Rózsa Norbert (1972- )
(úszó, Európa-, világ- és olimpiai bajnok)
A magyar úszósport egyik legeredményesebb sportolóját sok-sok szál fűzi Dombóvárhoz. Itt született 1972. február 9-én. Általános iskolai tanulmányait a Gárdonyi Géza Általános Iskola testnevelés tagozatán végezte. Az évek során társai közül szerénységével, szorgalmával és példamutató magatartásával tűnt ki. A rendszeres úszást 1979-ben kezdte el. Már a kezdeti időben látszott, hogy a fiatal sportoló mellúszásban ügyesebb az átlagnál. Ezt a következő években versenyeken is bizonyította. 1982-ben az országos delfin seregszemlén ezüstérmes lett. 1983-ban az országos úttörőbajnokságon az 50 méteres mellúszásban bajnoki címet szerzett. 1986-ban az 50 m-es mellúszásban beállította az országos gyermekcsúcsot. 1987-ben az országos vidékbajnokságon 100 m-es mellúszásban 3. lett a felnőttek között. Már 10-11 éves korában legtovább úszott a házi hosszútávú versenyen, magában hordozva azt a kitartást, ami a világraszóló eredmények eléréséhez szükséges.
1990-ben 100 m mellúszásban világbajnok, 200 m-en vb ezüstérmes, 1991-ben 100 m-en Európa-bajnok, 200 m-en Eb-ezüstérmes. 1994-ben 100 és 200 m-en világbajnok, vegyesváltóban vb-bronzérmes. 1996-ban 200 méteren olimpiai bajnok lett Atlantában. 1998-ban 200 méteren és vegyesváltóban vb-bronzérmes. Világ- és Európa-csúcstartó. 1994-ben a legjobb férfi sportolóvá választották. 1991-ben lett a város díszpolgára.
Buzánszky Jenő (1925-2015)
(labdarúgó, az Aranycsapat tagja, olimpiai bajnok)
1925-ben született Újdombóváron. A városban végezte elemi és gimnáziumi tanulmányait, 1943-ban érettségizett a Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban. A MÁV Vasúti Tisztképzőt 1946-ban, a Testnevelési Főiskolát 1964-ben végezte el. Szabadidejét a labdarúgásnak szentelte. Először a dombóvári VSE csapatában játszott, majd magasabb osztályba, a pécsi VSK-hoz igazolt. Pécsről az NB-I-es Dorogi Bányászhoz került. Az akkori magyar válogatott szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv a jövő labdarúgóját látta benne, és a válogatottba hívta. Állandó tagja lett a legendássá vált „Aranycsapatnak”, 49 alkalommal vette fel a magyar válogatott címeres mezét.
Tagja volt az 1952-es olimpián arany-, az 1954-es VB-n ezüstérmet nyert magyar válogatottnak. 1991-ben lett a város díszpolgára. Emlékét Dombóváron a róla elnevezett újdombóvári utca is őrzi.
Széles Lajos (1898-1992)
(a Naksol feltalálója)
1898-ban született Nakon. Végigharcolta az első világháborút, több katonai kitüntetés birtokosa. Fiatalon, a nagy gazdasági válság 1929-ben vándorútra kényszerítette. Borbélymesterként került Dél-Amerikába, ahol Uruguayban telepedett le. Itt ismerte meg a gyógyító füvek hatását és kísérletezte ki az égés elleni szert is. Ismereteit a magyarság javára akarta fordítani, ezért 1964-ben hazaköltözött szülőfalujába, Nakra, és itthon kezdett el gyógyítani. A nagyhatású szer hamarosan világhírűvé vált, de a bürokrácia, az értetlenség sokáig nehezítette az életét, míg végre hazájában is elismerték találmányát és használata általánossá vált Naksol néven. Gyógyító találmánya árából Dombóváron lakást vásárolt, és itt élt haláláig. 1988-ban Maecenas-díjjal tüntették ki. 1992-ben hunyt el. Tisztelői, családja és a város közösen állítottak emléktáblát volt lakhelye elé a Város Hetén, 2011-ben
Kaponya Judit (1931-2016)
(festőművész)
1931-ben született Kaposváron, a család apai részről naki származású. Édesapja 1920-1965 között Dombóváron fogorvos és fül-orr-gégész. Elemi iskolai tanulmányait az Orsolya Rendi apácáknál végezte, majd az Esterházy Gimnáziumban érettségizett 1949-ben. Ugyanebben az évben felvették Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol Domanovszky Endre, Poór Bertalan tanítványa volt. Először az akkor induló Magyar Televíziónak dolgozott, az esti mesék és az iskolatelevízió illusztrációit készítette. 1970 óta a Művészeti Alap tagjaként szabadfoglalkozású festőművész. 1968-ban volt az első kiállítása Budapesten. 1972-ben a szentendrei művésztelepre került és ott dolgozott. 1976-ban Szentendrére költözött és azóta is ott él. Intellektuális, érzékeny festő, akit az emberiség sorskérdései érdekelnek. Fő műveinek szereplői a misztikus tájak előtt felbukkanó angyal, a magányos bohóc. Erősen foglalkoztatja Krúdy, Vujicsics Tihamér világa, a modern balett. Számos egyéni kiállítása volt, töbek között a Fővárosi Művelődési Házban, a Fényes Adolf Teremben, Szegeden, a Helikon Galériában, Hatvanban. 1991. március 26-án a dombóvári Galériában volt kiállítása, erről nemcsak a helyi, hanem a budapesti televízió is készített felvételt és interjút.
Majoros Lászlóné Medveczky Gabriella (1911-2001)
(vöröskeresztes aktivista, az első magyar női ejtőernyős)
1911-ben született Dombóváron. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen végezte a Vöröskeresztes Ápolónőképző Intézetben. Budapesten a Honvéd Kórházban dolgozott, 1937-ben légimentő tanfolyamot végzett. Egy nemzetközi bemutatón végrehajtott légi mentési mutatványért kitüntetést kapott, ezzel az ugrásával ő volt az első női ejtőernyős Magyarországon.
1940-1944 között Nagyváradon és Marosvásárhelyen szervezte újjá a Vöröskeresztet. Felállított egy 1000 ágyas hadikórházat, ápolta a világháborús sebesülteket. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a háború után a Florence Nightingale emlékéremmel tüntette ki. 1947-től a dombóvári mentőszolgálat telefon-ügyeletese volt nyugdíjazásáig.