Kodály Zoltánné Péczely Sarolta (1940- )
(énekművész)
Kodály Zoltánné 1940. november 5-én született Dombóváron. Édesapja, dr. Péczely László neves irodalomtudós, a Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnázium tanára 1945. novemberében és decemberében is vendégül látta Kodály Zoltánt, akinek tiszteletére több hangversenyt is rendezett. Ekkor találkozott először az 5 éves Péczely Sarolta a 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjével egy népdaléneklési versenyen, melyet meg is nyert. Általános iskolai tanulmányait a helyi Szent Orsolya rend tanintézményében végezte, majd Pécsett járt középiskolába, ahol 1958-ban érettségizett. Kodály Zoltán segítségével költözött Budapestre Andor Ilona karvezetőnőhöz. Ekkor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énektanár és karvezető szakon tanult. Kodály Zoltán 1959 nyarán kérte meg a kezét, majd december 18-án – két nappal a zeneszerző 77. születésnapja után – összeházasodtak. 1972 és 1980 között Berlinben a Hans Eisler Hochshule für Musik-ban magánének szakra járt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára is volt, továbbá egyetemi docens. Magyarországon kívül elsősorban Japánban, Németországban, Olaszországban, Finnországban és az Egyesült Államokban tartott rendszeresen mesterkurzusokat és dalesteket. A Nemzetközi Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke, valamint a jyvaskylai egyetem díszdoktora. A Finn Rózsa Rend tulajdonosa. Nevéhez fűződik a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Kecskeméten, valamint a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum Budapesten történő megalapítása. 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át, 2016-ban a Magyar Kultúra Lovagja címben részesült. Péczely Sarolta Kodály Zoltán szellemi és tárgyi hagyatékának ápolását szolgáló elhivatott, példamutató tevékenységet végez. Több alkalommal járt Dombóváron, hogy figyelemmel kísérje a zenei nevelés alakulását városunkban. Énekművészként elért érdemei, az ifjúság ének-zenei kultúrájának fejlesztése érdekében végzett munkája, Kodály Zoltán örökségének megőrzése érdekében kifejtett tevékenysége méltóvá teszik, hogy városunk díszpolgára legyen.
Dr. Szőke Sándorné (1931-2023)
(nyugalmazott gimnáziumi tanár, helytörténész, a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény alapítója)
Dr. Szőke Sándorné – Zsíros Mária – 1931-ben, Békéscsabán született. Elemi és a polgári iskoláit a szülővárosában végezte el. 1947-től az Evangélikus Luther Leány Líceumba járt Szarvason. Érettségi után a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi karán tanult, 1956-ban geológia-földrajz szakon középiskolai tanári diplomát szerzett. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán fejezte be, ahol 1962-ben történelem szakon szerzett diplomát. 1956-ban friss diplomásként férjével, Szőke Sándorral Dombóvárra került. Először a Zrínyi Ilona Általános Iskolában tanított, majd 1958-ban a Gőgös Ignác Gimnáziumba került földrajz-történelem szakos tanárként, és férjével együtt nyugdíjazásukig a gimnázium elismert és köztiszteletben álló pedagógusai voltak. A középiskolában mindkét tárgyat tanította, több éven keresztül vezette a földrajz-történelem munkaközösséget. 1983 és 1989 között a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet középiskoláinak történelem szaktanácsadójaként tevékenykedett. A ’70-es években férjével és diákjaival együtt bekapcsolódott a Dombóvár térségen folyó régészeti ásatásokba és honismereti munkákba. 1975-ben ásatásokon vettek részt a Békatónál, majd a IX. Országos Honismereti Táborban szekcióvezetőként dolgoztak. 1981-től bekapcsolódtak IOVIA feltárásába Alsóhetényben. Tagja a Történelmi Társulatnak. 1977-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója elismerő címben, 1982-ben Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesült, 1989-ben Pedagógus szolgálati emlékérmet vehetett át. 1984-ben a férjével és 37 alapító taggal együtt létrehozták a Dombóvári Városszépítő Egyesületet, mely a várostörténeti klubból alakult meg. Ezt követően a Városszépítő Egyesület titkáraként is tevékenykedett. 2000-ben Dombóvár Elismerő Díszjelvénye kitüntetést kapott, 2002-ben pedig átvehette a Kossuth Szövetség Díszoklevelét és a Múzeumi Díszoklevelet. 2001-ben az Egyesület tagjainak az összefogásával hosszú évek gyűjtőmunkájának megkoronázásaként a volt főszolgabírói lakban megnyitották a város helytörténeti gyűjteményét, mely 2003-tól muzeális intézményként működik. Férjével 2005-ig a gyűjtemény vezetéssel járó feladatokat is ellátták. Férje halála után az egyesületben továbbra is aktív tanácsadói és segítő szerepet vállalt. 2006-ban Egyed Antal-díjban részesült, illetve Aranydiplomáját is átvehette. Számtalan cikk és publikáció fűződik a nevéhez, még a legjelentősebbek felsorolása is hosszú perceket venne igénybe. A dombóvári Kossuth-szoborcsoport lelkes kutatója és a Kossuth-kultusz emlékeinek gyűjtője. Férje hagyatékának ápolása mellett a saját helytörténeti munkássága és példaértékű pedagógusi életpályája is méltóvá tette a Pro Oppido Dombóvár díszpolgári címre. 2023-ban hunyt el.