Majoros János (1928-2021)
(keramikusművész)
1928-ban született Dombóváron. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1952-ben diplomázott, mestere Gádor István és Borsos Miklós. 1966: Munkácsy-díj; 1972: Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris, megosztott kiállítási díj; Országos Kerámia Biennálé, I. díj; 1975: Munkácsy-díj; 1976: érdemes művész.
Többször vett részt szimpóziumokon, alkotótelepen: 1958 Vallauris (FR); 1969: Gmunden (A); 1978: Bassano del Grappa (OL). A Siklósi Kerámia Szimpozion alapító tagja, az indulástól 1975-ig minden évben a szimpózium vezetője volt. A Magyar Keramikusok Társasága tagja. 1953-tól kisméretű faliképeket és kerámia kisplasztikákat készített az Iparművészeti Bolt részére. 1954-ben megnyert egy épületkerámia-pályázatot, ezt követően plasztikus vagy festett murális kompozíciókat készít középületek részére. A kiállításokon plasztikákkal szerepel. Számos kiállítása volt, művei többek között megtekinthetők az Iparművészeti Múzeumban, a Janus Pannonius Múzeumban, a siklósi Kerámia Alkotótelepen.
2007-ben szülővárosában állandó kiállítása nyílt a szigeterdei Várban.
Takács Istvánné (1946- )
(nyugalmazott gimnáziumi tanár)
Orosz-történelem szakos diplomája megszerzését követően, 1969-től tanított az Illyés Gyula Gimnáziumban. A történelem munkaközösség vezetője volt, a megyében és a dunántúli régiókban hirdetett történelmi vetélkedőkön diákjai az élmezőnyben végeztek. Szakértelmét a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola is gyakran igénybe vette. Nagy hangsúlyt helyez a helyi értékek felkutatására, megőrzésére. Meghatározó szerepet játszott Dombóvár helytörténeti kiállításának létrehozásában. 1984 óta aktív tagja a Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, amely a helyi múzeum működtetője. Könyvalakban publikálta a dombóvári temetőben nyugvó nevezetes emberek rövid életútját (Gyökereink nyomában). Arcok Dombóvárról c. kiadványa sok értékes adatot dolgoz fel a város múltjáért és jelenéért fáradozók, annak hírnevét öregbítők tevékenységéről. Szinte névtelenségbe burkolózó szerénységgel ápolja az Illyés család és a hozzátartozó nélküli volt gimnáziumi tanárok sírját. Feldolgozta Dombóvár zsidóságának történetét. Rendszeresen szervez könyvbemutatókat, irodalmi műsorokat. Vallja, hogy a szűkebb és a tágabb szülőföldhöz tartozás gyökerei azzal alakítható ki a leginkább, ha tisztában vagyunk településünk, kistérségünk, régiónk, országunk és népünk múltjával. A Magyar Történelmi Társulat felterjesztésére Juhász Ferenc honvédelmi miniszter emlékplakettet adományozott a diákok hazaszeretetre való nevelésében hosszú időn keresztül kiemelkedően végzett tevékenységéért. Tanári munkájáért Kiváló pedagógus kitüntetésben, valamint a városért végzett munkáját az önkormányzat „Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye” kitüntetéssel honorálta 2002-ben.