dr. Zahorcsek Alfonz (1927-2014.)
(nyugalmazott kórházigazgató, főorvos)
Perbetén (ma Szlovákia) született 1927. augusztus 2-án. A gimnáziumot Érsekújváron a Pázmány Péter Gimnáziumban kezdte, a pécsi Nagy Lajos Gimháziumban fejezte be 1948-ban. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett 1954-ben. Szülészet-nőgyógyászatból (1957) és egészségügyi szervezésből (1971) szakorvosi képesítést szerzett. Egyetemi hallgatóként az Orvosi Fizikai Intézetben dolgozott demonstrátorként, kutatási területe az izom duzzadásával és ingerlésével kapcsolatos. 1954-től 1957-ig a Pécsi Születészeti és Nőgygyászati Klinikán gyakornok, 1957-1967 között a Dombóvári Szülőotthon vezetője (az Arany János téri Szociális Otthon helyén), 1967-től nyugdíjazásáig, 1988-ig a Városi Kórház igazgatója. Nőgyógyászként a méhnyak hámelváltozásaival és a vizelet oestrogének papirkromatogmáfiás izolálásával foglalkozott. E témában több tudományos dolgozat szerzője és társszerzője. Kutatási eredményeit szakfolyóiratok publikálták.
Dr. Gundy Sarolta (1946- )
(klinikai genetikus, rákkutató, az Országos Onkológia Intézet tudományos osztályvezetője)
1964-ben érettségizett a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a Harkovi Állami Egyetem genetika szakán végezte summa cum laude minősítéssel, majd szakmai és tudományos előmenetelét a Francia Atomenergiai Ügynökség Sugárvédelmi Intézetének meghívására vendégkutatóként, illetve a bécsi központú Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség nemzetközi ösztöndíjának elnyerésével az Egyesült Államokban tökéletesítette.
1986-ban a Magyar Tudományos Akadémián tudomány kandidátusi fokozatot szerzett „A kromoszóma analízis jelentősége a sugárvédelemben” c. értekezésével. Ezzel a munkával a kromoszómakutatás és a biológiai dozimetria hazai megteremtője lett. Ezt a módszert alkalmazták Franciaországban egy algériai sugárbaleset sérültjeinél (a franciaországi meghívása kapcsán) és mind a mai napig világszerte a sugárterápia késői hatásának kórismézésére és a baleseti sugárzás (pl. a csernobili reaktorkatasztrófa) nagyságának mérésére.
Fő kutatási területe a környezeti ártalmak (egyebek között a vörösiszap katasztrófa) és a genetikai hajlam szerepének tisztázása a rosszindulatú daganatok kialakulásában, valamint különböző diagnosztikai módszerek kidolgozása a rákmegelőzésben.
Egy Európai konzorcium egyetlen magyar tagjaként (Cancer Risk Biomarkers) több ezer emberen végzett vizsgálat alapján kimutatták, hogy az emelkedett, de spontán megjelenésű testi sejti kromoszóma-törékenység és a rákkockázat között szoros kapcsolat áll fenn.
Ugyancsak munkásságához fűződik annak megállapítása, hogy bizonyos genetikai tulajdonságaik miatt a magyar populáció a környezeti hatásokra érzékenyebben reagál, mint számos más európai népcsoport, ami a magyarok fokozott rákhajlamában egy igen fontos oki tényező.
A kutatás mellett szakmai tevékenysége a here-, a fej-nyaki lokalizációjú és a hematológiai daganatok citogenetikai diagnózisa, ez utóbbi esetében saját differenciál-diagnosztikai módszerrel. Ez teszi lehetővé a pontosabban, személyre szabottan is alkalmazható daganatterápiát.
Tudományos munkásságát több mint 350 közleménye jelzi, zömmel rangos angol nyelvű nemzetközi és több hazai tudományos folyóiratokban.
24 ország nemzetközi fórumain hangzottak el – zömmel meghívott előadóként- tudományos előadásai, így a Columbia Egyetemen (USA), Észak-Karolina (Research Triangle Park USA), Florida State University, Róma, Oslo, Helsinki, stb).
Publikációira közel 1400-szor, rangos nemzetközi szaklapokban hivatkoznak és idézik.
Összesen 11 angol nyelvű, (ebből felkérésre 3 db Angliában publikált) könyvrészlete jelent meg, valamint 3 db magyar nyelvű könyvfejezetet írt (a Sugárterápia, Onkológia, ill. Foniátria és társtudományok c. szakkönyvekbe).
1995-ben a kanadai Systems Research Foundation díját nyerte el, 2012-től pedig a Collegium Ramazzini Nemzetközi Akadémia, aktuálisan élő 30 tagjának egyike.
A New Yorki Tudományos Akadémia tagja 1997-től.
Oktatási tevékenységét az onkológus szakorvos képzésben és továbbképzésben folytatja.
Több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja és tisztségviselője. Ezek között leginkább említésre méltó a Magyar Onkológusok Társaságában 1995-től betöltött elnökségi (5 év) és vezetőségi (15 év) tagsága, a Magyar Humángenetikusok Társaságában 5 évig viselt főtitkári tisztséget, illetve 2004-től a legfőbb szakmai tanácsadói testület, a Klinikai Genetikai Szakmai Kollégium tagja.
5 éven át volt az Európai Környezeti Mutagenezis Társaság Tudományos Bizottságának tagja és magyar tanácsnoka.
2015-től már nyugdíjasként a Magyar Rákellenes Liga elnökségének tagja és karitatív önkéntese.
Orvos-beteg kapcsolatban genetikai és onkológiai tanácsadást végez kemo- és/vagy sugárterápiával kezelt, fiatal és még gyermeket vállalni kívánó rákbetegek, valamint nemdaganatos betegek részére.