fbpx

Városunk Dombóvár

Kigyós Sándor és Kigyós Borbála képzőművész, designernek első közös, “Újra együtt” című kiállítás megnyitó

Szombaton este Nagy T. Katalin Németh Lajos-díjas művészettörténész nyitotta meg Kigyós Sándor (1943-1984) szobrászművésznek és leányának, Kigyós Borbála képzőművész, designernek első közös, Újra együtt című kiállítását.
A rendezvényre nem csak Dombóvárról, hanem Pécsről is sokan érkeztek, az eseményről beszámolt a Nemzeti Művelődési Intézet is.
A kiállítás éke Kigyós Borbála Ezer daru – Senbazuru origami alkotása, ami különleges háttérként szolgál októberben a házasságkötésekhez.
A megnyitón fellépett a Kigyós Sándor-díjas Szélkiáltó együttes is, akik ezt követően a színházban nagysikerű koncertet adtak a Zene világnapja apropóján.
Balipap Zsuzsa beszédének rövidített változata, amely a szombati megnyitón hangzott el:
“nincs már kigyós varga beke makovecz kováts
most dőlnek tétován el csillagverőn a fák
nincs már kováts kigyós varga beke makovecz
az ég tornyokkal templomokkal hál a föld üres
nincs már makovecz kováts kígyós varga beke
nincs neveknek csergő pataka és ékes ékezete”
csak mi vagyunk értük imába sodort ágtalan levelek
beléjük csavarult leszakadt-élőn odvas rózsafüzérszemek
….
s akik majd mi is itt nem leszünk
közéjük lépkedünk”
Hogy ma miért éppen Dombóváron lépkedünk a nyomukban (és kerülünk minden nappal közelebb hozzájuk) és nem mondjuk Pécsett, Pécsváradon vagy Hajdúszoboszlón?!
Természetesen nem véletlenül.
Elsősorban egy szakmai kapocs, egy barátság miatt. Annak konkrét kezdetére már egyik család sem emlékszik.
Mi, dombóváriak nem felejtjük, hogy 1981. augusztusában “Az embléma” címmel érdekes kiállítás volt látható e művelődési központban, amin szakmai tanácskozásokra is sor került. Ennek keretében Lantos Ferenc és Kigyós Sándor, pécsi képzőművészek elmondták észrevételeiket, véleményüket. A rendezvényen a résztvevők megismerkedhettek a művelődési központ “tojásos” jelrendszerével, melyet Fekete Judit és Kiss István, a Pécsi Új Műhely tagjai készítettek.
40 éve, 1982 májusában itt, az akkori Városi Művelődési Központ és könyvtár rendezésében nyílt meg Kigyós Sándor kiállítása.
A tárlatot, amelyen rajzai és közepes méretű plasztikái voltak láthatóak, ő maga nyitotta meg – rövid tárlatvezetés formájában.
Kigyós Sándor sajnos nagyon fiatalon, elsők között távozott abból a népes és produktív generációból, amelynek tagjai a 40-es években születtek, a hatvanas években eszméltek, és hozzájárultak a 80-as évek erjedéséhez, munkájuk beleépült a szabad Magyarország falaiba. Tudjuk, ezekben a falakban azok verejtéke és tudása is benne van, akik ma már nincsenek közöttünk.
Kigyós Sándor halála után kollégái (akikkel 1977-ben egy szakmai kollégiumot hoztak létre Nyitott Ház néven) díjat alapítottak. Mások mellett Makovecz Imre, Koncz Gábor, Beke Pál, Alföldi Albert hajósi, Markolt Endre jászszentlászlói, Kováts Flórián zalaegerszegi, Vattay Dénes zalaszentgróti, Balipap Ferenc dombóvári népművelők.
Sajnos ebből a csapatból azóta örökre eltávott Makovecz Imre, Beke Pál, Kováts Florián és Balipap Ferenc is. E díjat Kigyós Sándor emléke előtt tisztelegve olyan embereknek adták át, akik közösség és kultúrateremtő munkájukkal Kigyós Sándor törekvéseit képesek voltak továbbéltetni. Ezt, a számunkra nagyon kedves és nagyon jól ismert, egykori dombóvári lelkes népművelő Nyersné Magdi is kiérdemelte, valamint a körünkben lévő zenészek is.
