és labdarúgásban tanítványai országos szinten is kiemelkedő eredményeket értek el. Hivatása mellett társadalmi munkában, szabadidejének jó részét feláldozva, tevékenyen részt vett Dombóvár sporthírnevének öregbítése érdekében. Több szakmai és állami kitüntetésben részesült. Generációk sorát oktatta szép szóval, példamutatással, lelkiismeretes, egészséges életvitellel. A városban kettő kézilabda pálya építése, a DVMSE pálya, több edzőtábor létrehozása és vezetése fűződik nevéhez. Nyugdíjba vonulását követően az önkormányzat Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottságában tevékenykedett.

dr. Keller József

(Gunarasi gyógyfürdő vezető főorvosa)

Zombán, földműves család gyermekeként született 1927-ben. A famíliát két vtizeddel később Németországba telepítették. A fiatalember Lipcsében végezte el az orvosi egyetemet, majd ugyanott a Szent Erzsébet Kórházban kezdett dolgozni, ahol később a nőgyógyászati osztály főorvosa lett. Feleségével és három gyermekével 1975-ben visszaköltözött Magyarországra. Dombóváron kapott állást és tizenhét esztendőn keresztül – nyugdíjazásáig – a gunarasi gyógyfürdő vezető főorvosaként tevékenykedett. Az 1980-as évek közepén a városban élő német nemzetiségűekből a nyelv, illetve a hagyományok őrzésével és ápolásával foglalkozó kulturális egyesületet szervezett, aminek az elnöki tisztét a rendszerváltásig töltötte be. 1991-ben alapítója volt a Magyarországi Katolikus Németek Országos Egyesületének, melyben éveken keresztül a vezetőség tagjaként munkálkodott. Egy évvel később belépett a Dombóvár-Kernen Baráti Körbe, mely a két település közti partneri kapsolatot ápolja azóta is. 1995-ben szorgalmazta a Katolikus Németek Pécsi Egyházmegyei Egyesületének létrejöttét. A tagság őt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Az 1998-as helyhatósági voksolások előtt lakóhelyén mozgatórugója volt a német kisebbségi önkormányzat megalakítását célul kitűző nemzetiségi klub életre hívásának. Annak irányításában a kezdetektől szerepet vállalt. A civil szervezet 2003-ban tiszteletbeli elnökévé választotta. Az elmúlt öt évben a dombóvári térség idegenforgalmi vállalkozóit tömörítő Kék Csillag Kistérségi Turisztikai Egyesület elnöki tisztét is betöltötte és külföldi ismeretségeit felhasználva, erősítette a magyar-német kapcsolatot. 1999-től birtokosa a helyi német kisebbségi önkormányzat által alapított “Emlékgyűrű a dombóvári német kisebbségért” elnevezésű kitüntetésnek. A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségétől 2003-ban a “Tolna Megye Németségéért” kitüntetést vehette át.

Beles Lajos

(MÁV-főművezető)

1941. október 24-én született a Komárom megyei Szőnyben.

1959-ben lépett a MÁV szolgálatába a dombóvári fűtőházban gőzmozdony lakatosként, majd esztergályosként, 1966-tól dízeljármű villanyszerelői beosztásban. 1971-től a mozdonydiagnosztikai állomás vezetője, 1977-től főművezetője, 1984-től a villamos mozdonyok javítását is irányította. 1994-ben a MÁV-HZ együttműködés során egyik irányítója a két ország közötti közlekedéshez szükséges mozdonyátalakításoknak. Irodalmi munkássága 1970-ben kezdődött, a Tolna Megyei Népújság külsős tudósítója, majd a Vasutas Világ és a Vasútgépészet szaklapokban jelentek meg írásai. Kezdeményezője és kivitelzője volt 1987-ben a dombóvári Vontatási Főnökségen belül létrejött múzeumnak. 1997-ben írta meg első szakmai tárgyú könyvét, amely a V43 sor. villamosmozdonyokkal kapcsolatos kérdést dolgoz fel. 1997-ben jelent az Ütköző című pályázatra írt Vasutas Horoszkóp c. humoros írása, amellyel első díjat nyert, ez lett alapja a Vasutas Murphy című, vasúti humorra épülő könyvének. 1998-ban jelent meg a Fejezetek a dombóvári fűtőházak történetéből című könyve. 1999-ben a Fejezetek a dombóvári Gazdasági Vasutak történetéből.

