DOMBAI 700

Greischer Mátyás metszete a várról a 17. század végéről

Dombóvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2026. évet „Dombai 700 – Dombóvár fennállásának 700. évfordulója” néven városi emlékévvé nyilvánítja, melynek keretében rendezvényekkel, kiállítással, tudományos konferenciával, ismeretterjesztő előadásokkal, kiadványokkal és a külön arculat kidolgoztatásával kíván méltóképpen emléket állítani a Dombai család történetéhez köthető 1326-os birtokcserének, mint a város történelmét meghatározó sorsfordító eseménynek.

A 14. század elején, az 1320-as évekre I. Károly királynak sikerült valóban megszilárdítania a hatalmát a Magyar Királyságban. Ez azonban nem ment könnyen: több mint húsz éven át harcolt azokkal a nagyurakkal, akik hatalmas, szinte külön kisebb országnyi területeket irányítottak. Meg kellett várnia például a nagy hatalmú Csák Máté halálát is, mert amíg ő élt, a király nem tudta megtörni az erejét.

Károly király közben azokat a főurakat is félreállította maga mellől, akiket nem tartott megbízhatónak. Ehhez kapcsolódhatott egy 1326-os birtokcsere is: a király elcserélte a Csák család egyik ágának – Péter mesternek és testvéreinek – bakonyi várait (Csókakő, Bátorkő, Csesznek és Gesztes várát) és sok birtokát Tolna megyei területekre, Dombóra és Nyékre. Nem tudjuk pontosan, miért történt a csere, de valószínű, hogy a király nem akarta, hogy az ország közepén egy esetleges lázadó kezében ilyen erős várak legyenek.

Péter apja, István, már a 13. század végén is fontos – és ellentmondásos – szereplő volt. Szembeszállt az utolsó Árpád-házi királlyal, III. András-sal, aki egyenesen „Magyarország nagy zsarnokának” nevezte őt. András halála után viszont István az ifjú Károly mellé állt, és hű maradt hozzá – ellentétben rokonával, Csák Mátéval.

István fiai azonban már többször szembefordultak a királlyal, egyszer még Budát is megostromolták. Bár később kibékültek, és a legidősebb fiú, Péter, királyi lovászmester lett, a kapcsolatuk nem volt igazán stabil. Valószínű, hogy az 1326-os birtokcsere zárta le végleg ezt a feszült időszakot.

A család számára ugyanakkor ez új kezdetet is jelentett. Az új birtokukról később a Dombai nevet vették fel, és történetük hosszú időre összefonódott Dombó (a mai Dombóvár) múltjával.

Hazánk s a külföld, 1866. október 21. (41. szám)

Dombót és Nyéket Károly király korábban a nagy hatalmú Kőszegi családtól szerezte meg. A mai napig vita tárgya, hogy az akkori dombói vár pontosan hol állt: a szigeterdei toronyvár helyén vagy a ma Gólyavárként ismert területen.

A Dombai nevet először Péter fia, Domokos használta a 14. század második felében. Ekkor a család már háttérbe szorult a politikában, és egészen a 15. század közepéig nem töltöttek be fontos tisztségeket. Később azonban ismét felemelkedtek. A 15. században Frank nevű leszármazottjuk már a főurak között szerepelt, bár még nem viselt országos hivatalt.

Az igazi felemelkedés Hunyadi Mátyás uralkodása alatt jött el. Az idősebb Dombai Pál ismét elnyerte a bárói rangot, királyi főlovászmester lett, és Tolna megye főispánjaként is szolgált. A család ekkor élte fénykorát.

Fiai közül ifjabb Pál és Miklós 1505-ben részt vettek a rákosi országgyűlésen. Ifjabb Pál később tagja volt annak a bizottságnak is, amely Werbőczi István híres törvénykönyvét, a Hármaskönyvet vizsgálta. A két család kapcsolata annyira szoros lett, hogy Werbőczi lánya és Dombai János összeházasodtak.

A Dombai család férfiága 1537-ben halt ki. Bár a birtokokat még örökölték a leszármazottak, a történelem közbeszólt: 1546-ban Dombó török kézre került, Nyék vára pedig hamarosan elpusztult.

A Kapos szigetein álló, ma Gólyavárként ismert rom a település egyik legkorábbi központja volt. Az 1326-os birtokcsere indította el azt a folyamatot, amelyből a Dombai család kinőtt, és amely hosszú időre meghatározta a mai Dombóvár történetét.

Egy település akkor válik igazán közösséggé, ha ismeri és megbecsüli a saját múltját – Dombóvár esetében ennek fontos része a Dombai család több évszázados története.

Dunai József és Erky-Nagy Tibor rekonstrukciója