A Dombóváron húsz évet töltött Bodai Józsefnek sokat köszönhet a város, az irányítása alatt fejlődő közösség és a néptáncosok. A 2000-ben, 68 éves korában elhunyt tanár, koreográfus, művészeti vezető, a tornasport kitűnő edzője, legfőképp pedig a nagybetűs Ember emléke előtt tisztelegtek egykori tanítványai, pályatársai és a város. Bodai két évtizeden keresztül alkotott, szervezett, közösséget teremtett – új színt és magas nívót hozva Dombóvárra.
1954-ben került Dombóvárra, az újdombóvári általános iskolába. Tánccsoportot alapított, tornászcsapatot hozott létre, természetjáró szakkört szervezett. A Dombóvári Ifjúsági Táncegyüttest néhány esztendő alatt élvonalbeli együttessé formálta. Hatalmas sikerrel szerepeltek a városi rendezvényeken, országos bemutatókon, versenyeken. 1972-ben Kapos Táncegyüttes néven szervezte újjá a táncegyüttest, és tanítványaival sorra járták az országot és Európát. 1974-ben elkerült Dombóvárról, 1976-tól lett a Mecsek Táncegyüttes szakmai vezetője. Számos díjjal ismerték el munkásságát, érdemeiért a díszpolgári kitüntetést 2002-ben posztumusz kapta meg.
Müller Ádám, a Dombóvári Kultúrális Szolgáltató Központ igazgatójának köszöntője után a programsorozat kiállítás-megnyitóval vette kezdetét az előtérben; egykori tanítványa, Dr. Pálfalvi József gondolataival, valamint az egész este folyamatosan kivetített fotós összeállítással a Kapos Táncegyüttes történetéről, melyet Erky-Nagy Tibor állított össze többszáz fényképből.
Majd a művelődési házban a Kapos Táncegyüttesnek és más csoportoknak is helyet adó próbatermet Bodai József teremnek nevezték el. Az ötletadó dr. Pálfalvi József támogatásával készülhetett el az a portré —Fodor Ákos rajz-vizuális kommunikáció tanár, festő alkotásaként —, amely most a terem falát díszíti.
Az emléknap folytatásaként „Kapos partján mandulafa virágzik” címmel a közel két órás gálára színvonalas produkciókkal, meglepetésvendégekkel, visszaemlékezésekkel, archív felvételekkel készültek a szervezők, a program megálmodója és fő szervezője: Wiedmer-Balipap Zsuzsa. Nem volt véletlen a gála címadása sem, 1973-ban ezzel a címmel mutatta be a Kapos Táncegyüttes új műsorát. Az est koreográfusa akkor Bodai József volt.
Az ünnepi gálát Dr. Németh Tímea alpolgármester nyitotta meg: „Hálámat szeretném kifejezni a város vezetése nevében a szervezőknek, a szereplőknek és a fellépőknek is, akik az első szóra csatlakoztak és a felkérésre rögtön igent mondtak. Részvételükkel ők szintén fejet hajtanak Bodai József emléke, munkássága előtt. Példaértékű, hogy azoknak is hívó szó a Tanár úr neve és munkássága — ennyi év után is, akik velem együtt – sajnos — nem ismerhették őt személyesen.”
A Kapos Táncegyüttes, a kaposszekcsői Tűzlepkék Néptánccsoport, a kapospulai Vízmente Néptánccsoport, valamint a Takács László János koreográfiáját előadó vendégek (a Buzsáki Boszorkányos Néptánc Egyesület két táncosa és Czigány Tamás „Csárli”) valamint egykori Bodai tanítványok színvonalas produkciókkal tették méltóvá a rendezvényt. Nyári Éva, Orlai Kati, Vass László voltak az együttesek vezetői; zenélt Őss Csaba és zenekara; Kovácsné Lébényi Klára — aki szintén vezette korábban a Kapos Táncegyüttest — volt az est háziasszonya. A legnagyobb meglepetés a Portugáliában élő Balázs Istvánnak és fiának, Balázs Gergelynek a fellépése volt, hiszen a városban „Balázs Pistaként” ismert hegedűs volt korábban a Kapos Táncegyüttes legendás zenei vezetője, ám a nyolcvanas évek óta nem járt a városban, és soha nem lépett még színpadra szintén hegedűművész fiával.
A rendezvényen beszédet mondott Szabadi Mihály, aki pályatársként emlékezett Bodai Józsefre, valamint hangüzenetet küldött Parais István, akire ugyancsak nagy szeretettel emlékeznek tanítványai és Dombóvár hálás közönsége. Jelen volt Bodai József özvegye, Schüszler Mária és lányai Bodai Katalin és Bodai Ágnes is.
A város Bodai József tanár úr emlékét eztán is őrizni és ápolni fogja.
Last modified: 2022.11.23.