Csonka Sándor

(festőművész)

Dombóváron született 1936-ban. A budapesti Dési-Huber iskolában elismert mesterek irányítják és korrigálják képeit. Szőnyi István mester a Dunakanyar szerelmesévé teszi, ott sajátítja el a szabad ég alatti festészetet. Benedek György festőművész inspirálja a balatoni tájak festésére. Realista festőnek vallja magát, szívesen fest csendéletet, a paraszti élet igen jó ismerője. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Ázsiát, Afrikát, az Amerikai Egyesült Államokat és Közép-Amerikát. Képei megtalálhatók múzeumokban, intézményekben és magángyűjteményekben a világ minden táján, ahol dolgozott. Dombóváron él és alkot. Több díj és oklevél tulajdonosa: 1999-ben ART-díjat, 2000-ben Nívó-díjat kapott, 2001-ben a Sztázak Elismerő Oklevelében részesítették. Az idei évben készül századik kiállítására, mely alkalommal száz képet állít ki a dombóvári Művelődési Házban.

Galambos István

(labdarúgó-edző)

1916-ban született Dombóváron. Iskolái elvégzése után a dombóvári VOGE Labdarúgó Egyesület felnőtt labdarúgó csapatának ifjúsági játékosaként is meghatározó tagja volt hosszú éveken keresztül. Tanulás, munka mellett is – rendkívül jó kapcsolatteremtő képessége révén – mindenkori csapatának vezéregyénisége volt. A 40-es évek végén, az 50-es években, a magyar labdarúgás aranykorszakában NB-II-es labdarúgóként, mint a régió-válogatott tagja öregbítette Dombóvár hírnevét. Mérkőzéseiket rendszeresen telt ház előtt játszották, edzéseiket is több száz szurkoló tekintette meg. 1952-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola labdarúgó-edzői szaktanfolyamát, és edzőként is szép sikereket ért el csapataival. Volt játékosai – Korpádi Lajos, Beke József, G.Kiss István, Potó Lajos, stb. – tisztelettel beszélnek mind a mai napig róla. Egyénisége, határozottsága, város- és sportszeretete példa lehet minden dombóvári előtt.

Györe István

(karate edző)

1934-ben született Dombóváron, lakatosként dolgozott 1989-ig,nyugdíjba vonulásáig. 1944-1980 között birkózott, edzősködött, majd 1975-ben a karate sport Magyarországra érkezésekor felismerte annak nagyszerű voltát, s még ebben az évben vállalta annak megtanulását, s Dombóváron az elsajátított ismeretek átadását. A karate nemcsak sport, hanem harcművészet is, mely sajátos jellegéből adódóan a test fizikai felkészítésén kívül a lélek fejlesztésével is foglalkozik. Ez veszélyes is lehet, mert ha egy edző csak a test edzésével foglalkozik, s nem megfelelően végzi a szellemmel való foglalkozást és a jellem formálását, akkor az önvédelmi fegyver könnyven rossz kezekbe kerülhet és rossz célokat szolgálhat. Györe István azonban ezt nagyon jól látta meg. Mindig tudta, hogy kitől kell megválni, nem félt soha megtenni azt, amit más sportok tanítói talán igen. Nála mindenki egyforma feltételekkel indult, csak az edzésen nyújtott munka számított. Sokszor még a szülők helyett az edzőtermen kívül is vigyázott tanítványaira, nehogy rossz társaságba keveredjenek. Nem végzettsége a tanítás, hanem annál több, hisz hivatásként műveli. A mintegy 50 év alatt az edzéseket mindig társadalmi munkában végezte és soha nem mondta, hogy most tanítási szünet van és nincs tréning. Túlzott szerénysége miatt soha nem kérkedett tudásával, munkáját csendesen végzi, neveli a nemzeti válogatottnak az országos bajnokokat gyermekkoruktól kezdve sokszor felnőtté válásukig.

