A madéfalvi tömeggyilkosság 259. évfordulóján megemlékezést tartott a Dombóvári Székely Kör a Szent László Parkban. Minden évben összegyűlnek ezen a napon, a 2014-ben kialakított emlékhelyen, és gyertyát gyújtanak az áldozatok emlékére. Az eseményen a tagság mellett részt vett Pintér Szilárd polgármester, Futó Péter és Tobak Gábor önkormányzati képviselők, valamint Hosszú Sándor Gergely a Dombóvári Civil Tanács elnöke.
A madéfalvi veszedelem néven is emlegetett esemény rövid összefoglalóját olvashatják az alábbiakban:
A hagyományosan katonanemzetnek számító székelyek az 1700-as évek kezdetéig ellátták a keleti határvédelmet, melynek fejében adómentességet élveztek. Ennek vetett véget a 18. század kezdetén az osztrák katonai vezetés, amely összegyűjtötte a székelység fegyvereit és egységesen földműves titulust adtak számukra.
A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta.
A helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Mádéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak Vízkeresztkor. A csíkiakhoz csatlakoztak a Háromszékről lovakkal érkező székelyek is, de ők kijelentették, hogy nem maradnak az erdőben, javasolták, menjenek be a falvakba. Végül a lovak megfelelőbb ellátása érdekében úgy döntöttek, hogy Madéfalvára vonulnak be.
A korabeli leírások szerint az erdőből január 6-án mintegy 5 ezer ember érkezett Madéfalvára és a környező településekre. Az elképzelés az volt, hogy a tömeg január 7-én hajnalban Taplocára vonul az osztrák katonai parancsnokság székhelyére és átadják közös kérvényüket. Az osztrákok tudtak a tervezett bevonulásról. Ezzel párhuzamosan készült a támadás, 7-én kora hajnalban kivezényelték a katonaságot és körbezárták a falut, két ágyút is felállítottak. Hajnali 4 órakor dördült el az első ágyúlövés, a golyó egy parasztházba csapódott, a háromszékiek egyik vezetőjének közelében” Ezzel megkezdődött a támadás, a katonák lerohanták a falut, a Varga-szeg nevű falurészt felégették. A meglepett székelyek nem tanúsítottak ellenállást, aki tehette, mentette az életét. „Reggel 9 óráig tartott az öldöklés, majd 11 óráig kifosztották a falut. Voltak, akik megkísérelték az átkelést a befagyott Olton, ám beszakadt alattuk a jég és odavesztek. A sérültek, a megfélemlített emberek a környező erdőkbe menekültek, néhányan a csíksomlyói ferences kolostorban kaptak menedéket. A mezőkön, az erdőkben sebesültek és halottak tömege feküdt, mintegy 400 foglyot pedig a csíkszeredai várba szállítottak kihallgatásra” Ezen a havas téli éjszakán, vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 200 embert (köztük ártatlan gyermekeket is) mészároltak le.
Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf megalapította az öt magyar falut: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva. Templomokat és iskolát építettek, tanítókat, papokat kaptak. 1920-tól, a Trianoni diktátum után a falvak a mai Romániához kerültek, Szucsáva megye területén találhatók. Innentől elsorvadt az oktatás, hitélet, nem érkezett több tanító, pap.
Last modified: 2023.01.10.