fbpx

Városunk Dombóvár

Aranyeső az I. Masters Feeder Horgász Világbajnokságon

Spanyolországban, Merida város mellett, a Guadiana-folyó felduzzasztott szakaszán első alkalommal került megrendezésre a Masters Feeder Horgász Világbajnokság, amely szeptember 25-én, vasárnap ért véget.

Az aktuális Masters Feeder ranglista alapján a négy fős magyar csapat Erdei Attila, Ambrus Tibor, Papp József és Horváth Gyula Gábor összeállításban képviselte Magyarországot a versenyen. A csapat kapitánya Szénási Béla, másodkapitány Bakó Péter, segítők Lőrincz Dénes és Kocsis László voltak.

A magyar válogatott csapat gyönyörű horgászattal világbajnok lett az I. Masters Feeder Horgász Világbajnokságon.

Az egyéni versenyben szintén kiemelkedő sikerekről lehet beszámolni. A dobogón egy dombóvári versenyző is állhatott: Papp József bronzérmes lett.

Papp József versenybeszámolója:

Az előzetes információk alapján rengeteg csatornaharcsára kellett számítani, melyek mellett még küsz, kárász, ponty és márna volt a fogható halak listáján. A négy tréning napon azonban kiderült, hogy bár sok csatornaharcsa fogható, de az apró kárásszal nem tudja felvenni a versenyt.

Jellemzően a horgászat első 1-2 órájában volt fogható a harcsa addig, amíg a kárász el nem lepte az etetést és el nem zavarta onnan. Attól kezdve csak az apró (50 g átlagsúlyú) kárászt lehetett fogni. A harcsából 100-120 g, míg kárászból 47-51 g átlagsúlyt lehetett fogni. Harcsa legfeljebb az első két órában volt fogható, 20-30 db/óra mennyiségben, 15-40 méteres távon, amely jó estben óránként 2-3 kg súlyt jelentett, ami az ötórás verseny időre átszámolva 10-12 kg halat adhatott volna. A kárászból viszont egészen rövid távon fogható volt az óránként 80-120 db is, mely 4-6 kg óránként és akár 20-30 kg mennyiséget is jelenthetett volna.

Kétfajta etetőanyagot is próbáltunk. A SENSAS etetőt a harcsa jobban kedvelte, míg a kárász a MILO típust preferálta jobban. Édesítőt és fekete színezéket is próbáltunk, de nem volt jelentősége. Javaslatomra, mivel a tréningen nálam jól működött, használtunk SENSAS Attractix aromát és egy kevés narancssárga fluomorzsát is. Többféle horgot is kipróbáltunk, nálam a legjobbnak a SUEHIRO 113 típusú, 14-es méretű horog bizonyult 0,16 mm-es, 50 cm előkére kötve. Ez a horog tartotta legstabilabban a halat és hosszú szára miatt könnyen ki is lehetett szabadítani a kárászok szájából. A csapat többi tagja is ezt használta.

A csapatmegbeszélésen úgy döntöttünk, hogy a versenyen egy abszolút letisztított, gyors kárász horgászatot fogunk csinálni. A tréningen begyakoroltam, hogyan kell a rövid távon horgászni úgy, hogy szabályt se szegjek. Ugyan megengedett alulról lendítve dobni és elég lett volna bothosszon horgászni, de az orsót ki kell nyitni és legalább egy menetnyi zsinórnak le kell futnia. Ezt nagyon pontosan, felesleges mozdulat nélkül meg tudtam csinálni. A gyors horgászat nem tette lehetővé azt sem, hogy megvárjam amíg a spicc vagy a zsinór futása jelzi a kapást. Egyszerűen fel kellett venni egy ütemet – 3-5 másodperc -, s többnyire hallal kivenni a szereléket. Számítva egy-két bónuszhal megjelenésére az orsó fékjét is beállítottam, melyre szerencsére mindkét fordulóban szükség is volt.

A horgászat pedig úgy nézett ki: csalizás – kosár töltés (vagy nem) – bedobás – 3-5 másodperces ütemre bevágás – hal kiemelése – horogszabadítás – újra bedobás. Ez a mozdulatsor az öt óra alatt 800-1000 alkalommal megismételve.

Nagyon fontos volt még a parti fák által vízre vetődő árnyék kérdése. Az árnyékos vízrészeken nem vagy sokkal kevesebb halat lehetett fogni. Az első fordulóban szerencsém volt, a C szektor 10 helyét sorsoltam, itt nem volt fa a parton, így árnyék sem. Óránként 87 -91 – 93 – 97 – 90, összesen 458 db halat fogtam, mely több mint 21,5 kg volt és szektor egyest jelentett.

A jó csapatmunkára jellemző, hogy 1 – 1 – 1 – 4, összesen 7 ponttal első helyen zártuk az első versenynapot. A francia csapat lett a második 8 ponttal, mutatva a verseny szorosságát. A második nap nem igazán kedvezett a szerencse a B szektor 10. helyét sorsoltam, szép nagy fákkal a hátam mögött. A vízre vetődő árnyék miatt az első másfél órám elég rosszul sikerült. Az első órában 60, míg a következő fél órában csak 20 halat tudtam fogni. Aztán az árnyék elment előlem és a halak is megjelentek, de ekkor már annyi idő kiesett, hogy az angol versenyző előnyét nem tudtam behozni. Óránként 60-80-100-93-90, összesen 423 db halat fogtam, mely több mint 20,6 kg volt, de “csak” a szektor kettesre volt elég.

Ahogy korábban már utaltam a verseny szorosságára, öt versenyző ért el 3 pontot. Ebből egy előzött meg fogott súllyal. Ő lett a második, míg én az egyéni harmadik helyet szereztem meg.

Csapattársam Ambrus Tibor 2 ponttal világbajnok lett, Tom Pickering 3 ponttal és több fogott súllyal lett a második, míg én szintén három ponttal, kevesebb fogott súllyal a dobogó harmadik fokára állhattam fel. Erdei Attila szintén 3 ponttal, kevesebb súllyal az egyéni ötödik helyen végzett.

A magyar csapat pedig a francia és az olasz válogatott előtt megnyerte a világbajnoki címet.

Az egyik legmagasztosabb, szembe könnyet fakasztó dolog a világon, amikor az ember fent áll a dobogó legfelső fokán és eljátsszák neki a himnuszt.”

Last modified: 2022.10.03.

Copyright © 2020 Dombovar.hu Minden jog fenntartva.
palyazat