Karászi Kálmánné

(középiskolai tanár)

A magyar-orosz szakos tanári diploma megszerzése, 1970 óta az Apáczai Csere János Szakközépiskola tanára. Munkáját a kezdetek óta magas szintű szakmai igényesség, szakfelügyelők, szaktanácsadók által az elismerés jellemzi. Diákokkal, szülőkkel, kollégákkal közvetlen. Szaktudása, oktató-nevelő munkája, emberi magatartása miatt tisztelet övezi. Tizenöt éve az iskola általános igazgatóhelyettese. Jelentős szerepe van abban, hogy ez idő alatt stabil, a diákok és pedagógusok számára is kiszámítható és biztonságot nyújtó intézménnyé vált az iskola. Nagy tapasztalattal, hozzáértéssel szervezi, ellenőrzi és irányítja a közismereti képzést. Következetességének, konfliktuskezelő képességének köszönhető, hogy kapcsolattartása a rábízott tanulókkal, a tantestülettel és a szülőkkel példaértékű. Ennek bizonyítéka, hogy évek óta ő a szülői munkaközösség irányítója. A tantestületben fontos szerepe van a közös értékrend betartásában és betartatásában. Szaktanárként a rábízott tanulókat szaktudással és szeretettel neveli. Innovatív munkája is kiemelkedő, évek óta kulcsszerepet tölt be az iskola minőségbiztosítási rendszerének kiépítésében. Folyamatosan továbbképzi magát. Pályaorientációs képzésen vett részt. A világbanki és a minőségbiztosítási képzéssel is naprakész tudással rendelkezik. 1987-ben, az iskola 60 éves jubileuma alkalmából az emlékkönyv szerkesztője volt. Jelenleg a 75 éves jubileum alkalmából az egész program irányítója, és az újabb emlékkönyv szerkesztője. Ennek kapcsán kutatómunka keretében volt tanárokkal, diákokkal, testvérintézményekkel, bázisvállalatokkal dolgozik együtt. A pedagógus pálya minden területén, szaktanárként, osztályfőnökként, vezetőként lelke az iskolának, magával ragadó kisugárzása meghatározza az iskola légkörét, az intézmény kapcsolatait.

Miszlai József

(középiskolai tanár)

Budapesten született 1946-ban. Történelem-testnevelés szakon szerzett pedagógus diplomát Pécsett. Szakmai életútja a kurdi általános iskolában indult, majd a dombóvári József Attila Általános Iskolában folytatódott és jelenleg az Apáczai Csere János Szakközépiskola testnevelő tanára és edzője. A városban köztiszteletben álló személy, diákok, szülők részéről munkáját elismerés övezi. Azon pedagógusok egyike, aki élete jelentős részét a tanítványainak áldozza, és munkaidejét figyelmen kívül hagyva készíti fel őket a versenyekre, felvételi vizsgákra (32 testnevelő tanár az ő “műhelyében” kezdte megismerni a szakmát). Az Apáczaiban megteremtette a kézilabdasport hagyományát, és jelentős eredményeket ért el csapataival (legutóbbit megemlítve, 2001-ben megyei döntőt megnyerve országos bajnokságba jutott a kézicsapat). A felmenő rendszerű versenyek mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi középiskolás tornákon is diákjaival. A kosárlabdában is folyamatosan az élmezőnyben van az általa felkészített csapat, és a labdarúgásban is sok elismerést tudhat magáénak, mint edző. Munkáját jellemzi az is, hogy a versenyeztetés mellett nagy gondot fordít a kevésbé tehetséges diákok mozgásfejlődésére, az egyéni képességek fejlesztésére, a sportolás népszerűsítésére. Szakmai ars poetikája, hgoy a tanuló a rendszeres következetes munkát igényli. Munkájának szakmai értékelését jelzi az, hogy a Tolna megyei Szaktanácsadói Névjegyzékbe bekerült, mivel eredményeivel, minőségi munkájával elismerést váltott ki.

