A díszpolgári címmel a 2025. évben kitüntetett személyek bemutatása

Sokoldalú ember: kutató, író, szervező, ismeretterjesztő, múzeumalapító és Fekete István-szakértő, példaértékű értékőrző és értékteremtő teljesítmény áll mögötte.

1954-ben Fekete István szülőfalujában, Göllében született parasztszülők első gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte el, majd a keszthelyi Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskolában érettségizett. 1976-ban növényvédelmi üzemmérnök főiskolai oklevelet, majd 1983-ban agrármérnöki diplomát szerzett.

Az érettségit követően Göllében kezdett dolgozni, a főiskola befejezése és a katonai szolgálat után is oda tért vissza, majd 6 évig az attalai szövetkezetben növényvédelmi szakirányítóként tevékenykedett. 1984-ben a Tolna megyei Növényvédelmi Állomásra került növényvédelmi felügyelőként. E munkakörben 25 éven át szolgálta Dombóvár város és a környékének üzemeit, gazdáit. Számos szakmai cikket írt 1976 és 1996 között a borsó, a bab, a rostlen, a cukorrépa, a szója és a lóbab termesztése, gyomirtó szerek és műtrágyák, valamint lombtrágyák vizsgálatával kapcsolatban. Szakmájának köszönhetően jól ismeri Dombóvár természeti környezetét, nagyszámú leletmentésen, ásatáson vett részt, sok feltárás is az ő kezdeményezésére indult.

Tízéves kora óta foglalkozik helytörténettel és honismerettel, ennek köszönhetően jelenhetett meg még 1987-ben első könyve, a Gölle község krónikája. Legfontosabb kutatási témája Fekete István író élete és munkássága, akivel személyes kötődés okán kezdett el foglalkozni, több kiadványa is megjelent az íróról (Fekete István és a szülőföld, Fekete István emlékszoba). Kezdeményezője és alapítója volt a göllei Fekete István Baráti Körnek, majd a szülőházban berendezett Fekete István Emlékháznak. 2004-ben kerültek haza a göllei temetőbe Fekete István író és felesége, Piller Edith, illetve Bogáncs kutya földi maradványai, amiben szintén jónéhány feladatot vállalt. Munkásságának legjelentősebb alkotása a dombóvári Fekete István Múzeum, ami 1995. június 24-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A város első muzeális intézménye 2001-ben és 2011-ben újabb termekkel bővült, a kiállítás többször is része volt a Múzeumok Éjszakája országos programnak. 1996-ban alakult meg a Fekete István Kulturális Egyesület, amely minden évben emlékkönyvet jelentet meg, valamint megrendezi a „Fekete István és én” című rajzpályázatot általános iskolások és kisgimnazisták részére. Előadásokat tart Fekete István életéről és munkásságáról, 2010-ben két konferenciát szervezett (Dombóváron és Göllében) nagy magyar írónk emlékére.

1979-ben lett Dombóvár lakója, azóta a város közéletének meghatározó alakja, alapítója volt a Dombóvár és Vidéke Közművelődési Egyesületnek, a Dombóvár és Vidéke lapnak és a Polgári Körnek. A Kertbarát Egyesületben közel 30 évig tevékenykedett, 5 évig elnöke is volt a szervezetnek, 25 borverseny megszervezésében és lebonyolításában vett részt. Több országos, vármegyei, valamint helyi civil és egyéb szervezetben is munkálkodott, nem egyben vezető szerepet is betöltött (pl.: Népi Írók Baráti Társasága, Új Tanú című lap szerkesztőbizottsága, Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete, Tolna megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület, Somogy megyei Honismereti Egyesület, Dombóvári Városvédő és Városszépítő Közhasznú Egyesület, Pro-Dombóvár, Kertbarát Egyesület, alelnöke is volt a Dombóvári Civil Tanácsnak).

Kezdeményezője volt méltatlanul elfeledett jeles embereknek emléket állító emléktábla avatásának, továbbá több szobor, emlékmű és életfa állításának, számos festő, grafikus tárlatát nyitotta meg. Aktív publikációs tevékenységének eredményeként írásai (szak- és helytörténeti dolgozatok, tudósítások, elbeszélések, visszaemlékezések, családi történetek) 16 féle lapban, folyóiratban jelentek meg. Munkáit 12 antológia is tartalmazza, mintegy 1300 írása jelent meg napilapokban, folyóiratokban. 15 évig volt a Tolnai Népújság és 10 évig a Somogyi Hírlap tudósítója.

2000-ben Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye kitüntetésben részesült.