A Szélkiáltó együttes 2000-ben kapta meg, melyet a kuratórium elnöke, Makovecz Imre Budapesten adott át a zenekarnak népművelői és művészi tevékenységükért.
Nemcsak múltja, jelene, de jövője is van, lehet Kigyós Sándornak Dombóváron.
Ugyanis a ‘80-as évek elején Makovecz Imre egy olyan teret tervezett ide a ház elé, amin két Kigyós szobor is helyet kapott volna, ez azonban nem valósult meg. A jelenlegi kormány kiemelt feladatként kezeli azonban a Kossuth-díjas építész hagyatékáról való gondoskodást, s egy kormányhatározatban évente meghatározott keretösszeget szolgáltat Makovecz művek megvalósítására ill. felújítására.
A város együttműködési megállapodást kötött a Makovecz Alapítvánnyal és komoly esélyeink vannak arra, hogy ez a tér megkapja a támogatást. Ha valaki még nem látta, ennek a leendő térnek a makettje (a két Kigyós szoborral) az előtérben megtekinthető.
Várjuk a háború végét – azért is, hogy végre döntés születhessen e térről.
Ma Bori az édesapjával újra együtt van.
De úgy érzem, nem csak ők vannak együtt.
Hogy apáinkat is összeköthetjük egy ilyen kiállításon mi, az utódok…Borival beszélgetéseink, találkozásaink közben alakult ki.Tudjuk, hogy ezt mindketten így szerették volna, és reméljük, hogy valahol látják, mi ketten az ő emlékük, barátságuk előtt is adózunk, amikor ezt az apa-lánya közös kiállítást a nyitott ház egyik ikonikus helyszínén, Dombóváron az egykori kiselőadóban, a mai galériában mutatjuk be. Ez megtisztelő és megható. Bennünk kavarognak az emlékek, az örömök és azért a fájdalom is.
Bori munkáit most először láthatja a város.
Biztos vagyok benne, hogy azok mindenkit elkápráztatnak, és ígérjük, továbbra is figyelemmel kísérjük az életútját, munkásságát. És visszavárjuk Dombóvárra, hiszen ez a mostani anyag csak egy kis esszencia az ő művészetéből.
Hálás vagyok, hogy ma sokan eljöttek vidékről is, hogy velünk legyenek, hálás Bori családtagjainak, anyukájának Katinak, Bori leányának, Lizának, Kimiyosinak, a barátoknak és azoknak a dombóváriaknak is, akik eddig sem felejtették el Kigyós Sándort, és immár Bori munkáival is meg szeretnének ismerkedni.
Hálás a munkatársaimnak, akik nagyon segítettek a kiállítás berendezésénél.
Külön köszönöm Nagy T. Katalin Németh Lajos-díjas művészettörténésznek, hogy megnyitja ezt – a nem csak számunkra fontos és különleges – kiállítást.
Végül Balipap Ferenc egy másik versének utolsó versszakait szeretném megosztani Önökkel, amit elhunyt barátjához, Kigyós Sándorhoz írt 1985. januárjában:
“Adjon az Isten útat odaát
Annak aki mindenét ideadta
Legyen márvánnyá hűlő határa kabát
És ne legyen semmi alatta
Legyen meztelen mikor az Isten
Odaér hozzá kíséretével
Legyen mellette véső kalapács
Bor s kenyér keze ügyében
Ne jöjjön vissza sohasem
Ott legyen néki teljes a sorsa
Annak a világnak mestere legyen
Ne is gondolhasson szoborra
Mert ha jut véső s kalapács
Kenyere bora mellé odaát
Bizonyosan eltűnődik ott
S legföljebb csak zörögni fog
A szerszámok nyelét vasát megütve
Miközben dúdolva tovaballag
S a fölhajtott egü tenger
Lelkeket hozó morajaiba belehallgat”

Last modified: 2022.10.10.

Copyright © 2020 Dombovar.hu Minden jog fenntartva.
palyazat