Takács Istvánné

(ny. gimnáziumi tanár)

Orosz-történelem szakos diplomája megszerzését követően, 1969-től tanított az Illyés Gyula Gimnáziumban. A történelem munkaközösség vezetője volt, a megyében és dunántúli régiókban hirdetett történelmi vetélkedőkön diákjai az élmezőnyben végeztek. Szakértelmét a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola is gyakran igénybe vette. Nagy hangsúlyt helyez a helyi értékek felkutatására, megőrzésére. Meghatározó szerepet játszott Dombóvár helytörténeti kiállításának létrehozásában. 1984 óta aktív tagja a Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, amely a helyi múzeum működtetője. Könyvalakban publikálta a dombóvári temetőben nyugvó nevezetes emberek rövid életútját (Gyökereink nyomában). Arcok Dombóvárról c. kiadványa sok értékes adatot dolgoz fel a város múltjáért és jelenéért fáradozók, annak hírnevét öregbítők tevékenységéről. Szinte névtelenségbe burkolózó szerénységgel ápolja az Illyés család és a hozzátartozó nélküli volt gimnáziumi tanárok sírját. Feldolgozta Dombóvár zsidóságának történetét. Rendszeresen szervez könyvbemutatókat, irodalmi műsorokat. Vallja, hogy a szűkebb és a tágabb szülőföldhöz tartozás gyökerei azzal alakítható ki a leginkább, ha tisztában vagyunk településünk, kistérségünk, régiónk, országunk és népünk múltjával. A Magyar Történelmi Társulat felterjesztésére Juhász Ferenc honvédelmi miniszter emlékplakettet adományozott a diákok hazaszeretetre való nevelésében hosszú időn keresztül kiemelkedően végzett tevékenységéért. Tanári munkájáért “Kiváló pedagógus” kitüntetésben, valamint a városért végzett munkáját az önkormányzat “Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye” kitüntetéssel honorálta 2002-ben.

dr. Berger Rezső

(sebész főorvos)

39 évesen gazdag elméleti tudással, és pécsi sebészeti klinikai gyakorlattal, számos sebészeti újítással, tudományos munkával a háta mögött alapította meg a dombóvári kórházban a sebészeti osztályt 1969-ben, ahol a térség betegeinek ellátása során mindig a “saluis aegroti est suprema lex” (A beteg üdve mindenek előtt.) elvet szem előtt tartva végezte a munkáját. 25 éves dombóvári működése során “iskolát alapított” a sebészeti osztályon. Több új műtéti eljárást honosított meg, nem egy alkalommal elsőként végezve azt az országban. Tudományos munkáinak száma ez idő alatt is folyamatosan szaporodott. Neki köszönhetően Magyarországon itt végezek először olyan nyombélfekély műtétet, ahol a gyomrot teljes egészében meg lehetett tartani az odavezető idegek átvágása mellett. Ez az úgynevezett proximális selectiv vagotomia, amelyet a Magyar Sebészet c. folyóiratban is közöltek. Nyugdíjba vonulása előtt néhány évvel bevezette a laparoscopos cholecystectomiát, amely igen nagy előnyt jelentett a betegeknek mind a kórházi tartózkodást, mind a munkába állást illetően. Működése során kivívta beosztottjai, kollégái mély tiszteletét, elismerését. Szerény életvitele a mai napig példaként állítható Dombóvár város polgárai számára. 2018.ban elhunyt.

