Idén nyáron is folytatódott a régészeti munka. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával folytatta a Tolna megyei dombói várban megkezdett tervásatást. A munkában több régész és egyetemi hallgató vett részt, akik az ország minden tájáról érkeztek Szombathelytől Nyírbátorig. A szakmai munkát Berta Adrián régész irányította és a kincskeresésbe önkéntesek és középiskolások is bekapcsolódtak.
A lelőhelyen a 2014 óta tartó feltárás során sikerült tisztázni a vár kiterjedését, a főbb építési periódusait és a jellemző rétegtani viszonyait. A vár területe, az azt körülvevő várárokkal együtt összesen 3500 m2. A várárok szélessége egyelőre csak légifotók alapján, hozzávetőlegesen határozható meg. A középkori erősség területén 2014 és 2020 között hat kutatóárok, három szonda és tizenöt szelvény megnyitására került sor, elsősorban azokon a pontokon, ahol várható volt, hogy a vár alaprajzi elrendezésére vonatkozó adatok kerülhetnek elő. Elkezdődött a déli épületszárny keleti oldalának a szisztematikus feltárása is, amely a mai napig álló délkeleti pillér konzerválásához és részleges műemléki helyreállításához szükséges régészeti és építészeti adatok megszerzésére irányult.
2020-ban folytatódott a déli épületszárny udvari homlokzati bejáratának a feltárása, valamint az idei évben, az előző években megkezdett szelvényekben folytatódó feltárási munkák mellett egy kutatási terület is megnyitásra került: a vártól nyugatra, az előző évi földradaros vizsgálatok eredményei alapján ez 5×5 méteres szonda megnyitására került sor, ahol a vastag modern kori törmelék alatt előkerült egy eddig ismeretlen védmű részlete.
A sánc feltárt részlete a nyugati külső várfaltól megközelítőleg 15 méterre került elő, a tetején egy árokba ásott cölöpsor maradványait találták meg. A föld-fa szerkezetű építmény teljes dimenziói egyelőre még ismeretlenek, feltehetően körülvették az egész várat. A 17. század középső harmadából ismert egy, a török kézen levő végvárakkal foglalkozó összeírás, amelyben a vár felújításáról kapunk rövid tájékoztatást Fodor Pál forrásközlésében: „A koppányi szandzsákban nyolc palánk kijavíttatott, némelyik teljes egészben felújíttatott; különösen Dombó (Dōnbōl) vára, mivel Kanizsához hasonló vár, alapjától megépíttetett, ágyúi talpakra tétettek, más szükségletei is kiegészíttettek és elláttattak.” Ez az adat nagy valószínűséggel erre az újonnan előkerült palánknak a kijavítására vonatkozik. Az előkerült részletek alapján a vár védműveinek a kiterjedése az eddig ismerteknél jóval nagyobb lehetett.
A várárok kiterjedésének a meghatározásához talajfúrások elvégzésére került sor a vár északi és keleti oldalán. Várárok alja mindössze 1,80 méter mélyen került elő, ami arra utal, hogy az egykori járószintek és az eredeti rétegződés nagymértékben elpusztult az elmúlt évszázadok során.
Last modified: 2020.10.01.