Kovács Béla (posztumusz)

(testnevelő tanár)

1957. június 4-én született Dombóváron. Általános iskolai tanulmányait Újdombóváron végezte, majd 1975-ben a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett. A pécsi Tanárképző Főiskolán 1980-ban földrajz-testnevelés szakos tanárként kapott diplomát. Tanítani 1980-ban kezdett a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Edzőként a város atlétika utánpótlásáért dolgozott. 1986-tól a DSK természetjáró szakosztály megalakulásával szervezetten és tervezetten járta az iskola tanulóival az országot. A Mecsek, a Zselic, az országos Kék Túra útvonalai után a Magas Tátrába vitte diákjait nyaranta, így szerettette meg a természetet több száz gyermekkel. Ő szervezte meg az azóta országosan elismert Pécs-Dombóvár túraútvonalat. A túra sikerességét az is bizonyította, hogy a gyerekek körében nagyon fontos eseménynek számított ez a teljesítménytúra. Tervei közt szerepelt a túra kiszélesítése, de sajnos ez már csak halála után valósulhatott meg. Tagja volt a Megyei Diáksport Bizottságnak. Ő szervezte kollégáival közösen a város és környéke diákolimpiai versenyeket, nagyon sok diákot megmozgatva. Munkássága során a gyerkek iránti tisztelet és szeretet vezérelte. A sportot nem csak tanította, hanem maga is űzte, és annak szellemében élt.

Ilia Ferencné

(Mozgássérültek Egyesületének vezetője)

Dombóváron, a jelenlegi Apáczai Csere János Szakközépiskola helyén lévő leányneveldében végezte általános iskolai tanulmányait, majd a helyi gimnáziumban érettségizett. Betegsége miatt fiatalon rokkantnyugdíjas lett. A kórházakban, rehabilitációs intézetekben ismerkedett meg azokkal a sorstársakkal, akik hasonló fizikai fájdalmakkal, lelki és nagyon sokszor anyagi gondokkal küszködtek. Ennek tudatában, segítő szándékkal – 21 évvel ezelőtt – vállalata el, szervezte meg Dombóváron az Országos Mozgássérültek Tolna Megyei Szervezetének Dombóvári Csoportját, melynek azóta is közszeretetnek, megbecsülésnek örvendő vezetője. Felkutatja, megkeresi, felvilágosítja, tanácsot ad a rászorultaknak, akik bizalommal fordulnak hozzá. Szinte fáradhatatlanul jár el ügyeik kedvező elbírálása érdekében. Egy-egy “fogadónapján” negyvenen-ötvenen is kérik segítségét. Több százan, vagy inkább több ezren köszönhetik Ilia Ferencnének azt, hogy sorsuk – ha kicsit is – jobbra fordult.

dr. Kőszegi György

(szemész főorvos)

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1961-ben avatták orvosdoktorrá, 1965-ben szemorvosi vizsgát tett. Pályája: gyakornok, tanársegéd a pécsi szemklinikán, osztályvezető főorvos a dombóvári Városi Kórházban. Kutatási területe: a szem egyes funkcióinak változása szemészeti megbetegedések esetén. A gyógyítás területén általános szemészettel, kancsal gyerekek kezelésével, glaucomások szűrésével, gyógyításával foglalkozott. Munkája során több publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban. A város betegeiért 30 éve végzi lelkiismeretes munkáját.

Bodó Imre

(agrármérnök, múzeumalapító)

1954. március 19-én született a Somogy megyei Göllében. Keszthelyen az Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Karán üzemmérnöki diplomát, majd 1983-ban agrármérnöki diplomát szerzett. 1984-től a Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson dolgozik mint növényvédelmi és növényegészségügyi felügyelő. Számos növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási cikke jelent meg különböző szakfolyóiratokban. Helytörténettel és agrártörténettel 1966 óta foglalkozik. 1986-ban alapító tagja a göllei Fekete István Baráti Körnek. 1995-ben megnyitotta dombóvári családi házában az általa összegyűjtött relikviákból a Fekete István emlékszobát. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az emlékszobát 1999-ben múzeumi működési engedéllyel látta el. 1996-ban megalapította a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesületet, 1997-ben az emlékszoba előtti kertben felállíttatta az író, Fekete István mellszobrát. Tagja az ajkai Fekete István Irodalmi Társaság elnökségének, a Somogy Megyei és a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek. Több emléktábla állításának volt kezdeményezője és avatója.

Gelencsér József

(gimnázium igazgató)

1927-ben született a Somogy megyei Kutason. Középiskolai tanulmányait Nagyatádon és Kaposváron végezte. 1947-ben felvették a Budapesti Pedagógiai Főiskolára. Bekapcsolódott a népi kollégiumi (NÉKOSZ) mozgalomba. A Nagy László Pedagógus Kollégium titkára volt. 1950-ben került Dombóvárra, a Gárdonyi Géza Általános Fiúiskolába tanítani. 1952-ben áthelyezték a Gőgös Ignác Gimnáziumba, ahol matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjazásáig. Közben 1954-től 1960-ig a Gyenis Antal Fiúkollégium igazgatója is. 1964-től a gimnázium igazgatóhelyettese, majd 1967-től 20 éven keresztül a gimnázium igazgatója.

Dr. Góczán Veronika

(köztisztviselő, irodavezető)

Dr. Magda Tamás (1936-2012)

1936-ban Szigetváron született. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1963-ban avatták orvosdoktorrá. A pécsi Tüdőgyógyintézetben szerzett tüdőbelgyógyász szakorvosi képesítést. 1970-től a dombóvári Tüdőbeteggondozó Intézet vezetője. A ’70-es évek elején a gerincferdülés gyakorisága és genetikájával kapcsolatban széleskörű vizsgálat szervezője, koordinálója volt. Ilyen méretű felmérés sem előtte, sem ezideig sehol nem történt. Ennek eredménye, mint “Dombóvári minta felmérés”, még jelenleg is hivatkozási alap a nemzetközi szakirodalomban. Több mint 50 előadást tartott különböző szakterületek kongresszusain, kb. 14 cikke jelent meg több külföldi folyóiratban is. Rendszeresen szervez városunkban tudományos kongresszusokat. Töb szakmai – magyar és nemzetközi – tudományos társaság tagja. Megalapítója és jelenleg is vezetőségi tagja a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Gondozói Szekciójának. 2000-től Tolna megye Pulmonológus Szakfőorvosi feladatait is ellátja. Több civil szervezet, egyesület tagja, illetve vezetője. A Magyar Vöröskereszt helyi elnöke, évekig a megyei, illetve az országos vezetőség tagja is volt. Kiváló Munkáért és Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz, ezüst és arany fokozatát kapta. 2005-ben a Megye Napon Bezerédj István-díj kitüntetéssel ismerték el munkáját. 2000-ben a képviselő-testület Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye kitüntetésben részesítette.

Dr. Szőke Sándorné (Zsiros Mária) (1931-2023)

(tanár)

Békéscsabán született 1931. október 26-án. 1956-ban földrajz-geológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán. Történelem szakos hallgató is volt Szegeden, de diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Kapta 1962-ben. Pedagóguspályáját Dombóváron, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában kezdte. 1958-ban a Gőgös Ignác Gimnázium tanára lett, ahol nyugdíjazásáig tanított. 1983-tól Tolna megye középiskoláinak történelem szaktanácsadója volt. Tagja lett a Magyar Történelmi Társulatnak, 1982-ben kiváló pedagógus kitüntetésben részesült. A Városszépítő Egyesület titkári tisztségét is betöltötte. Publikációi a történelemtanításban és tanulmánykötetekben jelentek meg. Főbb írásai, művei: 1994. Dombóvári Városszépítő Egyesület; Dombóvár köztéri szobrai és emlékművei (társszerző) Dombóvár, 1996. Dombóvár Város Önkormányzata és huszonhat civil szervezet; a Dombóvári Városszépítő Egyesület 15 éve a dokumentumok tükrében. (helytörténeti sorozat 3.) – a dokumentumokat válogatta és összeállította, szerző is. 1999. Dombóvári Városszépítő Egyesület; Kossuth-emlékmű Dombóváron, a Szigeterdőben képeslapsorozat. 2023-ban hunyt el.